Angyalom[határozatlan időre szünetre vonul]

4.rész

Lauren:

Másnap reggel a sírástól vörös és bedagadt szemekkel ébredtem. Az éjjel Ridleyval álmodtam. Annyira valósághű volt az egész. Mintha tényleg az ágyam mellett állva figyelte volna ahogy alszom. De mire felkapcsoltam az éjjeli lámpát már semmi nem volt ott. Lassan felkászálódtam az ágyból. Éreztem,hogy kiráz a hideg a reggeli széltől,s ekkor vettem észre,hogy az ablakom nyitva van. Odamentem,hogy becsukjam és közben végig azon gondolkodtam,hogy mikor nyitottam ki? A fürdőben ledobtam a tegnapi ruháimat. Mára merő füst és alkohol szagot árasztottak. Gyorsan letusoltam és beálltam a tükör elé,hogy emberi külsőt varázsoljak magamnak. Mikor ezzel is végeztem leszaladtam a konyhába és ekkor pillantottam meg a jegyzetfüzetem ami még mindig a konyhapulton hevert. Odamentem,hogy eltegyem és ekkor vettem észre,hogy a kérdéseim egy része meg van válaszolva.

-A kutyákat szeretem. Főleg a kistestűeket.
-Általában gitározom és olvasom szabadidőmben. Néha verseket írok.
-Sportolni nem sportolok versenyszerűen,de kitűnő vagyok a küzdősportokban.

-Ezt mikor?-néztem döbbenten a füzetemre. Tisztán emlékszem,hogy egy kérdésemre sem adott értelmes választ. Sőt,ő dobta le az üres füzetem a pultra a..a majdnem csókunk előtt. A személyesebb kérdéseket természetesen nem válaszolta meg. Csak ezt a 3-mat. De nekem ez többet jelentett bárminél,bár fogalmam sincs mikor csinálhatta. Begyűrtem a füzetemet a táskámba,felkaptam a lakáskulcsom és a telefonom,majd el is indultam. A felhajtón már ott állt anyu kocsija,mögötte Jesse parkolt és nyomta a dudát,hogy igyekezzem. Átnéztem előtte anyu kocsiját,semmi baja. A szélvédőre volt tűzve a számla 175$-ról és az,hogy fizetve. Alá odavolt jegyzetelve,hogy lemerült az akkumulátor,de további 50 $-ért azt is megcsinálták.
Ridley-gondoltam és vigyorogva szálltam be Jesse mellé,akinek ez persze azonnal feltűnt.

-Na minek örülsz ennyire kislány?-kérdezte,miközben sebességbe tette az autóját.

-Semminek.-vigyorogtam még mindig.

-Aham.-nézett rám gyanakodva a visszapillantóból-És mi a helyzet a mi kis fedett ügynökünkkel? Tudsz már valamit róla?

-Nem. Még mindig semmi.-komorodtam el Ridley említésére és eszembe jutott az előző éjszaka. Még mindig nem tudom pontosan,hogy értette azt,hogy nem lehetünk együtt és ez aggasztott. Azt terveztem,hogy a parkolóba érve azonnal nekirontok a kérdéseimmel. Tervem azonban dugába dőlt,mikor megérkeztünk és láttam,hogy ő még nincs ott. A nap további részében sem jött meg,hiába vártam minden szünetben. Utolsó óra után csüggedten mentem ki az iskolából. Titokban reménykedtem,hogy hátha mostanra feltűnik majd a parkolóban,de nem volt ott sem a fekete Harley Davidsonja,sem ő. Ekkor már végleg feladtam a reményt. Jesse nem szólt egész nap,mert látta,hogy nem vagyok jól,de a felhajtónkon végül nem bírta tovább.

-Na jó!-állította le a motort-Egész nap nem szóltam egy szót sem a világfájdalmas ábrázatod miatt,gondoltam elmondod ha akarod. De már nem bírom tovább. Szóval! Tudatnád végre velem,hogy mi miatt vagy ennyire depressziós hangulatban?

-Se-semmi.-dadogtam nehezen és közben éreztem,hogy könnyek kezdik csípni a szemem.

-Igen látom. Naa!

-Pfu!-sóhajtottam egy nagyot,hogy összeszedjem magam. Végülis Jesse a kis kori legjobb barátnőm. Ha vele nem,hát akkor kivel beszélhetném meg mi van?-Ridley.

-Tudtam!-csettintett-Valahogy éreztem,hogy ehhez a fedett ügynöknek is köze lesz! Mit tett? Ha bántott,mondd csak meg! Majd én ellátom a baját!

-Nyugi,semmi ilyesmi.-mosolyogtam rá halványan- Csak..csak mi tegnap..mi tegnap majdnem csókolóztunk...-sütöttem le a szemem.

