I'll Be Good - Dramione Fanfiction

Chapter 9.

- Szia! - Hermione boldogan, szinte feldobottan köszönt Draco-nak, amikor a fiúk szobája előtt találkoztak szombat este. A hét következő pár napjában, a lépcsőn történtek után, szinte minden délután összefutottak a könyvtárban, miután Draco visszatért az Aurorképzőből. 

Az egész kapcsolatuk vett egy 180 fokos fordulatot. Együtt dolgoztak az irodalom óra miatt, de mindketten érezték, hogy már nem csak azért találkoznak, mert kell, hanem mert akarnak is. A könyvtárban ültek, vagy a lépcsőfokon azon az elhagyatott folyosón. Néha csak csendben ültek egymás mellett, néha vitatkoztak, mint régen. De... most máshogyan voltak kihegyezve a másikra, mint eddig. 

- Blaise? - kérdezte Hermione a fiútól, a szobaajtó felé biccentve.

- Azt mondta, hogy induljunk el nélküle, mert halaszthatatlan megbeszélnivalója van Laurel-lel - magyarázta a lánynak a Malfoy fiú, miközben megforgatta a szemét. Draco nem tudta, hogy mit gondoljon Laurel és Blaise "barátságáról" vagy miről. Blaise mindig szerényen, finoman beszélt a találkozásaikról, de mindig ott volt az a bizonyos izgatottság és... Talán vágy a hangjában. Draco emlékeztette magát, hogy már senkinek nem számított a származás, csak a megmaradt Halálfalóknak, még neki, Draco Malfoy-nak és az anyjának sem. Narcissa jól alkalmazkodott ehhez az új viselkedési módhoz, az Abszol Úton például már kedélyesen beszélgetett a mugli születésűekkel is, bár ez időbe telt.  

Draco még sosem látta ennyire... boldognak? Elégedettnek? Nem is tudta, hogy milyennek a legjobb barátját, de boldoggá tette a látvány.

Ahogyan, abban a percben Hermione Granger látványa is. 

A lány haja ezúttal természetes göndörséggel hullott a vállára, az elejéről pár tincset hátracsatolt. A ruhája alatt fekete harisnyát viselt és fekete magassarkút, egy aprócska piros masnival az orrán, ami az apróságát meghazudtolva, tökéletesen összeillet a lány ruhájával - Draco nem gondolta volna, hogy Granger magas sarkús lány, de esze ágában sem volt belekötni. Hermione egy piros ruhát viselt, ami a térde fölé ért és finom fodrokban végződött. A pántja egészen vastag volt és csipke anyagból készült. A ruha a lány felsőtestére simult, majd szétterült rajta. 

- Mi van? - Hermione mérgesen akart rákiabálni Malfoy-ra, de a fiú pillantása miatti zavartsága teljesen elvette az élt a hangjából. Draco belenézett Granger mogyoróbarna szemébe és válasz helyett egyszerűen felfelé húzta a szája egyik sarkát. Hermione gyomra egy pillanat alatt görcsbe rándult, de sikerült ezt nem kivetítenie az arcára, még a végén elárulta volna a furcsa, számára is zavaros érzelmeit a szőkének és ezt a világért sem akarta volna megtenni. 

Draco enyhén megrázta a fejét, hogy kirázza belőlük a csalfa, csábító, esetleg minden egyes ember agyát összekuszáló gondolatait, de ahogyan újra és újra a lányra vándorolt a szeme... ezek a gondolatok visszatértek és külvilág mintha teljesen eltompult volna. Csak Granger piros ruhája (és az abba bebugyolált teste) létezett. 

De megtartotta a kemény tekintetét és reménykedett benne, hogy a lány nem vette észre a pillanatnyi zavartságot. Mert akkor az imázsának búcsút inthet. Valami viszont azt súgta, hogy ez az imázsa már régen nem létezett. 

- Kabát? - nézett végig Draco Hermione gyenge öltözetén, törődéssel, talán még féltéssel is a hangjában, miután vett egy mély levegőn. Hermione is vetett egy hasonló pillantást a fiúra, akin talár volt - Hermione ezen igyekezett nem kiakadni, talár a MUGLI VILÁGBAN! DRACO SEMMIT SEM TANULT? -, alóla, pedig kilátszott a fekete inge és a hasonlóan sötét nadrágja. Ezek a ruhadarabok még jobban kiemelték, hogy mennyire sápadt, amin már Hermione meg sem lepődött.