Angyalom[határozatlan időre szünetre vonul]

10.rész

Lauren:

-Miért hoztál ide?-néztem körül a tisztáson-Ma sem megyünk suliba?-kérdeztem idegesen,de Ridley nem válaszolt csak ment tovább a fűzfa felé. Gyorsan utána futottam,ekkor azonban egyszer csak Candy lépett elő mosolyogva a fa mögül.-Te?!-néztem rá elkerekedett szemekkel,majd Rid felé fordultam-Ő mit keres itt?!-kiabáltam hisztérikusan,de mintha meg sem hallott volna. Mosolyogva tovább sétált Candy felé,a lány pedig magához húzta és megcsókolta.-Mi folyik itt?!-kiabáltam a könnyeimmel küszködve,de mintha nem is hallottak volna meg,folytatták a csókolózást,majd Candy egy pillanatra felém fordult.

-Megmondtam nem? Candy mama nem mond le egykönnyen arról,ami az övé.-vigyorgott rám könyörtelenül,majd nevetni kezdett magas csilingelő hangján.

-Az nem lehet! Az nem! Ridley! Ridley!

-Ridley!-ugrottam fel verejtékezve az ágyamban.

-Shh.-vont magához Rid-Csak álmodtál. Hallottad Angyalom? Csak álom volt.-duruzsolta a fülembe,miközben a hátam simogatta.

-Annyira valóságosnak tűnt.-motyogtam a vállába.

-Mit álmodtál?-nézett könnyes szemeimbe.

-Hogy Candy visszaszerzett,én pedig elveszítettelek.-szipogtam,majd a képet felidézve újabb könnyek szöktek a szemembe-Ott voltunk a tisztáson mindhárman,de te egy szót sem szóltál hozzám,csak odasétáltál Candyhez és megcsókoltad.

-Nézz rám.-nyúlt kézfejével az állam alá-Ez sosem történhet meg. Érted amit mondok? Soha.

-Okey.-bólintottam erőtlenül.

-Szeretlek Angyalom.-törölte le ujjai hátával a könnyeim,majd megcsókolt.

-Amúgy,hogy kerülsz ide?-tértem észhez.

-Anyukád engedett be,mikor dolgozni indult. Kint vártalak a felhajtótokon,ő meg kijött hozzám és mondta,hogy nyugodtan jöjjek be,ne kint várakozzak. Ők apukáddal már elmentek itthonról,de azt üzenik szeretnek.-mondta,miközben a hajammal játszadozott.

-Aha. Okey.-bólintottam-Akkor elmegyek készülődni.-álltam volna fel,de visszahúzott,így én  a mellkasán feküdtem,ő pedig még mindig a hajammal babrált.

-Mi lenne-hajolt a fülemhez,s meleg leheletétől megborzongtam-Ha nem mennénk ma suliba? Úgyis péntek van,senkit sem érdekelne.

-Nem lenne ellenemre,de nem lehet.-néztem fel fekete szemeibe.

-Miért ne lehetne?-billentette oldalra a fejét.

-Mert iskolába menni kell. Tudod,ez a törvény.-tápászkodtam fel róla,ő pedig szórakozottan figyelt utánam.

-Stréber.-vetette oda,mire nyelvet öltöttem rá.

-Nem vagyok stréber,csak szeretem betartani a törvényeket.

-Igen?-karolta át a derekam hátulról,arcát pedig a nyakamba fúrta.

-Igen. Szerintem a törvények igenis fontosak. Olyan korlátokat állítanak fel,amik a biztonságunkat szolgálják.

-Hm.

-Hm?-fordultam felé az arcommal,így ajkaink csak pár milliméterre voltak egymástól.

-Hm.-kezdte figyelni az számat,mire beharaptam az alsó ajkam és visszafordultam a szekrény felé-Még el kellene készülnöm.-fészkelődtem kínosan a karjai közt,mire elengedte a derekam és visszafeküdt az ágyamra.

-Unalmas vagy. Pedig annyi mindent tudnék kezdeni veled.-vigyorgott szenvtelenül,majd a telefonját kezdte babrálni. A látvány ahogy ott feküdt a párnáim közt szétterülő fekete hajával,a feszes farmerjában és pólójában,eléggé felkavart engem is,és a számat beharapva néztem végig rajta,majd mikor az arcához értem éjfekete szemeivel az enyéimbe nézett,mire elkaptam a fejem és visszafordultam a szekrény felé.