A bátyám haverja

7.fejezet

Körülbelül egy évvel ezelőtt

Tehát kb. egy éve történt-kezdtem bele a mesélésbe.

-Áron, ne. Kérlek ha-hagyd abba-kacagtam.

-Nem-nem. Megérdemled a csikizést-folytatta az előbb említett tevékenységet.

-Ne. Ké-kérlek-kérleltem tovább.

-Jó. Befejeztem. -tette fel a kezeit, hogy bebizonyítsa tényleg befejezte. -Nyolcra itt leszek érted-nyomott egy puszit a homlokomra.

-Hová megyünk?

-Majd meglátod-kacsintott, utána pedig távozott.

Nekiláttam készülődni, hiszen kb. két óra volt nyolcig. Vettem egy zuhanyt, majd magamra tekertem egy törölközőt. A szobámba megálltam a szekrényemnél majd keresgélni kezdtem a megfelelő ruhát. Végül egy egyszerű, lenge fekete ruha mellett döntöttem. A hajamat felfogtam és feldobtam egy kevés sminket. Indulásra kész voltam.

Ekkor kaptam egy üzenetet Árontól, amiben ez állt: „Itt várlak a ház előtt. Biztos vagyok benne, hogy lélegzetelállítóan nézel ki."

Gyorsan felkaptam a táskámat, majd lerohantam a lépcsőn. Az ajtó előtt megálltam pár másodpercre, hogy lenyugodjak egy kicsit. Amikor ez sikerült kiléptem az ajtón majd odasétáltam a barátomhoz.

-Nem tévedtem-mosolygott, aminek hatására nekem is seperc alatt egy fülig érő mosoly varázsolódott az arcomra. -Mehetünk? -nyitotta ki nekem az autó ajtaját.

-Persze-mondtam majd beültem az előbb említett járműbe. Áron is beszállt majd útnak eredtünk.

Körülbelül tíz perc múlva meg is érkeztünk. Egy csodaszép étterembe hozott.

-Ez meseszép-ámultam el.

-Az te vagy-csókolta meg a kézfejemet, mint egy úriember.

Odavezettek minket az előre lefoglalt asztalunkhoz, majd mikor sikerült választanunk rendeltünk.

Nem kellett sokat várni, mire megkaptuk a rendelésünket. Elfogyasztottuk miközben jót beszélgettünk.

A vacsora végeztével Áron elkérte a számlát, majd rendezte azt.

-Mehetünk? -kérdezte.

-Igen-mosolyogtam rá.

Beszálltunk az autóba és újra útnak eredtünk. De nem hazafelé mentünk.

-Hová megyünk?

-Meglepetés-mondta.

Egy kis idő múlva oda is értünk. A parkba mentünk, ahol csak leültünk az egyik padra és órákon át beszélgettünk, utána pedig hazavitt.

-Köszönök mindent-öleltem meg.

-Ugyan-legyintett. -Jó éjszakát. -adott egy puszit.

-Jó éjszakát-mosolyogtam rá, majd bementem a házba.

-Ez volt a kapcsolatunk elején. Aztán egyre több időt töltött a barátaival, velem pedig egyre kevesebbet. Eléggé rossz útra tért.

-Áron, hol vagy? Pár napja nem tudok rólad szinte semmit. Alig beszélünk. -küldtem el neki az előbbieket hangüzenet formájában. Hamarosan jött is a válasz.

-A haverokkal vagyok. Gyere ide bébi, megadom a címet-jött a hangüzenet majd ezt követte az üzenet a címmel. Úgy döntöttem odamegyek.

-Szia-adtam neki egy puszit.

-Szia-nevetett. Nagyon furcsa nekem.

-Ez mi? -céloztam az asztalon lévő rengeteg italra és más egyéb dologra.

-Csak iszogatunk-vonta meg a vállát.

-Csak iszogattok? -kérdeztem.

-Aha. -jött oda hozzám. -Kérsz egy bogyót. Nagyon jó kedved lesz tőle-vette elő az előbb említett dolgot.

-Nem, nem kérek és neked sem kellene kérned-álltam hátrébb. -Szia-mondtam, majd otthagytam.

-Ezzel nem lett vége. Eljött hozzám, hogy beszéljük meg ezt az egészet és mivel szerettem megbocsájtottam neki. Végül én is ugyanarra az útra tévedtem, mint ő.

-Kérsz egy italt Bébi? -csókolt meg.

-Naná!-mondtam.

-Tessék-adta át az egyik poharat.

-Srácok, itt van a cucc-jött oda az egyik srác.

-Kösz tesó-mondta Áron. -Kérsz? Mint már mondtam jó kedved lesz tőle.

-Kérek-mondtam.

-Szeretlek-mondta Áron.

-Én is szeretlek-csókoltam meg.

-Ez így ment mindaddig, amíg függő nem lettem. A bátyám semmiről sem tudott, külföldön tanult én pedig nem is akartam elmondani neki. Tudtam, hogy iszonyatosan nagyot csalódna bennem, így mindenki előtt titkoltam.

-Menjünk haza-mondtam egy átbulizott éjszaka közepén.

-Menjünk. Én vezetek-nevetett kezében a kulccsal.

-Oké-kacagtam. -De te részeg vagy.

-Te is-mondta, majd elindultunk.

-Balesetünk volt. A másik autó utasai kisebb sérülésekkel megúszták. Áron is egész kis sérülésekkel megúszta, velem ellentétben. Eltört a karom és elvesztettem az eszméletemet. Pár nap múlva tértem magamhoz a kórházban és nem emlékeztem sem a balesetre, sem az előtte lévő pár hétre. Orvoshoz és pszichológushoz kellett járnom, annak érdekében, hogy visszanyerjem az emlékezetem és emlékezzek a velem történtekre.

Bocsánatot kértem a szüleimtől és a bátyámtól, aki emiatt egyből hazautazott. Teljesen megszabadultam a függőségemtől és szakítottunk Áronnal. Azóta inni is ritkán iszom és nem ülök kocsiba ittasan, és olyan mellé nem szállok be, aki ivott.

Itt is van a folytatás, ha tetszett dobj egy vote-ot.

Tiktok: wattpad_writer1210