Story Of My Life (Befejezett)

22. fejezet

- Kicsim, ébredj, el fogsz késni!- ébresztett fel anyu.

- Oké- ültem fel az ágyamra.

- Akkor mit fogsz felvenni? A fehér blúzod? Vagy az nem fog tetszeni bíráknak?- idegeskedett anyu.

- Anyu, nyugi- nevettem el magam- Csak holnap lesz a meghallgatás.

- Igen, de jó lenne tudni, hogy mit viszel New Yorkba.

- Várj- mondtam, majd elkezdtem keresgélni a gardróbomba. Egy ujjatlan fehér pólót vettem fel szoknyával.

- Gyönyörű vagy- nézett engem apu.

- Köszi, apu- mondtam mosolyogva.

- Akkor menjünk- mondta apu.

- Kicsim, nagyon vigyázz magadra. És ahogy odaérsz, hívj fel!- mondta anyu.

- Oké, szia, anyu!- köszöntem el tőle.

- Szia!- ölelt meg anyu.

Beültem apu mellé a kocsiba és elindultunk a repülőtérre. Mikor odaértünk, apu eljött velem a váróterembe, majd bemondták, hogy most már fel lehet szállni a repülőre, így aputól érzékeny búcsút kellett vennem.

- Kicsim, nagyon szorítunk neked!

- Köszi, apu.

- Ha oda érsz, rögtön hívj!

- Úgy lesz.

- Nagyon szeretlek kicsim- ölelt meg apu.

- Én is téged- mondtam.

„Figyelem, megkérünk minden utast, aki a New York felé tartó repülővel utazik, hogy kezdjék meg a felszállást!"- utasított egy női hang.

- Akkor, szia, apu- köszöntem el tőle, majd indultam a repülő felé, aminek a segítségével a jövőmet alapozhatom meg.

Kilenc órával később ott voltam New Yorkba. Olyan volt, mint ha hazajöttem volna. Éreztem, hogy idetartozom. Mikor odaértem a szállodába, felhívtam apuékat, hogy megérkeztem, és elindultam a NYADA-ra. Amikor odaértem a bejárathoz, a szívem rögtön elkezdett kalapálni.

- Figyelj May, minden rendben lesz!- nyugtatgattam magam.

Megnéztem a papírt, amire rá volt írva, hogy hova kell mennem, és elindultam abba a terembe. Amikor megláttam a 490-es szobát, tudtam, hogy ide kell várnom, de csak két ember várakozott itt.

- Bocsánat, nem itt van a meghallgatás?- kérdeztem.

- De, csak van bent valaki- mondta az egyik.

- És csak ennyien leszünk?- kérdeztem.

- Hát nagyon sok terembe folyik meghallgatás, így gondolom igen.

- Ó, rendben köszönöm- mondtam, majd leültem az egyik székre. Mikor kijött egy lány, láttam rajta, hogy szomorú. Ennyire rossz lehet bent? De nem tudtam tovább gondolkozni, hiszen egy női hang szólalt meg.

- May Hataway következik!

Bementem az ajtón és felálltam a színpadra.

- Jó napot!- köszöntem.

- Jó napot, Ms. Hataway!- köszönt a bíra- Mit szeretne énekelni?

- Roots Before Branches- válaszoltam.

- Akkor tessék!

És akkor elkezdtem énekelni.

És egy dologra rájöttem. Hogy miközben a dalt énekeltem, nem Davere gondoltam, hanem Harryre. Ahogy tegnap együtt duetteztünk, és amikor komolyan beszélgettünk. Miért kellett megint találkoznom vele? Így soha nem leszek boldog senkivel, mert mindig ő fog járni a fejembe.

- Köszönjük szépen, majd értesítjük!- mondta a nő.

Mikor kimentem az ajtón, egy marha nagy posztert láttam, amin Harry szerepelt.

- Ez most komoly?- kérdeztem hitetlenkedve.

Mikor visszaértem a hotelszobába, anyuékkal videochateltem, majd elmentem aludni. Alig várom, hogy hazaérjek és Davvel legyek.       

Sziasztok, remélem tetszett ez a rész! :) Ha érdekel mi lesz Mayyel, tarts velem! :)