Angyalom[határozatlan időre szünetre vonul]

9.rész

Lauren:

Ma nem megyek be a suliba,de délután érted megyek. Vigyázz magadra Angyalom.
~R~

Állt a párnámon hagyott kis cetlin. Az ablakom nyitva volt,így valószínűleg azon át távozhatott. Mondjuk nem értem,minek van bejárati ajtónk,ha folyton az ablakon jár ki-be? Gyorsan felálltam bezárni,majd elmentem letusolni. A tükörképem rémesen festett,így legalább 45 percet töltöttem azzal,hogy eltüntessem a múlt esti sírások nyomait, kisebb-nagyobb sikerrel. Mikor úgy ítéltem meg,hogy ennél jobban úgysem sikerülhet,felöltöztem és lementem a konyhába. Legalább megértettem,miért nem az ajtón ment ki Ridley. Anyuék teljesen kimentek a fejemből,így először meg is lepődtem,mikor megláttam őket,csak aztán esett le,hogy ja ők a szüleim és egy házban élek velük.

-Reggelt.-motyogtam a csésze cappucinom felett.

-Neked is kicsim. Hogy aludtál?-kérdezte kedvesen apu.

-Az ágyon.-válaszoltam kapásból,mire értetlenül összevonta a szemöldökét.

-Lauren,ne szemtelenkedj apáddal!-dorgált le anyu,mire elmorogtam egy bocs-ot és tekintetem inkább a csészémre szegeztem.

-Kamaszok. Ki érti őket?-vonta meg apu tehetetlenül,amolyan "a gyerek egyre furább,ahogy kamaszodik" stílusban a vállát,majd inkább folytatta az újságja olvasását.

-Miért áll a felhajtón Jesse kocsija?-nézett rám anyu meglepetten.

-Azzal jöttem tegnap haza.-vontam vállat.

-Honnan? Nem Ridley fuvaroz?

-Hosszú.-legyintettem és betettem a csészém a mosogatóba.

-A kis barátnőd most is érted jön?-váltott csevegős stílusra.

-Nem.

-Miért?

-Mert Jesse autójával megyek,hogy visszavihessem neki?-kérdeztem vissza értetlenül.

-Ez miért akadály?-ráncolta a szemöldökét.

-Igaz végülis nem akadály. Simán elvontathatjuk a suli elé Rid porchéjával Jesse furgonját. Erre mi miért nem gondoltunk?-tártam szét a karom.

-Jól van na. Mondtam már,hogy ne szemtelenkedj! Nem szeretem,mikor így viselkedsz.-nézett rám megbántottan.

-Jó. Bocs. Csak fáradt vagyok. Szeretlek titeket.-pusziltam meg mindkettejüket.

-Mi is. Mi is.-simított végig apu a karomon.

-Okeys. Na indulok. Sziasztok!-intettem kifelé menet,majd a folyosón magamhoz vettem a furgon kulcsait. Útközben volt időm gondolkodni eleget,csak az a baj,hogy végül folyton a múlt este történéseihez lyukadtam ki,mire újból meg-megborzongtam. Talán igaza van Ridnek és tényleg nem tesz jót nekem a gondolkodás. A parkolóba érve még pár pillanatig nem szálltam ki,hogy erőt gyűjtsek és lehiggadjak egy kicsit,mire egyszer csak kopogtattak az ablakon én pedig ijedtemben összerezzentem és felsikkantottam.

-Nyugi kislány,csak Jesse mama az!-vigyorgott barátnőm a kocsi oldala mellől,mire kicsit megnyugodtam.

-Megijesztettél.-csaptam be magam mögött a furgon ajtaját.