Story Of My Life (Befejezett)

6. fejezet

Utolsó óra után már siette volna ki, de Stella utánam szólt, és nem akartam bunkó lenni, így magálltam és megvártam, hogy odaérjen hozzám.
- Szia!- köszöntött.
- Szia!- köszöntem vissza.
- Figyelj, sajnálom! Nem akarok veled összeveszni, mert nagyon szeretlek!
- Én is téged! És te is bocsájts meg nekem, hogy ennyire felkaptam a vizet, mert gondolom, hogy csak kíváncsi vagy rá.
- Igen. De figyelj, nem akarom siettetni, így amikor úgy érzed, hogy be akarod mutatni nekem Harryt, akkor majd szólj!- mosolygott rám.
- Rendben, köszi!- mosolyogtam rá- De most mennem kell! Szia!
- Oké, szia!- köszönt el.
Jól tettem, hogy megvártam Stellát. Így kibékültünk. Harry már egy autóba ült. Azt gondoltam, hogy valaki más fog vezetni, de nem, ő. És még amúgy sem láttam még vezetni, szóval ez így jó volt. Harry ki akart szállni az autóból, de megráztam a fejem, hogy ez rossz ötlet lenne.
- Szia!- csókoltam meg, mikor beszálltam a kocsiba.
- Szia!- csókolt vissza- Milyen napod volt?
- Jó. Képzeld, kibékültem Stellával.
- Na, ez jó hír- mondta, és már fönt is voltunk a főúton.
Egy ideig csönd volt, és valamivel meg kellett törnöm a csendet.
- És hogy hogy te vezetsz, és nem valami sofőr?
- Mert attól, hogy sztár vagyok, még én is vezethetek nem?- kérdezte nevetve.
- De-nevettem el magam.
- De ennyire rosszul vezetek, hogy sofőrt akarsz?- nézett rám szomorúan, de láttam rajta, hogy alig bírja visszatartani a nevetést.
- Dehogy is!- mondtam nevetve.
És az út hátralévő része csöndben telt el. És egyszer csak megérkeztünk Londonba. Ami egyszerűen fantasztikus. Majd megérkeztünk egy stúdió bejáratához, ahol egy biztonsági őr nyitja ki a kaput. Az őr benéz az autóba, köszönti Harryt, majd megakad a szeme rajtam.
- Velem van!- mondta Harry, mint ha nem lenne egyértelmű, hogy ott ülök az autóba vele.
A biztonsági őr bólint, majd kinyitja a kaput és Harry beáll egy helyre, ami neki van fenntartva. Mikor kiszállunk az autóból, kézen fogva indulunk be, de egyszer csak megtorpanok.
- Mi a baj?- nézett rám összehúzott szemöldökkel.
- Semmi. Csak nagy rajongója vagyok nekik. És mindig erről álmodtam, hogy majd találkozzak velük személyesen. Meg persze veled. Te voltál a kedvencem!- mondtam és éreztem, hogy elvörösödtem.
Harry elnevette magát, majd odajött hozzám és megcsókolt.
- Nem lesz semmi gond, gyere!
Majd mikor beértünk, megláttam őket. Niallt, Liamet, Louist és Zaynt. Harry odaköszön neki, akik megvárnak minket. Mindenki rám néz, majd Harry bemutat nekik. Nem tudom, hogy miért izgultam. Mert irtó jó fejek.
- Ki jön ki velem a büfébe?- kérdezte Harry. Louis, Zayn és Liammal mondták, hogy mennének, én meg ott maradtam Niallal.  Mire Harryék visszatértek, én és Niall nevetőgörcsöt kaptunk. Komolyan Niall nagyon jó fej. Egyszer csak megjött a menedzserük.
- Oké skacok, kezdjük el a próbát- majd megfordult, és megpillantott engem- Mit keresel itt virágszál?
Harry odajött hozzám, és megfogta a kezem.
- Ő a barátnőm.
- Ó, értem! Akkor kezdjünk!- tapsolt kettőt.
Harry egy gyors csókot adott, majd beült a srácokhoz.
És elkezdték énekelni a Little Thinget. A szívem vadul elkezdett verni. És amikor Harry szólója jött, belenézett a szemembe és a perfect szónál még jobban vert a szívem. Rájöttem, hogy Harry az a férfi, aki az igazi. És nem tudtam levenni róla a szemem. Egész végig őt néztem és azt éreztem, hogy szerelmesebb vagyok, mint valaha. És mikor hazaértünk, csak azt akartam, hogy kettesbe együtt legyünk. És úgy is lett.
Reggel mellette keltem fel, még az ébresztőm nem szólalt meg és pár perccel később jöttem rá, hogy nem is fog, hisz hétvége van. Így volt időm még egyszer átgondolni a tegnap esti dolgokat. Amikor együtt csináltunk vacsorát, és amikor ebbe az ágyba bekerültünk. Ahogy puszit ad a nyakamra, a hajamra és a számra, úgy érzem, hogy a kis pillangók őrült versenyeket járnak a hasamba. Egyszer csak azt hallom, hogy Harry felkelt.
- Jó reggelt!- bújtam oda hozzá.
- Neked is!- mondta, majd megcsókolt.
- Tudod mire gondoltam?- kérdeztem, miközben felült az ágyon.
- Mire?- kérdezte nevetve.
- Hogy még kicsit korai lenne elmenni, reggelizni, nem?- néztem rá nevetve.
- Lehet, hogy igazad van!- nevette el magát, majd elkezdtünk csókolózni. És egy óra múlva lementünk az étkezőbe. Reggeli közben anyuék hívtak. Már vagy egy hónapja nem láttam őket.
,,Szia, anya!"- szóltam bele a telefonba.
,,Szia, kicsim! Hogy vagy?"
,,Jól és ti?"
,,Mi is."
,,És a jövőbeli kistesóm?"
,,Ő is!- nevette el magát anya- Ugye nem veszekedtek sokat Harryvel?"- kérdezte. Hát igen… Anyuék nem tudják, hogy mi összejöttünk. És Harryvel még erről nem beszéltünk, hogy mikor mondjuk el anyuéknak.
,,Nem anyu, nyugi!"- mondtam mosolyogva.
,,Rendben, örülök. Most mennem kell, mert apáddal megnézzük a várost."
,,Mi?- kérdeztem hitetlenkedve- Ott vagytok már egy hónapja és nem néztétek meg a várost?"
,,Nem, mert egy hónapon keresztül vizsgálgattak. Az orvosok megnyugtattak, hogy már nem fognak ennyit, és hogy most már ki is mozdulhatok. Mert még a babának is jót tesz ez."
,,Ó, értem!"
,,Most már mennem kell, szia, kicsim!"
,,Szia, anyu!"- köszöntem el tőle, majd letettem a telefont.
- Hogy van anyukád?- kérdezte Harry.
- Jól, már egy hónapja ott van, de csak most mehetett el megnézni a várost.
- Valami baj van?- fürkészett.
- Szerinted nem késő már ez?
- Mi?
- Hogy anyuéknak gyerekük legyen?
- Szerintem nem. Ha ők úgy érzik, hogy szeretnének egy gyereket, akkor nem. De látom, te nem annyira örülsz neki.
- Dehogyis nem! Én örülök neki! Csak nem akarom, hogy valamelyiküknek is baja legyen.
- Nem lesz! Nyugi- mondta, majd megpuszilt.

Hát itt az új rész! :) Remélem tetszik! :) Ha érdekel mi lesz May és Harry kapcsolatával, tarts velem! ♥