Lauren:

Indulás előtt beálltam a tükör elé,hogy megnézzem azért mégis hogy nézek ki.

-Megtudod csinálni!-biztattam magam-Minden rendben lesz! Csak mész és jössz!-mondtam a tükörképemnek,majd sóhajtottam egy nagyot és elindultam. Gondosan bezártam magam mögött a bejárati ajtót és beszálltam anyu autójába. Gondoltam nem bánja,ha kölcsön veszem pár órára. Elvégre elég késő volt már és a Pokoltanya túl rossz környéken van ahhoz,hogy a tömegközlekedést válasszam. Beírtam a GPS-be a címet és elindultam. Elvileg 1 óra az út a Pokoltanyáig,ami azt jelenti este tíz lesz mire odaérek,szóval igyekeznem kellesz majd. Az utakon nem volt forgalom,így sikerült az egy órát lefaragnom 45 percre. A Pokoltanya maga egy lepukkant,kétszintes,vörös épület volt. A parkolók tele voltak,ráadásul mivel ez nem a legjobb környék a városban,úgy döntöttem inkább egy sarokkal arrébb állok meg a biztonság kedvéért. Az épület előtt páran álltak csak. Nem éppen bizalomgerjesztő alakok.Gyorsan elsétáltam mellettük,majd pár lélegzetvétel után bementem. Bent fullasztó füst,izzadtság és alkohol szaga keveredett. A cigifüsttől alig láttam valamit,ráadásul a lámpák sem adtak túl jó fényt. Próbáltam a tömeg fölé emelkedni hátha észreveszem Ridleyt,azonban túl alacsonynak bizonyultam az előttem álló két méter magas fickók között. Nagy nehezen odaküszködtem magam a pulthoz,ahol egy olyan 20as éveiben járó srác jött oda hozzám.

-Személyit.-nyújtotta felém a kezét.

-Nem kérek semmit.

-Akkor miben segíthetek?-kérdezte nem épp barátságos hangnemben.

-Ridley Greyt keresem.

-Áhh. Ridleyt.

-I-igen.-bólintottam.

-Nos. Talán segíthetek merre találod.-nyújtotta ismét felém a kezét.

-Öhm..Azt hiszem menni fog magamtól is.-álltam fel.

-Te tudod.-vont vállat és már ment is a következő sorban állóhoz.

Átverekedtem magam a tömegen és akkor vettem észre egy lépcsőt ami lefelé vezet. Már épp leindultam volna,mikor valaki a kezem után kapott.

-100$ kis hölgy.-nézett le rám egy hatalmas,kétajtós szekrény méretű pasas.

-100$?-kérdeztem hitetlenkedve.

-Annyi a beugró ma este.

-De én nem játszani jöttem. Csak keresek valakit. A neve Ridley Grey.

-Áh értem. Csak keresel valakit?

-Igen.-bólintottam.

-Remek. 100$.

Meg a fenéket. Összesen 75$ hoztam magammal,azt is benzinre.

-Bocs ,de tényleg csak keresek valakit és már jövök is.-azzal kitéptem a kezem a szorításából,majd lerohantam a lépcsőn. Leérve egy sor biliárd asztalt láttam egymás mellett. És végre. Az egyiknél ott állt nekem háttal Ridley is. Futottam volna felé,ekkor azonban beért a biztonsági őr is és megragadta a karom.

-Ridley! Ridley!-kiabáltam kétségbeesetten,hátha meghallja,mielőtt az őr elvonszol. Szerencsémre meghallott és megfordult. Mikor meglátott döbbenet ült ki az arcára először,végül féloldalas mosolyra húzta a száját.

-Hagyd Frank! Velem van.-intett mire Frank,a szekrény végre elengedte a kezem.

-Szerencséd volt.-vicsorgott,majd felment.

-Kösz.-morogtam utána a kezem simogatva ott ahol megszorított,majd elindultam Ridley felé.

-Lám,lám Angyalom!-vigyorgott a dákójára támaszkodva.

Angyalom[határozatlan időre szünetre vonul]Tahanan ng mga kuwento. Tumuklas ngayon