I'll Be Good - Dramione Fanfiction

Chapter 3.

Hermione nem tudta volna megismételni annak az egyetemi diákszövetségnek a nevét, akik a bulit rendezték, pedig Laurel elmondta vagy százszor.

A szobatársa szerint az egész gólya bagázs ott fog összegyűlni. Laurel célja az volt, hogy egy pasit szerezzen magának. Hermione-nak meg az, hogy túlélje az estét, mindenféle atrocitás nélkül. Jobban izgult, mint egy évvégi vizsga előtt a Roxfortban.

A diákszövetség pár épületnyire volt a kollégiumtól, és amikor Mione kihajolt az ablakon a szobájukban, hallotta az elektronikus zene dübörgését. Elég volt egy hetet eltöltenie egy muglival egy fedél alatt és már tisztában is volt az összes toplistás számmal. 

Sokáig szenvedtek, mire találtak egy mindkettőjük számára elfogadható összeállítást Hermione-nak. Végül a szoknya, amit először felpróbált, rajta maradt és amikor Laurel elfordult, varázslattal kissé behúzta a szoknya derekát, hogy ne csússzon le róla. Felülre pedig egy vastag pántos, feszes - számára feszes, mivel mellben erősebb, mint Laurel -, végig nagy gombokkal díszített felsőt vett fel.

Csak akkor realizálta, hogy mennyit mutat a felső, amikor nyújtózkodott egyet és észrevette hogy így körülbelül 10 centi kilátszott a derekából. 

Mielőtt elindultak volna, felkapott magára egy fekete blézert, a saját cuccai közül, ezzel még jobban erősítette magán a sötét színeket; és megigazította a - Laurel szerkezetének köszönhetően, tartósan - egyenes haját és vett egy mély levegőt. Túl fogod élni! Ennél durvábbat is átéltél már! - parancsolta magának és ezt jó párszor el is ismételte. 

Laurel egész úton dumált, egészen addig amíg a zene és a többiek kiabálása után már nem hallottak egymásból semmit. A szobatársat szinte rögtön letámadták, ha Hermione jól értette, a lány bátyjának voltak az ismerősei. Mielőtt viszont belemerült volna a beszélgetésbe, Laurel lekönyörögte Hermione-ról a blézert és az egyik fiúval a bárszékekhez vitette, hogy vigyázzanak rá. Hermione lefogadta volna hogy azt a blézert nem látja többet. Ekkor vette észre, hogy Laurel egyik ismerőse elég leplezetlenül bámulja.

- Srácok, Ő a szobatársam, Hermione. Mione, Ők Jack, Greg, Mike és Lucas! - Laurel közelebb hajolt Hermione-hoz, miközben hevesen mutogatott. 

- Helló - intett a boszorkány úgy általánosságban a fiúknak, akiknek a neveit nem tudta pontosan visszaidézni. Szerencsére nem tulajdonítottak neki túl nagy figyelmet, mert újabb "hiper-mega-szuper" sláger indult el, amire Laurel ujjongani kezdett és behúzta az egyik fiút az ugráló tömegbe. Másik két srác is így tett, így csak egy maradt ott Hermione előtt, ugyanaz, aki a megérkezésükkor végigmérte, mint egy darab húst. Ha nem egy mugli bulin lettek volna, kifejtette volna a rossz véleményét ezzel kapcsolatban, de mivel nem tehette meg, ezért csak kényszeredetten elmosolyodott. 

- Nincs kedved táncolni? - kérdezte kiabálva a fiú Hermione-t, egy kedves mosoly kíséretében. De ez nem volt elég Mione-nek, hogy belemenjen. 

- Nem vagyok valami bulis típus - ellenkezett a lány és visszaemlékezett, hogy utoljára mikor táncolt. Ami először beugrott neki, az a Karácsonyi Bál volt, negyedévben, ami vegyes érzelmeket váltott ki belőle. Egyrészt, Viktor Krum, kviddics-nagyágyú megkérte, hogy legyen a partnere, amit a lány szívesen el is fogadott. Másrészt, emlékezett, hogy Ron-nal mennyire összevesztek miatta. Csak akkor vertem volna ki nála jobban a biztosítékot, ha Malfoy-jal mentem volna. 

Malfoy. 

Pedig Hermione megesküdött magának, hogy nem fog eszébe jutni a fiú, de hiába. Éjszaka ismét vele álmodott. Az ő nevét kiáltotta amikor felébredt.