A bátyám haverja

10.fejezet

-Tehát ez az én kis sztorim. -mondta végül Ethan. Nem hittem volna, hogy ennyire hasonló.

-Sajnálom. -mondtam együttérzően.

-Ugyan. Tudod ki volt az, aki nem hagyott cserben? -nézett rám. Én csak nemlegesen megráztam a fejemet.

-Noel, a bátyád-mondta.

-Azta-döbbentem le. Nem tudtam, hogy már ilyen régóta barátok.

-De nem tud mindent-mondta.

-Mit nem tud? -érdeklődtem.

-Tudja miért vittek be a rendőrök és hogy miért tartottak bent pár napig. Ugye úgy gondolták én vagyok a díler, de a bátyád és egy ügyvéd elmagyarázta, hogy én csak áldozat vagyok, de ami ezután következett, azt nem tudja miért tettem.

-Hallgatlak-mosolyogtam rá.

-Veronica kihasznált és ez mély nyomott hagyott bennem. Nem hittem már a szerelemben, ezért csak szórakoztam a lányokkal. Noel csak azt látta, hogy mennyi lány van körülöttem és hogy semmi több nincs velük egy éjszakánál. Ezért félt tőlem. Fél, hogy te is egyéjszakás lennél és azután, hogy elmesélted mi történt már tudom, hogy más miatt is aggódik. -sóhajtott.

-Nem tudom mit mondjak-öleltem meg.

-Nem kell semmit mondanod. Örülök, hogy végül megosztottuk egymással. -mosolygott rám.

-Na készülődjünk. Munkába kell menni.-rontottam be a szobájába.

Gyors elkészültünk, majd a kávézóba mentünk, ahol szokásosan telt a nap. Volt pár pasi, aki bepróbálkozott. Ma is sok vendég volt így szinte meg sem álltunk. Aztán bezártuk a kávézót és hazamentünk.

-Ez fárasztó volt-töröltem meg a homlokom.

-Ez meg drámai-mondta majd nevetésben tört ki.

-Oké-oké. Megyek lezuhanyzok. Pá Seggfejkém-mondtam és már ott sem voltam.

-Noel szemszöge-

Végeztem a mai intézni valóimmal és már alig vártam, hogy a szállodába érjek és pihenjek. Vettem egy gyors zuhanyt és lefeküdtem aludni. Már majdnem elaludtam, amikor Ethan hívására lettem figyelmes.

-Csá tesó-szóltam bele a telefonba.

-Csá haver. Hogy megy a meló? -kérdezte.

-Jól. Pár dolgot még el kell intéznem, de két nap múlva otthon leszek. Hogyhogy ilyen későn hívtál?

-Örülök neki, hogy minden jól megy. Várunk haza. Azért hívtalak, hogy elmondjak valamit-sóhajtott.

-Ugye nem jöttél össze a húgommal? -kérdeztem kissé ijedten.

-Nem. Elmondta mi történt vele-mondta.

-Igen? Akkor most már érted miért féltem?

-Igen és értem miért óvod tőlem. Én is óvnám magamtól a helyedben.

-Tesó. Ezzel mit akarsz mondani?

-Nem érdekel többé. Elengedem ezt az egész témát-bökte ki.

-Jól döntöttél. Ha nem haragszol meg, én most leteszem. Eléggé fárasztó napom volt.

-Jólvan. Jó éjt-köszönt el.