Story Of My Life (Befejezett)

25. fejezet

- El is hiszem!- mondtam mosolyogva.

- Olyan jó, hogy úgymond mindkettőnknek most volt az első a pasijával- mondtam mosolyogva. Azt nem mondhatta, hogy a szüzességünket, hiszen nekem Harry volt az első, amit nem bántam meg- de mesélj, nálatok milyen volt?

Megint keserű ízt éreztem a számba. Még sem mondhatom el, hogy Dave Harryre volt féltékeny. Ezért hazudtam.

- Aranyos. Főzött, majd utána megtörtént- mondtam.

- De aranyooos. Főzött? May, ez a srác tényleg szeret!- tette a kezét a kezemre.

- Hát igen- hazudtam- Nálatok?

- Pfú, hát miután elmentetek, nem sokkal utána Harry is elment, mi pedig kettesben maradtunk, de Niall elvitt egy szállodába, mert tudtuk, hogy anyu hamarosan hazaér. Miután kivettünk egy szobát, rögtön egymásnak ugrottunk, szóval nálunk nem volt olyan romantikus, mint nálatok, de mégis emlékezetes- mondta el egy levegővel. Én csak mosolyogtam rá, mert láttam, hogy milyen boldog. Egyszer csak megszólalt a telefonom.

- Bocsi, de mennem kell, mert anyuék elmennek, nekem meg vigyáznom kell Sofira.

- Oké, akkor majd még találkozunk- mondta Stella.

Mire hazaértem, anyuék már vártak, így mikor megérkeztem, már el is mentek. Nem oktattak ki, semmi, hiszen tudják, hogy mennyire vigyázok. Sőt. Néha egy kicsit túlzásba is viszem. Hiába, ez van, ha nagy tesó vagy. Óvod a kicsit. Egy óra elteltével anyuék megjöttek, így már nem kellett Sofira figyelnem. Eldöntöttem, hogy megnézek egy filmet. Úgy döntöttem, hogy megnézem a Star Wars-ot, hiszen Harry, amíg együtt voltunk mindig azzal nyúzott, hogy nézzem meg. Hát eljött az idő, hogy neki kezdjek. Már két részt megnéztem, mikor már úgy éreztem, hogy nem bírom, tovább el kell aludnom. Éjfél fele kint valaki elkezdte bömböltetni a zenét. Komolyan, ki az az állat, aki fel akarja kelteni az egész utcát? Felkeltem az ágyból és kinéztem az ablakon, hátha szépen meg tudom kérni az illetőt, hogy ne hallgassa ilyen hangosan a zenét. Kinyitottam az ablakot, és azt hittem, hogy most kapok szívrohamot. Harry volt az, aki bömböltette a zenét.

- May, de jó, hogy felébredtél!- kiabálta.

- Be vagy rúgva?- kérdeztem.

- Komolyan? Ha ide jövök és bömböltetem a zenét, te rögtön arra gondolsz, hogy be vagyok rúgva?- kérdezte hitetlenkedve. Ezen muszáj volt nevetnem.

- Igen. De akkor mit szeretnél?

- Téged!- mondta.

- De most komolyan- mondtam nevetve.

- Komolyan!

És elkezdte énekelni She's Not Afraid-et. Mire végzett én már lent néztem.

- Na, mit mondasz? Leszel újra a barátnőm?- kérdezte, majd leguggolt.

- Harry, én Davel járok- mondtam.

- Ne hazudj!- mondta.

- Mi?

- Davel már nem vagytok együtt!

- Te ezt honnan veszed?

- Stella felhívta, hogy mi van veletek! És ő mindent elmondott. Azt is, hogy szeretsz engem.

- Ez hülyeség- mondtam.

- Mi?- kérdezte.

- Hogy szeretlek.

- Miért nem így van?- kérdezte mosolyogva.

- Nem.

- Nézz a szemembe, és mondd úgy! Na, nem megy, mert szeretsz!- tolt magához közelebb-, na, mit mondasz?- ezen elmosolyodtam.

- Miért teszed az egész életemet nehezebbé?- kérdeztem sóhajtva.

