I'll Be Good - Dramione Fanfiction

Chapter 13.

Amikor megszólalt az óra végét jelző csengő, Laurel megrángatta a mozdulatlanul a semmibe bámuló Hermione-t, hogy álljon fel. A szőke lány mögött Draco és Blaise is megálltak, szintén a lesokkolt boszorkányt nézték. Blaise megérintette Laurel vállát és egy old meg ezt a problémát arccal otthagyta Draco-t.

A szőke Malfoy felállt egy nagy sóhaj kíséretében a saját helyéről és Fletcher pillantását figyelmen kívül hagyva, odalépett Hermione mellé. Megpróbált bejutni a lány fejébe, elég szégyentelenül, de az okklumenciát alkalmazott ellene. Draco meglepődött. A lány még sosem rejtette el előle a gondolatait. Malazárra! Akkor ezt nagyon elbasztam!

- Hé, Granger! - Simította meg a lány arcát. A boszorkány hirtelen rákapta a fejét. Kinyitotta a száját, de hang nem jött ki rajta.

- Szia - Végül csak ezt mondta ki halkan és lassan felállt. Elindult volna az ajtó felé, de Draco megfogta a könyökét.

- Mi van veled? - Kérdezte Draco gyengéden és közelebb húzta magához. Persze, nem azt gondolta hogy következmény nélkül megúszhatja az előbbi érzelem kinyilatkoztatását. 

- Semmi - rázta meg a fejét Hermione határozottan, egy külső szemlélődő számára úgy tűnhetett hogy az igazat mondja. De Draco jól ismerte. Tudta, hogy hazudik.

- Hazudni nem szép dolog, Granger! - Rótta meg őt a fiú. Hermione elmászott Draco mellett és sebesen az ajtó felé igyekezett. Draco habozás nélkül utána ment és hosszú lábainak hála, egy másodperc alatt utolérte és maga felé fordította.

- Nem akarok róla beszélni! - Jelentette ki Hermione stabilan, de a tekintete elgyengült, amint belenézett a szürke szemekbe és meglátta a fiú jelenlegi elhatározását. - Komolyan? Itt és most?

- Mikor máskor? Most vagy totálisan paffon. Most beszélünk róla! - Vonta meg a vállát Draco, de valójában félt a beszélgetéstől. A fiú a fal mellé húzta a boszorkányt, aki egy fájdalmas arccal engedte neki.

- Nem vagyok paffon! - Ellenkezett szinte fenyegetően, felemelve az egyik kezét. Hazudott. Rosszul érezte magát. Hányinger kerülgette. Újra és újra eszébe jutottak a mondatok. Úgy érezte, hogy hiába hozta meg a döntéseket - mármint azokat amik Draco-t illették - ha azok teljesen a semmibe vesznek. Az egész túl hirtelen és túl gyorsan történt. Mintha semmi sem változott volna, mégis minden megváltozott. 

A lány, lezárva a vitát, elfordult és bevonult  a terembe. Draco vállai egy pillanatra összezuhantak. Hermione a Roxfort óta nem bánt ilyen hidegen vele. És ez zavaróan rosszul esett a szőkének és rögtön elkezdte törni az agyát, hogy hogyan tudná kiengesztelni a lányt, akiről azt sem tudta, hogy mi a fene baja van. 

Sokáig állhatott a folyosó közepén réveteg képpel, mert a következő, ami érzékelt, egy a vállát ütögető kéz. Draco felpillantott és Blaise-zel találta szembe magát, aki igazgatta a csapzott haját és a félregombolt ingét. Hogy 15 perc szünet mire nem elég!

- Mi van? Bajok a paradicsomban? - kérdezte a legjobb barát egy negédes mosollyal. Draco erre felhorkant és a zsebébe süllyesztve a kezét, megrázta a fejét szinte hitetlenkedve. 

- És veled mi van? Szex a takarítószertárban? - forgatta meg a szőke a szürke szemét a gúnnyal telt hangnemével egyetemben. 

- A rajzteremben, de végülis, egy kutya - legyintett Blaise, le sem próbálta tagadni a tettét. Hogy ebből mi lesz? Blaise-t ki fogják tagadni, ahogyan a szüleit ismerem! Ha nem hagyja abba a mugli csajjal való affért, neki vége! Francba az aranyvérű családokkal! 

A két fiú beléptek az ókori kultúra óra termébe. A professzor asszony már éppen kezdeni szerette volna az órát. Draco elsomfordált Hermione és Laurel mellett. A boszorkány nem nézett fel rá, hanem a füzetére szegezte a szemét. Ellenben Laurel, aki ugyanolyan zilált volt mint Zambini, összekuncogott az emlegetett aranyvérűvel, mintha csak ők tudnának az elmúlt 15 percben történt dolgokról és kinézetük nem árulkodna kínosan a gyors légyottról.