I'll Be Good - Dramione Fanfiction

Chapter 12.

A/N: Figyelem! Durva nyelvezet is lehet benne, ha valaki az eddigiekben nem vette volna észre! 

Az Aurorképzőben valamivel dél után lett vége az órának. Draco utálta a vasárnapi tanításokat. De az aznap reggelit különösen. Nem volt elég, hogy Harry Potter egyfolytában bámulta, mintha azt várta volna, hogy mondjon valamit, még Hermione-t is ott kellett hagynia. 

Az egész helyzet iszonyúan fura volt. Ezért döntött Draco úgy, hogy az órája után, beugrik George-hoz a Weasley Varázsvicc Vállalatba. A bolt éppen útba esett az Abszol Úton sétálgatva. Az első gondolata viszont tagadhatatlanul az volt, hogy milyen egyszerű lenne lerészegedni a Foltozott Üstben. Hiába, a szokások rabja volt, mint mindenki a világon. De a lelkiismerete még időben megszólalt benne. Mert igen, neki ilyenje is volt. Hogy mióta, azt maga sem tudta, de volt, és ez a lényeg. Mert a részegség felejtést jelentett. 3 éve még kapva kapott volna az alkalmon, hogy felejtsen, de az után a reggel után olyan boldogság járta át Draco összes tagját, hogy esze ágában sem volt elfelejteni. 

Mivel Blaise-re ilyen témában - ilyen érzelmes témákban - nem számíthatott, úgy gondolta, hogy majd az esküvőjére készülő George Weasley tud valami okosat mondani. 

Draco tördelte az ujjait, mielőtt belépett volna az üzletbe. Egy kicsit be volt tojva. Miért is jött George-hoz? Ja, azért, mert nincsenek más barátai. De ez mikor is zavarta utoljára Draco Malfoy-t? Ja, pont most. És még az sem tántorította meg, hogy a fiú egy Weasley volt. Igen, Draco ennyire kétségbeesett volt. 

Egy hangos duda vagy kürt szólalt meg a szőke feje fölött, amikor belépett a boltba. De a hang teljesen elveszett a több ezernyi játék és átveréses kütyü hangja között. A Malfoy fiú ferde szemekkel méregette az árukat, míg végül annyira elbambult, hogy a fizetőpulthoz ért és rögtön George-dzsal nézett farkasszemet. A vörös fiú elégedett képet vágott, mintha számított volna Draco-ra. 

- Mizu? - kérdezte George egy mindentudó vigyorral, mire Draco felhorkant és megrázta a fejét. - Ginny említett valamit tegnap este. Hogy történt valami... aminek hozzád is van köze és felettébb érdekes, nem csak nekem, hanem az egész varázsvilágnak. 

- Hát, te aztán nem kerülgeted a forró kását! - használt Draco egy mugli szólás-mondást hüledezve.  

- Hogy mit csinálok? - kérdezett vissza George, majd legyintett. - Tudod mit? Tök mindegy. A lényeg az, hogy Ginny tök stresszes volt, amikor leléptetek. Ráadásul Hermione nélkül. És a te arcod sem volt valami bizalomgerjesztő miután otthagytad Harry-t. Szóval! 10 galleont tennék rá, hogy Hermione-t miattad nem találta senki. 

George ezután csendben maradt és várakozón nézett rá a másik fiúra. Draco egy perc rezdületlenség után megvonta a vállát és kérdőn nézett a Weasley-re. 

- Mi van? Most azt várod, hogy szedjek ki a zsebemből 10 galleont és dobjam be a borravalós üstödbe? - kérdezte Draco. George persze levágta, hogy igaza volt, bár Ginny elmondásából nem is következtetett másra. 

- Jót tenne az üzletnek, ha elmondhatnám hogy a nagy Draco Malfoy pénze is itt van tárcámban - hülyéskedett George, de utána a kíváncsisága győzött és visszatért az eredeti témához. 

- Szóval... te meg Hermione párbajoztatok egy jót egy sikátorban, utána pedig örömmámorban elhopponált? - húzta tovább George Draco-t, mire a szőke felhorkant. 

- Nem egészen - vallotta be végül, meghunyászkodva. Majd morogva ejtette ki a következő szót. - Csókolóztunk. 

- Mondd, kérlek, még egyszer! A fülem már nem a régi - fordult a Mardekáros felé a vörös szándékosan a süket fülével. Draco meglökte a vállát, mire George felröhögött. Ő örült, hogy beégetheti Draco Malfoy-t.