A bátyám haverja

15.rész

-Ethan szemszöge-

-Ethan-jött oda hozzám Stella.

-Igen?

-Azt hiszem Ella épp most járt itt-mondta.

-Hogy mi? Hol van? -kérdezősködtem.

-Elment-felelte.

Egyből utána mentem. Meg is találtam őt épp egy taxiba akart beszállni.

-Ella! -kiabáltam, amire egyből idekapta a fejét.

-Hagyj békén Ethan-mondta de már addigra elment a taxi. -Ezt nem hiszem el.

-Miért hagyjalak békén? -mentem oda hozzá.

-Inkább menj vissza a barátnődhöz-fordított nekem hátat.

-A barátnőmhöz? -álltam elé. -Az a lány Stella, a húgom.

-Tessék? -kerekedtek el szemei.

-Jól hallottad. Visszajönnél, hogy tudjunk beszélni?

-Igen.

-Ella szemszöge-

Hogy lehetek ilyen hülye? A húga. Tehát ezért beszélt olyan jól magyarul. Gondolhattam volna.

-Szia. Stella Baker-nyújtotta felém a jobbját.

-Szia. Szatmári Ella-fogtunk kezet.

-Örülök, hogy végre megismerhetem azt a lányt, aki miatt a bátyám újra bízik a lányokban és hisz a szerelemben. -mosolygott kedvesen.

Ethanre néztem, aki egyből elkapta onnan a tekintetét. Zavarban van. Ez aranyos.

-Bocsánat az előbbiért. Én nem tudtam, hogy testvérek vagytok.

-Ugyan. Ez is csak azt mutatja mennyire szereted. -ölelt magához. -Remélem jobban is megismerhetlek majd, de most mennem kell. Pár barátnőmmel találkozom. Nektek pedig-húzta oda hozzám a bátyját. -Úgyis beszélnetek kell.

Stella felvette a cipőjét, magához vette a táskáját, elköszönt és már ott sem volt.

-Üljünk le-vezetett oda a kanapéhoz. -Minek köszönhetem a látogatásod?

-Szóval, hosszú sztori, de-kezdtem bele. -Megkaptam a cetlidet mire Noel azt mondta próbáljam meg Doriánnal. Meg is próbáltam azért, mert te kérted. Pár hete már együtt voltunk, de meg sem csókoltam. Nem ment. Aztán jött a leveled, amiből megtudtam mindent. Dorián látta, hogy nem működik ezért barátok maradtunk. Ő tanácsolta, hogy harcoljak érted. Összevesztem a bátyámmal aztán elmondtam neki miért voltál amilyen. Amikor ezt meghallotta sokkal megértőbb lett. Ő vitt ki a reptérre és itt vagytok. Elakartam már nagyon régóta mondani mit érzek irántad, de nem mertem mert -nem tudtam folytatni a mondandómat, mert ajkait az enyémekre tapasztotta.

-Én is szeretlek-mosolygott rám.

-Tessék? -fagytam le teljesen.

-Igen. Szeretlek és iszonyatosan örülök, hogy utánam jöttél te pincérnők gyöngye.

-Szeretlek Seggfejkém-öleltem meg. -Azt hiszem ez téged illet-vettem ki a zsebemből a karkötőt, amit tőlem kapott.

-Köszönöm-vette fel. -Reméltem, hogy valami ilyesmi hatása lesz a levelemnek, de nem gondoltam volna, hogy New Yorkig eljössz miattam.-csóválta a fejét.

-Nem tehettem mást. Nem az a rossz döntés, hogy most itt vagyok. Az lett volna a rossz döntés, ha annyiban hagyom. Ha feladlak. Érted a világ végére is elmennék. Plusz azt írtad tegyem azt ami boldoggá tesz és te azzá teszel.

-Lennél a barátnőm? -szólalt meg hirtelen. Számítottam erre a kérdésre mégis meglepett. -Hahó. Ez nem olyan meglepő-csettintgetett a szemeim előtt.

-Igen. Leszek a barátnőd-mosolyogtam rá.

Pár napot együtt töltöttünk Ethannel. Megmutatta nekem a várost, szerveztünk közös programokat, randiztunk többször is és az egyetemre is elvitt.

Megismertem Stellát, aki rendkívül aranyos lány. Pár nap alatt is jó barátnők lettünk.

Ethan feltett egy olyan kérdést, amire nem nagyon számítottam. Nem lenne-e kedvem a jövő nyarat ott tölteni. Erre én azt a választ adtam, hogy: Ha addig nem szakítunk akkor szívesen. Ethan válasza erre ez volt: Tőlem már most nem szabadulsz.

Pár nap New Yorki kiruccanás után hazamentem, persze Ethan jött velem.

Noellel megbeszéltek mindent és kibékültek. A szüleim is megismerkedtek vele, akiknek nagyon szimpatikus volt. Doriánnal is jól kijönnek így nem panaszkodhatok.

-Kérdezhetek valamit? -kulcsoltam össze kezeim a nyaka körül.

-Persze! -húzott közelebb magához.

-Mit kívántál? Tudod, szülinapodkor-intéztem felé kérdésem.

-Azt, hogy minden jól alakuljon köztünk és legjobb barátom is megmaradjon-felelte.

-Ez betalált-néztem rá sokat mondóan, mire ő megcsókolt.

A változás szele Ethant hozta, most már tudom.

Az elején lévő ellenszenvből szerelem, az alibi kapcsolatból igazi kapcsolat lett. Ki gondolta volna?

-Hugi-jött oda hozzánk Noel.

-Igen? -néztem rá.

-Mit szólnál hozzá, ha New Yorkban tanulhatnál? -tette fel a kérdést, amire senki sem számított.

-Tessék? -döbbentem le.

-Jó, nyilván nem most, hanem jövőre. Ha szeretnéd én támogatlak és segítek jelentkezni is.

-A kávézóval mi lesz? -kérdeztem.

-Megoldom, veszek fel valakit, aki besegít és tud sütni. -adott egyszerű választ. -Persze nem lesznek olyan finomak, a sütik mintha te csinálnád-mosolygott rám.

-Igen. Szeretnék ott tanulni-ugrottam a nyakába. -Várj. A szüleink mit szólnak ehhez?

-Benne vannak-mondta büszkén.

Tehát így történt ez az egész. Így történt, hogy egy srác, aki a múltbéli sérelme miatt nem mert szeretni, és egy lány, aki a múltban történtek miatt nem akart újra kapcsolatot egymásra találtak.

Így történt, hogy a bátyám haverja fenekestől felforgatta az életemet. Így vált Ethanből az én Seggfejkém az, aki miatt újra hiszek a szerelemben.

Tudtuk, hogy nem lesz egyszerű egy évig távkapcsolatban élni, de azt is tudtuk, hogy nekünk igenis menni fog.

Hogy tetszett a könyv? Érdekelne a folytatás?

Bocsánat, hogy rég voltam aktív. Menhelynek szerveztem adománygyűjtést, ami sok időt vett igénybe.

Puszi