Angyalom[határozatlan időre szünetre vonul]

16.rész

Ridley:

-Gyere be!-kiáltottam az ajtókopogásra reagálva,mire Candy óvatosan belépett a szobába,majd mellém állt az ablakhoz egyik kezét a vállamra helyezve.

-Az öreg megadta a raktár pontos címét,már csak arra várunk,hogy beleegyezz és Tommal elmegyünk felderíteni mi folyik ott pontosan.-szólt pár pillanattal később,mire felé fordultam,majd vissza az ablakhoz.

-Leesett az első hó.-állapítottam meg folyamatosan a kinti tájra révedve.

-Ja. Meg fogunk fagyni.-fintorgott.

-Olyan szép fehér. Olyan tiszta.-méláztam el-Még ez is őrá emlékeztet.

-Sajnálom. Őszintén.-fordult felém teljesen-Nem kellett volna,hogy megcsókoljalak..-suttogta lehunyt szemekkel-Sajnálom.

-Már mindegy. Így a legjobb. Legalább nincs veszélyben most,hogy nem tudják hírbe hozni velem.

-Hiányzik?

-Minden egyes pillanatban.-néztem Candy smaragdzöld szemeibe sóhajtva-Veled megyek. Tomnak túl veszélyes lenne. Te és én megyünk.

-Rendben. Csak szólj mikor és indulhatunk is.

-Menjünk most. Úgyis sötétedik már. Tökéletes időzítés.-fordultam vissza az ablakhoz.

-Átöltözöm.-mondta,majd elhagyta a szobát. Egy darabig még figyeltem az egyre hulló hópelyheket,majd elkezdtem én is tetőtől talpig feketébe burkolózni.

-Én kész vagyok.-jött vissza kb 20 perccel később és megállt a szobaajtóban.

-Én is,csak még ezt elrakom.-azzal felcsatoltam az utolsó tőrt a lábszáramra,majd elindultam a garázsba és a fekete Audi felé vettem az irányt.

-Vezessek én?-állt meg Candy tétovázva az autó előtt. Mióta szakítottam Laurennel a csók miatt,a kapcsolatunk már fele olyan bizalmas sincs,mint előtte volt. Én diszkréten haldoklom Lauren hiánya miatt,Candy pedig igyekszik folyamatosan a kedvemben járni,hogy jóvá tegye a bűnét,ami bár fáj bevallani,de igazából mindkettőnk hibája volt.

-Vezess.-dobtam át neki a slusszkulcsot,majd bevágtam magam az utasülésre. Az úton egyikünk sem szólt egy szót sem. Mindketten teljesen elmerültünk a gondolatainkban. Az én agyam természetesen Laurenen járt. Már egy hónapja,hogy nem hallottam felőle semmit. Az egyetlen dolog,ami útat mutat hozzá,az a kis titkos telefon,amit még a New Yorki útam előtt adtam neki. A beleépített nyomkövető miatt pontosan követni tudom mikor merre jár. Legtöbbször a könyvtárba megy,a suliba és haza. Ez minden,amit tudok róla.

-Jól van.-zökkentett ki gondolatmenetemből Candy hangja.

-Ki?-kérdeztem vissza reflexből.

-Lauren. Jól van. A minap láttam a városban,mikor épp ügyet intéztem. Követtem hazaáig. Látszólag jól van,bár olyan mint egy kísértet. Folyamatosan a kis gombos telefont szorongatja bármerre megy,éjjel pedig rémálmai vannak,amikből sírva riad fel.

-Angyalom.-suttogtam meggyötörten,majd könnyes szemekkel Candy felé fordultam-Köszönöm.

-Nem tesz semmit.-bólintott,majd leparkolt egy külvárosi háztömb mellett.

-Tulajdonképpen milyen raktár is ez,ahova most készülünk?-kérdeztem a kihalt útat pásztázva.

-A raktár,ahol Carl a zombiseregét szállásolja el. Az ott-mutatott egy romos állapotban lévő háztömbre-Az lesz az.

-Pfu-sóhajtottam egy nagyot-Akkor most,vagy soha.-húztam a fejembe a kapucnimat,majd a fegyverem élesítva kiszálltam az autóból. Candy csendesen jött a hátam mögött folyamatosan a házakat figyelve. A raktár oldalán volt egy tűzlépcső,ami egész a tetején lévő ablakig vezetett,így arra felé vettem az irányt.