Story Of My Life (Befejezett)

3. fejezet

                  

Mikor megérkeztünk a templom elé, megláttam két ismerős arcot. Liam és Louis fejét. Oda mentem hozzájuk, és mindkettőjüket megöleltem, így mikor elkezdődött az esküvő, akkor is mellettük ültem. És annyira jó volt velük visszacsöppeni a régi kerékvágásba. És megérkezett Harry, frakkban. Annyira jól nézett ki benne.  Mikor megjelent a menyasszony és végigvonult a családtagok előtt, hírtelen keserű ízt éreztem a számba. Mint ha Louis megérezte volna, rám nézett.

- Jól vagy?- suttogta. Bólintottam- biztos?

- Igen- erősítettem meg. Majd megfogta a kezem, gondolom azért, hogy érezzem, hogy mellettem áll.

Amikor Harry felemelte a fátyolt, hogy lássa rendesen az ara arcát, titkon reménykedtem, hogy nemet fog mondani. De nem tudom, hogy miért.

Majd a pap hosszú monológja után jött az a rész, amit végig izgultam. Hogy mondjon nemet.

- Akarod Harry Styles hites feleségedül Sara Klapfordot?- fordult a pap Harryhez. Kérlek, Harry mondj nemet!

- Igen!- visszhangzott ezzel az egy szóval az egész templom.

- És Sara Klapford, akarod hites férjedül Harry Stylest, míg a halál el nem választ?- fordult most a menyasszonyhoz a pap.

- Igen!- mondta, de ez a szó már egyáltalán nem visszhangzott. Vagy nem is tudom. Már nem érdekelt.

- Akkor mostantól férj és feleség vagytok!- mondta a pap, majd Harryhez fordult- megcsókolhatod a menyasszonyt!- fejezte be, majd Harry szenvedélyesen megcsókolta Sarat. Ahogy láttam őket csókolózni, a szívem apró darabokra esett szét. Egyáltalán mit keresek én itt?

Mikor kimentünk a templomból, Louis elengedte a kezem, és azt láttuk, hogy Harry és Sara a templom előtt is csókolóznak, miközben a koszorúslányok szirmokat dobáltak rájuk. Szépek voltak együtt. De komolyan. Mikor elmentünk oda, ahol az esküvőt ünnepeltük, Louis felajánlotta, hogy mehetek vele, így éltem azzal az ajánlattal. Így Louis mellé bepattantam az anyósülésre. Az egész út csöndben telt el, de nem bántam. El kellet döntenem, hogy mi is van most. És örültem, hogy Louis mellettem áll. Igazi jó barát.

Amikor megérkeztünk, Louis zavarta meg a gondolataimat azzal, hogy kinyitotta a kocsi ajtaját, hogy ki tudjak szállni.

- Köszi-, mosolyogtam rá, miközben kiléptem a kocsiból.

- Nincs mit- mondta Louis. Oda nyújtottam a kezem, mert nagyon kellet a baráti támasz. Majd ő is megfogta a kezem.

Mikor beértünk abba a terembe, ahol az esküvő volt, megkerestük a helyünket.  Louisval, Liammel, Stellával és Niallel ülök egy asztalnál. Legalább nem vadidegenek mellé ültettek Harryék. Egyszer csak Harry megjelent mögöttem, majd belesuttogott a fülembe.

- Gyere, szeretnélek bemutatni a feleségemnek- mondta, miközben a lepkék őrült versenyt kezdtek el járni. Nem May, Harry elérhetetlen számodra.

- Oké- mondtam, majd felálltam. Harry odavezetett a feleségéhez (de rossz ezt mondani), és láttam a nőn, hogy marha boldog... persze, hogy az, ki ne lenne az?

- Szia, Sara Klapford!- nyújtotta a kezét.

- May Hataway!- ráztam vele kezet.

- Á, szóval te vagy Harry volt barátnője!- mondta mosolyogva, de megajándékozott egy olyan nézéssel, amivel ha tudna, megölne.

- Igen, te meg a mostani!- mondtam úgy, hogy azt sugalljam felé, hogy „Harry az én volt pasim, szóval jó lenne, ha most azonnal elválnátok".

- Sara, jönnél egy percre?- hívta Anne.

- Persze-, mondta, majd azt sugallta felém, hogy „ennek még nincs vége".

- Gratulálok Harry!- mondtam.

- Köszi-, mosolygott rám.

- Örülök, hogy boldog vagy- hazudtam. Persze nem azért, mert boldog, csak éppen Saraval.

- Köszi.

- Most mennek, kell- mondtam, mielőtt arra kérném Harryt az esküvőjén, hogy váljon el Saratól. Visszamentem az asztalhoz, ahol Louis furcsán fürkészett, hátha ki tud valamit venni, de nem ment neki. Oda fordultam hozzá és megöleltem.

A tószt után (amit Sara öccse mondott természetesen), elkezdünk ebédelni. Miután végeztünk, úgy éreztem, hogy ki kell mennem a friss levegőre, mert különben rosszul leszek. Leültem az egyik padra, majd pár perc múlva éreztem, hogy valaki leült mellém. Harry volt az.

- Na, hogy érzed magad?- nézett bele a szemembe. A pillangók már megint örömtáncot jártak.

- Jól, csak alig ismerek valakit- vallottam be.

- Akkor ismerkedj! Kedves emberek- mondta mosolyogva, majd átkarolt.

- Mint Sara?- kérdeztem.

- Mint Sara- mondta. „Marha jó" gondoltam magamba- és veled mi újság? Hogy állsz a pasizással?

- Pont az exemmel fogom ezt megbeszélni- nevettem el magam.

- Akár!- nevetett ő is- figyelj, nyugodtan elmondhatod. És elmeséltem az egész Thomasos sztorit. Láttam rajta, hogy elkomorodik-, sajnálom.

- Én is- mondtam. Láttam, hogy közeledik, hogy megöleljen, de én csak elhúzódtam- ez nem tisztességes. 

- Mi? Az hogy megölellek?- nevette el magát.

- Igen!

- Ugyan, Sara ezért nem fog sérülni. Nincs ebben semmi.

- De, pedig valaki sérülni fog- álltam fel- és az a valaki igazad van, nem Sara lesz- hagytam ott.

Oda mentem a bárpulthoz és kértem egy koktélt...

Sziasztok, remélem tetszett ez a rész! :) Ha érdekel, hogy mi lesz Mayyel, tarts velem! :)