Story Of My Life (Befejezett)

25. fejezet

Mikor végeztem, mindenki tapsolt nekem. Dave arcán sugárzott, hogy mennyire büszke rám, és Harry pedig felállt.

- Most én jövök!- felelte, majd felállt a színpadra én pedig leültem Dave mellé. Harry nyújtotta a kezét, hogy fogjam meg és felhúzott a színpadra.

- Hú, ez nagyon jó volt!- kiabálta Stella, mikor vége lett a számnak.

Lenéztem oda, ahol Dave ült, de csak hűlt helyét találtam. Lementem a színpadról és kimentem a házból. Dave ott ült a földön és egy sörös poharat szorongatott a kezébe.

- Miért vagy kint?- kérdeztem.

- Úgy láttam, hogy jól elvagy nélkülem- mondta.

- Ez nem igaz- ültem le mellé.

- Igen? Akkor miért nem velem énekeltél?- kérdezte.

- Mert nem tudtam, hogy te is szeretsz énekelni.

- Hát veled szeretek- nézett a szemembe.

- Akkor menjünk vissza.

- Nem, én már menni akarok- mondta.

- Oké, akkor köszönjünk el és menjünk haza- feleltem. Dave bólintott egyet és bementünk és elindultunk Dave albérletéhez. Az út csöndesen telt el, és mikor oda értünk, akkor leültem az ágyra. Dave hozott innivalót, majd leült mellém és csókolgatni kezdte a nyakamat.

- Akarlak!- mondta, miközben hozzáért a combomhoz.

- Nem akarunk megnézni valami filmet?- kérdeztem és elhúzódtam tőle.

- Figyelj, te egyáltalán szeretsz engem?- kérdezte.

- Persze! Miért kérdezel ilyen hülyeségeket?

- Csak azért, mert mióta Harryvel megint találkoztál, teljesen megváltoztál.

- Ez nem így van!- feleltem.

- Akkor miért érzem én ezt?

- Nem tudom, miért?- kérdeztem.

- Mert azt hittem, hogy ma kettesben leszünk, de látom, te jobban el voltál Harryvel, mint velem!

- Úr isten Dave, te még mindig itt tartasz? Fogd már fel, hogy nem vagyok Harrybe szerelmes! De még is a volt pasim, biztos ezért érzed ezt!

- Nem May! Figyelj, én ezt nem akarom így csinálni!- mondta.

- Mit akarsz ezzel mondani?- kérdeztem ijedten.

- Szakítani akarok veled!

- Dave, te komolyan ezért a butaságért szakítanál velem?- kérdeztem.

- Ez nem butaság. Érzem, hogy Harry ha akarná, elcsavarná a fejed!- mondta.

- Á, szóval nem bízol bennem? Akkor tényleg már nincs miről beszélni!- mondtam már kiabálva.

- Jó, menj is!- nyitotta ki nekem az ajtót.

- Minden jót Dave!- néztem rá utoljára és lefutottam az utcára.

Mire hazaértem, már nem bírtam a könnyeimet visszatartani. Csak folytak és folytak. Lehet, hogy Davenek igaza van? És nem jutottam túl Harryn?