-Mi?-nézett rám elképedve-Mikor? Hol? És hogyan? Mindent mesélj el! Gyerünk!

-Rendben.-vettem mély lélegzetet-Tegnap elmentem hozzá valami Pokoltanya nevű lepukkant szórakozóhelyre a beadandó miatt az ofőnek. Ott aztán megint felhúzott a hülye válaszaival ezért haza akartam indulni. Kijött velem a parkolóba és akkor jöttem rá,hogy anyu kocsija nem indul be. Ekkor ő felajánlotta,hogy hazahoz a motorjával. Ez meg is történt,azonban ahelyett,hogy utána elment volna,bejött velem a házba. A konyhában aztán újra elkezdtem volna feltenni a kérdéseket,azonban félbeszakított. Felültetett a konyhapultra és..és akkor majdnem megcsókolt.-hadartam egy szuszra. Jesse először meglepetten nézett rám,aztán arckifejezésem láttán megenyhültek a vonásai.

-És aztán mi történt? Mit jelent az,hogy majdnem megcsókolt?-ráncolta össze a szemöldökét.

-Hát azt,hogy már majdnem csókolóztunk,mikor egyszer csak elugrott tőlem egész a konyha másik végéig,majd végül egyszerűen elment és otthagyott.-mondtam keserűen.

-De hát mi történt?

-Épp ez az!-kiáltottam fel és éreztem,hogy könnyek folynak végig az arcomon-Fogalmam sincs!-csuklott el a hangom és zokogásban törtem ki.

-Shhh.-nyugtatott Jesse a hátamat simogatva-Csak kerüljön elő! Lesz egy-két szavam hozzá!-mondta idegesen,mire mégjobban sírni kezdtem- Shhhh. Hallod?-tolt el magától-Ne sírj miatta kislány! Ha nem kellesz neki,vessen magára. Majd rájön mekkora idióta.-mosolygott rám biztatóan,mire én is megnyugodtam egy kicsit.

-Köszönöm.-viszonoztam halványan a mosolyát.

-Mondd,érzel iránta valamit?-kérdezte óvatosan az arcom fürkészve.

-Nem tudom. Nem tudom.-sütöttem le a szemem-Csak most lépett be az életembe,mégis annyi mindent felforgatott. És-és tudom,hogy ha az eszemre hallgatnék,olyan messze elkerülném,amilyen messze csak tudom. Ugyanakkor van benne valami..valami ami olyan erősen vonz hozzá. Valami ami hozzá köt.

-Furcsa lány az biztos.-értett egyet-Jobb lesz ha odafigyelsz.

-Most megyek,megmosom az arcom. Meg megcsinálom a házit is. Kell valami ami eltereli a figyelmem.

-Rendben. Ha mégis szükséged lenne valamire,tudod mi a számom.-kacsintott.

-Köszönöm. Te vagy a legjobb.-borultam a nyakába.

-Tudom.-ölelt vissza.

-Szia.-intettem még egyet a felhajtóról,majd besiettem a házba. Beérve furcsa érzés kerített hatalmába. Mintha járt volna valaki nálunk. Bár az ajtót kulccsal nyitottam ki,mégis éreztem,hogy valaki volt ott. Halkan végigsétáltam a folyosón,be a nappaliba,de semmi. Benéztem a konyhába és akkor megláttam. Egy papír hevert a pulton,ott ahol reggel a füzetem is. Óvatosan odamentem és remegő kézzel felvettem.

Sajnálom a tegnap estét Angyalom.
-R-

Reszkető kézzel dobtam vissza a kis levelet a pultra. Egész testemen végigfutott a hideg. Hogy jutott be? Mikor jött? És-és akkor ezek szerint lehetséges,hogy az álmom mégsem álom volt? A levegőben érezni lehetett még az illatát. Édes citrom és rozmaring. Felfutottam a szobámba. Óvatosan nyitottam be és megnyugodva állapítottam meg,hogy semmi sem változott. Az ablakom is ugyanúgy csukva volt ahogy hagytam. Viszont akkor még mindig nem értem..Hogy jött be a házba? Mindennél jobban szerettem volna beszélni vele. Előkotortam a fecnit amire a számát írta fel és azonnal tárcsáztam. Hiába,ugyanis a telefonja ki volt kapcsolva. Nem tudtam mihez kezdjek. Figyelem elterelésképp megcsináltam az összes házim,csináltam magamnak vacsorát. Aztán olvastam,elmentem fürdeni,végül headsettel a fülemben befeküdtem az ágyamba és nem sokkal később el is aludtam. Bár délután eltudtam terelni a gondolataim Ridleyról,az álmaim nem tudtam irányítani. Álmomban az az igéző fekete szempár kísértett,és az az édes citrom és rozmaring illat.