Story Of My Life (Befejezett)

4. fejezet

Suli után Anyuék ígéretükhöz híven már ott vártak, hogy elvigyenek Harry házához. Harry már ott várt a ház előtt. Anyuék köszöntek neki és apa kipakolta a cuccomat a kocsiból egyenesen a földre, mert siettek, hogy el tudják érni a repülőt.

- Ha valami baj van, hívj!- mondta anya, majd megölelt.

- Rendben!- ígértem meg. Anya és apa is megpusziltak búcsúzóul és elmentek. Harry meg felemelte az egyik táskát és látszott rajta, hogy nem számított arra, hogy ilyen nehéz lesz. Én is megfogtam pár táskát és mentünk fel a lépcsőn.

- Miért nem hívtál valakit, hogy vigye föl a csomagunkat, ha nem bírod el?- fojtottam el a nevetést.

- Mert egyáltalán nem nehéz- hazudta. 

- De egy ilyen világsztárnak, akinek sokkal fontosabb volt a munka, mint a barátja, annak mindig van ilyen embere!- mondtam.

- De egy ilyen lánynak, mint neked, aki rögtön elszalad, hogy ha nem az van, amit ő akar, annak mindig van olyan embere, nem?- vágott vissza.

- Egyáltalán nem ilyen vagyok! Látod? Azért gondolod te ezt, mert egyáltalán nem ismersz engem!

- Igazad van! De te egyáltalán nem adsz esélyt arra, hogy megismerjelek!- mondta.

Amikor beértünk a lakásba, Gemma már a nyakamba ugrott.

- Szia, May! Nagyon örülök, hogy itt vagy!- mondta mosolyogva.

- Én is nagyon örülök neked Gemma!- mosolyogtam vissza- Te itt leszel?

- Nem, csak azért jöttem, hogy üdvözöljelek!- mondta. Most komolyan? Komolyan kettesbe kell lennem Harryvel kilenc hónapon keresztül? Na, azt már nem!

- Oh-, mondtam csalódottan.

- Nyugi jól fogod magad itt érezni!- mondta mosolyogva, de egyszer csak megszólalt a telefonja- Bocsáss meg, de mennem kell! Sziasztok!- mondta, és nyomott mindkettőnknek egy puszit, majd elment.

- Akkor megmutatom neked a szobádat!- mondta.

- Renden- mondtam, majd követtem őt.

Egy gyönyörű szép hálószobába vezetett be, aminek egy hatalmas fürdőszobája volt és egy tv-je. Az ablak a kertre nézett. Valami gyönyörű volt.

- Tetszik?- kérdezte Harry.

- Valami gyönyörű- feleltem. És tényleg az is volt.

- Figyelj, May- kezdte Harry én meg oda fordultam hozzá- nem szeretnék veled kilenc hónapon keresztül veszekedni és kerülni téged. Nem tudom, hogy mit kellene csinálnom, hogy megbocsájts nekem!

- Én sem szeretnék!- mondtam a földet pásztázva.

- Akkor megbocsájtasz nekem?- kérdezte. Bólintottam.

- Igen és igazad volt.

- Mikor?

- Hogy tényleg olyan vagyok, hogy ha nem az van, amit én akarok, akkor elfutok azoktól a dolgoktól. Mint például amikor itt voltunk.

- Figyelj, felejtsük el a múltat! Koncentráljunk a jelenre- lépett közelebb hozzám. És egyszer csak megéreztem az illatát. És a szívem vadul elkezdett verni és a lábaim elkezdtek remegni. És megcsókoltuk egymást! Nem hiszem el, hogy megtörtént. És akkor jöttem rá, hogy szerelmes voltam belé tizenhárom éven keresztül. És most is.

Reggel arra ébredtem, hogy ott fekszem mellette. Mikor elindultam volna, hogy felöltözzek, a ruhák szanaszét voltak dobálva az egész házba. Ó, ne lefeküdtem Harryvel! Mikor felöltöztem, lementem a konyhába, hogy egyek valamit, amikor Harry már ott volt. Nem tudom, hogy most mi van. De érzem, ha azt mondaná, hogy felejtsük el azt a dolgot, ami tegnap történt, szerintem sírva fakadnék. Mert szeretem őt. És erre csak most jöttem rá. Mert én annyira haragudni akartam rá, hogy ezt az érzés észre sem akartam venni.

- Jó reggelt!- ültem le mellé.

- Jó reggelt!- köszönt vissza.

Most mi van? Most azt hiszi, hogy könnyűvérű vagyok? Biztos azt hiszi.

- Hogy aludtál?- kérdezte.

- Jól és te?

- Még soha nem aludtam ilyen jól- mondta- Figyelj- fogta meg a kezem, mert éppen kentem a kenyerem- nem akarom, hogy ez csak egyéjszakás legyen!- Szerintem látta rajtam, hogy mennyire megkönnyebbültem.

- És te?- kérdezte.

- Én sem akarom!- mondta.

És utána megcsókolt.

- Most úgy szeretnék felmenni a szobába veled kettesbe- suttogtam neki.

- Én is, de neked suliba kell menni!- mondta, majd még egyszer megcsókolt, majd felállt az asztaltól.

Sziasztok, remélem tetszett az új rész! :) Ha érdekel mi lesz May és Harry kapcsolatával, tarts velem! :)