- Mert te is ezt teszed az én életemmel, ha nem vagy velem!- hajolt közelebb, és megcsókoltuk egymást. Nem akartam, hogy abbahagyjuk.

Beültem Harry kocsijába, és mikor odaértünk hozzájuk, megint heves csókcsatába kezdtünk, majd a lábamat odakulcsoltam a derekához. Harry felsietett a szobájába (de persze közben vigyázott rám is), majd lefektetett az ágyra.

- Akarlak Harry Style!- suttogtam a fülébe.

Levettem Harryről a pólót, majd ő is rólam és valahogy a gatya is lekerült rólunk. Olyan jó volt beletúrni a hosszú barna hajába. Érezni az érintéseit.

Reggel a fejem a mellkasán volt, de mikor felkeltem, még ő mélyen aludt. Nagyon hiányzott. És most meg tudtam nézni alaposabban, hogy mennyi minden változott rajta, amíg külön voltunk. A tetkóit jobban szemügyre tudtam venni. Annyira szeretem tetkóstul, mindenestül. Egyszer csak kinyitotta a szemeit.

- Jó reggelt!- köszöntött a reggeli rekedtes hangával.

- Neked is!- és nyomtam neki egy puszit a szájára- de mennem kellene, mert anyuék megijednek, hogy hova tűntem- láttam, hogy nem nagyon örül neki.

Így gyorsan lezuhanyoztam és Harry hazavitt. Mielőtt kiszálltam volna a kocsiból, megcsókoltuk egymást.

- Szeretlek!- mondta.

- Én is- mondtam, majd kiszálltam a kocsiból.

Mikor bementem az ajtón, éppen anyu rohant le a lépcsőn.

- Hol voltál May?

- Harrynél- válaszoltam, mint ha ez tök normális lenne.

- És megtudhatom, hogy kitől kértél engedélyt arra, hogy elmenj? Vagy, hogy ott aludj?- kelt már ki magból anyu.

- Mi ez a veszekedés?- kérdezte apu kómásan. Gondolom, megint későn ért haza, mert annyi munkája volt.

- A kicsi lányod úgy gondolja, hogy bármit megtehet!- mondta anyu.

- Hogy mi?- nézett rám apu- Ez igaz May?

- Hááát... Igen...

- Mit csináltál?- kérdezte apu, miközben kiöntött magának egy kis tejet.

- A lányod ott aludt Harrynél!- mondta anyu. Apu hirtelen félrenyelt, és elkezdett köhögni.

- Legalább védekeztetek?- kérdezte.

- Sam!- szólt anyu apura-May! Magyarázd meg!- fonta keresztbe a karját.

- Jó. Davvel szakítottunk, de Stelláéknak egyáltalán nem mondtam meg. De amikor hazahívtatok, Stella felhívta Davet, hogy megkérdezze, hogy nem-e akarunk elmenni egy duplarandira. Dave elmondta Stellának, hogy szakítottunk, így Stell rögtön levágta, hogy miért...

- És miért?- kérdezték egyszerre.

- Mert még mindig szeretem Harryt. És Stell elmondta Harrynek, hogy még szeretem és eljött éjfélkor és szerenádozott nekem.

- Ez mind szép és jó, de ki mondta, hogy ott aludhatsz Harrynél?

- Mit kellett volna csinálnom? Bemenni a szobátokba és álmotokban megkérdezni, hogy elemhetek-e Harryvel? Mert ez hülyeség!

- De ha nem kérdezed meg, akkor nem mehetsz el!- mondta anyu.

- Drágám, már egy kicsit túlreagálod!- kezdte apu. Ő egy nagyon konfliktuskerülő személyiség. Egyszer csak Sofi elkezdett sírni, így anyu felment az emeletre.

- Apu, most haragszol rám?- kérdeztem.

- Nem. De jó lenne előtte tudatnod velünk, hogy el akarsz menni.

- De ez csak olyan hirtelen történt.

- Tudom kicsim- majd megölelt.

Sziasztok, remélem tetszett a rész! :) Ha érdekel mi lesz Mayyel és Harryvel, tarts velem! :)