A bátyám haverja

14.fejezet

Pár héttel később

Ebben a pár hétben sem tudtam elfelejteni Ethant. Dorián és én egy párt alkotunk, de semmi sem történt köztünk. Olyan, mintha ugyanúgy barátok lennénk. Se egy csók se semmi. Ő nagyon megértő, de azért látom, hogy zavarja.

A szüleink is hazajöttek azóta. Jó volt végre egy kis időt tölteni együtt és közös programokat szervezni.

A kávézó azóta is sikeres. Még mindig folytatjuk a pénteki nyereményjátékot, ami nem veszített az érdeklődésből.

Nem léptem tovább. Egyszerűen nem megy. Tudom, hogy nem is fog.

Mióta hazaköltözött semmit sem tudok róla. Nem keresett és én se őt.

Lehet azt várja én keressem, de az is lehet egyáltalán nem és már tovább lépett réges-rég.

-Ki tudnál menni a postáért? -kérdezte Noel.

-Persze-feleltem. -Tessék-adtam át neki a kupacot.

-Köszönöm hugi-puszilta meg a homlokomat.

Levelem jött. Amikor megláttam a feladó nevét nem mertem hinni a saját szememnek. Ethan Baker. Kellett egy nyugis hely, ahol zavartalanul elolvashatom. Épp ezért mentem a vendégszobába, ahol Ethan lakott.

Bementem majd leültem az ágyra és kibontottam a borítékot.

„Ella

Sajnálom, hogy köszönés nélkül jöttem el, de nem tudtam volna a szemedbe nézni. Nem tudtalak volna itt hagyni. Tudnod kell, hogy semmi sem volt hazugság. A csókok és az, hogy te más vagy mind igazi volt. Ami köztünk volt, az igazi volt.

Igen. Tudom mit gondolsz. Hogy írhatok én egy ilyen érzelmes levelet. Hát a seggfejkéd igen is tud romantikus lenni.

A bátyád amikor elmesélte nekem az ő szemszögéből a sztoridat nagyon megérintett. Megkért, hogy ne legyek egy újabb rossz döntés az életedben, ezért inkább kiléptem onnan.

Neked egy olyan fiú kell, aki képes igaz szerelmet nyújtani neked. Úgy ereztem én képes lehetek erre. Elmondtam Noelnek, de ellenezte. Lehet igaza van.

Remélem boldog vagy és tovább léptél.

A borítékban megtalálod a tőled kapott karkötőt. Nem bírtam magamnál tartani. Talán így könnyebb lesz téged elfelejteni.

Te pincérnők gyöngye. Lépj tovább és tedd azt, ami boldoggá tesz.

Ethan, vagyis a Seggfejkéd"

Amikor elolvastam a levelet utat törtek magamnak a könnyeim. El sem tudtam hinni, amit olvastam. Hogy kérhetett ilyet tőle a bátyám?

-Ella, itt van Dorián-hallottam meg Noel hangját a földszintről.

-Megyek-ordítottam.

Letöröltem a könnyeimet, zsebre tettem a levelet és a karkötőt majd lementem.

-Indulhatunk-erőltettem magamra egy mosolyt majd kiléptem az ajtón.

Sétálni mentünk, majd onnan a közeli parkba, ahol leültünk az egyik padra.

-Tudod Ella, örülök neki, hogy kaptam egy esélyt. -kezdett bele. -A szerelem furcsa dolog. Azt kell tenni, amit szeretnénk, amitől boldogok vagyunk.

-Mire célzol? -néztem rá.

-Arra, hogy nem én vagyok az, akivel boldog lehetsz. Megpróbáltuk, de nem működik.

-Én nem akarlak megbántani sem elveszíteni.

-Nem bántasz meg és nem fogsz elveszíteni. Barátok maradunk-ölelt meg.-Ella, hallgass rám. Tedd azt, amit szeretnél. Ha szereted Ethant, akkor harcolj érte-mosolygott rám.

-Igazad van-álltam fel.

-Hová mész? -nevetett.

-Megyek és harcolok érte. Köszönöm-pusziltam meg az arcát, majd hazáig meg sem álltam.

-Noel, Noel!-kiabáltam ahogy beléptem lakásba.

-Igen? Mi a baj? -futott le a lépcsőn.

-Hogy kérhettél ilyesmit? Miért lenne ő rossz döntés? -kiabáltam sírva, majd hozzávágtam a levelet.

-Nem akartam, hogy ugyanaz legyen, mint Áronnal-felelte.

-Miért lenne ugyanaz? Ő más. Más, mint amilyennek te gondolod-mondtam majd felfutottam a szobámba. Azt tettem, amit tennem kellett. Bepakoltam a bőröndömbe, majd lefoglaltam egy repjegyet még egy mai gépre.

-Hová mész? -kérdezte amikor meglátta nálam a bőröndöt és ahogy az ajtó felé sétálok.

-Ethanhöz-feleltem.

-Ne, Ella. Csak ki fog használni-jött utánam.

-Nem tudsz mindent-kezdtem bele. -Nekem elmondta, hogy a volt barátnője kihasználta. Akkor kereste amikor pénz kellett neki vagy amikor ágyba akart bújni vele -avattam be. -Ezért volt olyan, amilyen.

-Ezt nem tudtam-gondolkozott el.

-Kérlek. Még ha rossz döntést is hozok hagyd, hogy én hozzam meg azt a döntést. Mindig óvtál engem és óvni is fogsz, ezt jól tudom, de engedned kell saját döntéseket hoznom.

-Sajnálom. Tényleg. Nem tudtam eddig erről. -ölelt meg. -Kiviszlek a reptérre. Beszélj vele. Üzenetben elküldöm a címét. -mosolygott rám.

-Köszönöm-ugrottam a nyakába.

Amikor leszállt a repülőgép egyből a megadott cím felé vettem az irányt. Mivel este indult a gépem, így reggel szállt le. Majdnem kilenc óra út után végre megérkeztem. New York igazán gyönyörű hely. Nem csodálom, hogy a bátyám annyira szerette és szereti is. De most erre nincs időm, majd később turistáskodok.

Megérkezve a címhez idegesen kezdtem kopogtatni az ajtón. Nem tudom mit fog reagálni, de remélem örülni fog nekem. Jézusom de izgulok.

-Szia. Miben segíthetek? -nyitott ajtót egy körülbelül velem egyidős lány. Tehát sikerült tovább lépnie. Legalábbis nagyon úgy tűnt. Egy fekete rövidnadrágot viselt illetve egy szürke pólót, ami szerintem pont azé a srácért akiért kilenc órát utaztam.

-Öhm, semmi. Szia-mondtam majd a könnyeimmel küszködve hátat fordítottam a lánynak és elmentem.

-Várj!-szólt utánam a lány, de én nem álltam meg.

Remélem tetszik a folytatás. Ha igen dobj egy vote-ot és várom a kommentedet.

Már csak egy fejezet van hátra.

puszi