Story Of My Life (Befejezett)

5. fejezet

                  

- Mennem kell- futottam ki a hotelből, és megpillantottam két taxit. Beültem az egyikbe, és hazamentem.

A nap többi része azzal telt, hogy kitaláljam, hogy most mi van. Mi van Louis és köztem? Vagy Harry és köztem? Harry és köztem mi lenne, hiszen Harry elvette Sarat, így örökre elvágva a kapcsolatunkat. Nem akarom többet látni, hogy csak fájdalmat okozzon nekem. Mert nem bírnám ki. Így is rosszul érzem magam, hogy lefeküdtem Louis-val, pedig Harrynek semmi köze sincs hozzá. De mégis...

Az elmélkedésemet Stella szakította meg.

- Szia!- köszöntött.

- Szia!- köszöntem vissza, majd leült mellém az ágyra.

- Mi bajod volt reggel?

- Semmi.

- Aha, azért rohantál el...

- Nincs semmi!- erősködtem.

- Mi van közted és Louis között?- kérdezte, majd a szívem kihagyott egy ütemet.

- Mi lenne?- néztem rá értetlenül.

- Tegnap óta elég közel álltok egymáshoz.

- Mi?- értetlenkedtem tovább.

- May Hataway, ne értetlenkedj! Pontosan tudod, hogy miről beszélek, és most szépen mindent elmondasz!

- Mit akarsz hallani?- adtam meg magam.

- Mindent!

- Oké- túrtam bele a hajamba- tegnap, mikor Louis felkísért... lefeküdtünk...

- Hogy mi?- döbbent le.

- Hát igen...

- Louis ennyire rád mászott? Komolyan, levágom a tökét!

- Mi? Nem! Én voltam az, aki ennyire rámászott.

- De miért?- kérdezte értetlenül.

- Azért, mert hiányzott, hogy valaki gyengéd legyen hozzám, azért! És amikor Louis tegnap mellettem állt, olyan fura érzés volt, hiszen 4 éve senki sem segített semmiben...

- De te Harryt szereted, nem?- nézett rám.

- Nem Stell, már nem!

- Mi? Miért?

- Az idők változnak. Meg amúgy is elvette Sarat, így elég merész lenne vele összejönnöm- hajtottam le a fejem.

- Igaz- fogta meg Stella a kezem, hogy tudjam, hogy ő is mellettem áll- és most mit fogsz csinálni?

- Hát holnap visszamegyek New Yorkba.

- Már holnap? Hiszen van egy hónap szüneted!

- Mit csináljak itthon?

- Legyél velünk.

- Bocsi Stell, de ha te és Niall, Saraval és az ő családjával fogtok lógni, nekem ahhoz nincs kedvem- húztam el a szám.

- Miért lógnánk vele?

- Mert jóba vagytok?- néztem rá.

- Figyelj, annyira nem vagyunk jóba, hogy vele lógjunk...

- De mégis az esküvőn sokat beszélgettetek.

- Mert az illetlenség lett volna, ha nem beszéltem volna hozzá. De amúgy nem nagyon csípem a csajt- nevette el magát. Ezen én is felnevettem.