Angyalom[határozatlan időre szünetre vonul]

8.rész

Lauren:

Háromnegyed órával később már sehogy sem tudtam elfoglalni magam,így végső kínomban lementem a konyhába és körülbelül 100x néztem ki az ablakon Ridleyt várva,de mindhiába. Az elválásunk után pontosan egy órával később fordult rá a felhajtónkra.

-De pontosak vagyunk.-fontam karjaim a nyaka köré,mikor kiértem.

-Már kezdtél hiányozni Angyalom.-húzott közelebb magához-Le merném fogadni,hogy végig a konyhaablakban ülve vártad az érkezésem.-vigyorgott önelégülten,mire elpirultam és inkább megcsókoltam.

-Egyébként.-toltam el magamtól épp annyira,hogy a szemébe tudjak nézni-Megkérdezhetem hová megyünk,vagy inkább ne firtassam?

-Az utóbbi.-kacsintott.

-Gondoltam.-vágtam egy grimaszt-És egyébként ez most egy ilyen..tudod?

-Hm?-vonta fel az egyik szemöldökét.

-Tudod..ez most akkor egy ilyen igazi randi lesz?-haraptam be izgatottan a szám.

-Persze. Utána fel se hívlak majd.-mosolygott pimaszul,mire meglöktem a vállát.

-Feladom.-sóhajtottam-Reménytelen vagy.-mondtam nevetve.

-Reménytelenül romantikus.-nevetett ő is,majd kinyitotta nekem az ajtót. Egy fél óra múlva egy kis vendéglő előtt parkoltunk le. Az épület tényleg hihetetlen kicsi volt,a kék festék szinte teljesen le volt kopva. Bent azonban nagyon szép kialakítású volt,bár pár boxon kívül csak egy pult volt benne. Foglaltunk egy szabad boxot az egyik legeldugottabb sarokban ezután pedig egy fiatal,20 év körüli,agyon tetovált srác lépett oda hozzánk az étterem nevét hirdető kötényben,hogy felvegye a rendeléseinket.

-Hello.-szólalt meg unottan,majd mikor szeme Ridleyra tévedt,egyből hangnemet változtatott-Mit hozhatok a szép hölgynek?-mosolygott bájosan Ridre,engem teljesen figyelmen kívül hagyva.

-Hello.-köszönt oda Rid tekintetét egy percre sem levéve rólam-Nekem csak egy kóla lesz. Neked Angyalom?

-Én öhm..nekem egy hamburger lesz kólával.-olvastam fel az első dolgot az étlapról.

-Okey.-jegyezte fel a srác-Biztos nem kér mást a szépség?-próbálkozott tovább Ridnél,aki továbbra is magasról tett rá.

-Nem,nem kér semmi mást.-mosolyogtam rá bájosan,de látszólag nem vette a célzást,ami feldühített,így egyszerűen áthajoltam az asztal felett és számat Ridleyéra tapasztottam,hogy megértse végre mi a helyzet. Rid először meglepődött,majd belemosolygott a csókba és tovább folytatta.

-Khmm..-krákogott közbe pár perc elteltével a pincér fiú,aki ezek szerint még mindig ott állt.

-Nem nem lesz más.-törölte meg a kézfejével Rid a száját,majd az eltelt idő alatt most először ránézett a srácra-Köszönjük.

-Értettem. Pár perc és hozom a rendeléseiket.-közölte amaz szárazon,majd elment.

-Hm..-nézett rám felvont szemöldökkel Rid.

-Én..csak zavart,hogy nem értette mi a szitu,úgyhogy gondoltam egyértelművé teszem számára.-vörösödtem el,ahogy belegondoltam mit is csináltam az előbb. Ridley pimasz mosolyra húzta a száját,majd még egyszer áthajolt az asztalon,hogy megcsókoljon. Pár perccel később valóban megérkezett a srác a rendeléseinkkel,de nem szólt egy szót sem,csak unottan letette elénk. Ridley ragaszkodott hozzá,hogy ő fizessen,így miután kifizette a vacsorát,a srác,hogy éreztesse sértettségét,lesajnálóan végignézett rajtam,majd elment.