A bátyám haverja

5.fejezet

Reggel iszonyatos fejfájással keltem. Nem kellett volna mindent összevissza innom. Nem volt okos ötlet.

-Jó reggelt-jött be Ethan.

-Jó reggelt. Iszonyatosan fáj a fejem-ültem fel.

-Ez érthető. Nagyon sokat ittál-tett le elém egy tálcát, amin pirítós volt és narancslé na meg valamilyen gyógyszer. -Fájdalom csillapító-mondta.

-Köszönöm-kezdtem el enni. Amikor befejeztem egyből bevettem a gyógyszert.

-Jobb lesz tőle-mosolygott.

-Köszönöm, de tényleg Seggfejkém. -küldtem felé egy mosolyt.

-Nincs mit pincérnők gyöngye-nevetett.

-Semmire nem emlékszem-ráztam meg a fejem.

-Semmire? -kérdezte. Ekkor beugrott egy kép. A medencében voltunk jó közel egymáshoz. Azt hiszem megcsókolt. Igen. Csókolóztunk.

-Semmire-feleltem. Féltem, hogy kínos lenne, ha azt mondtam volna: Ja csókolóztunk.

-Kár. -hajolt közelebb. -Talán ez segít emlékezni-mondta majd megint megcsókolt.

-Öhm, igen. Már emlékszem. -mondtam miközben szupergyorsan felálltam az agyról. Majdnem el is estem.

-Csak óvatosan. -kacagott.

-Megyek és öhm, lezuhanyzok. Igen. Megyek is-mondtam zavartan és full zavarba jötten. Már ott sem voltam. Kiviharoztam a szobámból.

Zuhanyzás közben is csak a csók, vagyis a csókok jártak az eszembe. Érdekes módon mióta Ethan itt van Áron és amit iránta éreztem, na meg annak maradványai egyre csak halványulnak. Lehet kezdek beleszeretni?

-Ott vagy hugi? -szólt Noel az ajtó másik oldaláról.

-Igen. -feleltem. -Van valami gond?

-Csak beszélni szeretnék veled. Majd gyere le a nappaliba-mondta, majd úgy hallottam, hogy el is ment. Hát ez elég érdekes volt.

-Miről szeretnél beszélni? -ültem le mellé a kanapéra.

-Egy pillanat és megtudod-mondta full komolyan.

-Szia tesó-ült le Ethan. -Szia Ella-mosolygott rám.

-Szia! -intettem neki.

-Mi van köztetek? -bökte ki.

-Öhm. Miért kérdezed? -felelt a kérdésre kérdéssel Ethan.

-Láttalak titeket csókolózni. Ja és a kávézóba tegnap azt beszélték, hogy együtt vagytok. -nézett ránk felváltva.

-Ella nem viselte jól az Áronos ügyet, így meghívattam magam a buliba és azt mondtam, hogy a barátja vagyok. Csak segíteni akartam.

-A csók? Azzal is csak segíteni akartál?

-Nem. -felelt.

-Az csak úgy megtörtént-szálltam be én is a beszélgetésbe.

-Ella. -fordult oda hozzám a bátyám. -Ezt be kell fejeznetek.

-Tessék? -akadtunk ki teljesen egyszerre.

-Nem történt csókon kívül semmi-mondtam.

-Még. -nézett maga elé.

-Tesó. -szólalt meg Ethan. - Ő más, mint a többi. - Ezt, hogy érti? Más vagyok, mint a többi.

-Ja, persze. Ennek itt vége. -állt fel a kanapéról. -Még mielőtt megint te jönnél ki rosszul ebből az egészből-nézett rám, majd otthagyott minket.

-Hogy értetted? -kérdeztem a mellettem üllő sráctól.

-Mit? -kérdezte.

-Azt, hogy én más vagyok.

-Ahj Ella. Ez hosszú sztori. -temette fejét tenyerébe.

-Ráérünk. -dőltem hátra.

-Nem szeretném, ha emiatt megutálnál-szólalt meg pár perc némacsönd után.

-Nem foglak. -fogtam meg a kezét.

-De. Meg fogsz. Sok szarság történt velem, sok hibát követtem el.

-Ethan, kérlek mond már mi van.

-Ahh, semmi. Inkább hagyjuk. -felelt.

-Te mondtad, hogy azért ismernek félre, mert nem tudják mi történt. Hát, akkor itt az ideje, hogy elmeséld.

-Ez nem ilyen egyszerű. -ingatta a fejét.

-Noel tudja?

-Igen, kb. Épp ezért óv tőlem. -állt fel.

-Kérlek, mond el. -mentem utána.

-Nem. Nem lehet. -mondta, majd kiment az ajtón. Szuper!

Sajnálom, hogy rég volt folytatás, de hamarosan jön a 6.fejezet is.

Remélem eddig tetszik. Ha igen, dobj egy Vote-ot.