A bátyám haverja

4.fejezet

Eltelt pár nap. Azóta nem nagyon beszéltem Ethannel. Miért? Ennek több oka is van. Az egyik az, hogy szégyellem azt, ahogy viselkedtem. A másik pedig az, hogy nem tudom bízhatok-e benne.

Ebben a párnapban Ethan jól belejött, hogyan is működik a kávézó és nagyon jó munkaerő. Noel iszonyatosan örül neki, hogy eltölthet vele egy kis időt. Én pedig próbálom minél jobban kerülni. Ez kicsit nehézkés mivel együtt lakunk, de sebaj. Nem akarom, hogy elítéljen vagy az legyen, hogy én megbízom benne, de ő ezt semmibe veszi. Inkább tartom a tisztes távolságot.

-Ella? -kiabált Ethan.

-Igen? -kiabáltam én is, mivel ő az egyetlen foglalt asztalnál volt, épp rendelést vett fel, én pedig a pultnál álltam. Biztos érdekel titeket, hogy miért csak egy asztal foglalt, pedig nagy forgalma van a kávézónak. Erre az a magyarázat, hogy tíz perc múlva zárunk.

-Téged keresnek-állt kicsit arrébb, és ekkor szembesülnöm kellett a ténnyel, hogy nem más keres, mint Áron. Erőt vettem magamon és odamentem. Igazából kíváncsi voltam, hogy mit akar.

-Szia-ültem le vele szembe. Ethan pedig karba tett kézzel megállt mögöttem.

-Szia! Tudod, most lesz a barátnőm születésnapja. Ő is, és én is szeretnénk, ha eljönnél. Holnap lesz-mondta. Rosszabbra számítottam, de nem állok készen egy ilyen rendezvényhez, ahol látnom kell az exem mással és full idegenekkel vagyok körül véve, akiket még sohasem láttam.

-Nem mehetek, do-dolgoznom kell-vettem elő az első kifogást, ami eszembe jutott.

-Menj csak nyugodtan-termet mellettem a bátyám, majd tovább is állt és folytatta a takarítást. Ethanre néztem, aki érdeklődően figyelte és mérlegelte a történteket.

-Ugye én is mehetek? -szólalt meg. -Oh, bocsánat. Ethan Baker. Ella barátja-fogtak kezet.

-Szentesi Áron. -mutatkozott be az exem a jelenlegi „barátomnak". -Nem is tudtam, hogy van barátod-nézett rám.

-Ni...-kezdtem volna bele, de Ethan közbe szólt. -Nem rég jöttünk össze. -mondta.

-Í-Így van-mondtam zavartan.

-Én nem itt lakom. Külföldön tanulok és ott is élek, de szerencsére meglátogattam Noelt és így megismertem a mellettem álló lányt, aki nagyon sokat jelent nekem-mosolygott rám. Kár, hogy nem igaz, amit mond, vagyis csak a fele.

-Értem. Akkor holnap. Sziasztok-mondta, majd távozott.

-Ez meg mi volt? -ütöttem vállba.

-Először is aucs. Másodszor pedig, láttam rajtad, hogy segítség kell-felelt.

-Ezért azt kellett hazudnod, hogy együtt vagyunk? -kezdtem el fel-alá sétálni.

-Inkább köszönd meg-állt elém.

-Inkább most legszívesebben felképelnélek. -néztem fel rá.

-Hajrá! -hajolt lejjebb és odatartotta elém az arcát az előbb említett pofonért.

-Hihetetlen vagy-mondtam, majd otthagytam. Bementem az öltözőbe, átöltöztem és elindultam hazafelé.

-Szia szépségem! Hova-hová? -jött oda egy kb. velem egy idős srác.

-Haza-feleltem rá sem nézve.

-Menjünk inkább hozzám-fogta meg a karomat.

-Engedj el. Részeg vagy-szabadultam ki szorításából.