A bátyám haverja

3.fejezet

Másnap tisztább fejjel ébredtem fel. Teljesen helyre raktam az érzéseimet és kimerem mondani azt, hogy jól vagyok. Hozzákezdtem a szokásos reggeli rutinomhoz. Zuhany, öltözködés, laza smink. Ezzel végezve a konyhába mentem, ahol összetalálkoztam a bátyókámmal.

-Jó reggelt-köszöntem, majd a gyümölcsöket megcéloztam egy turmix készítéséhez.

-Jó reggelt! Hogy érzed magad? -tudtam, hogy az Áronnal való találkozásra gondol.

-Minden rendben, most már.

-Most már? -húzta fel a szemöldökét.

-Picit-szemléltettem az újaimmal a mértéket-megviselt, de most már minden okés. Helyre tettem az érzéseimet és a gondolataimat is.

-Biztos? -ült le velem szembe, miközben én a gyümölcsöket szeleteltem.

-Igen-néztem fel rá egy pillanatra és egy mosolyt küldtem felé.

-Rendben. Kérsz reggelit? -kérdezte.

-Mi a reggeli? -érdeklődtem.

-Palacsinta-mosolygott.

-Kérek-bólintottam. Elkészítettem a turmixot, majd Noellel megreggeliztünk. Nem tudom említettem-e már, de a bátyám és én együtt élünk. Pár hónapja költöztem hozzá. Ő már rég elköltözött otthonról és mivel maga volt, mind jó ötletnek tartottuk. Noel, Anya, Apa és én is.

-Mehetünk? -szólalt meg hirtelen.

-Aha-mondtam.

-Ella? -jött oda Noel, amikor már pár órája melóztunk.

-Igen? -néztem rá.

-Elintézni valója támadt Aliznak és kéne a segítség. Én viszem egyedül a pultot, de kérlek te vedd fel a rendeléseket és vidd ki azokat. Légyszi-vetette be a tipikus kiskutya szemeket.

-Rendben. -mondtam, majd megfogtam egy tollat és papírt. -Már megyek is. Sorra vettem fel a rendeléseket, majd oda vittem a pulthoz, aztán kivittem a rendeléseket. Ez így ment egész nap. Egy óra múlva zárunk és még mindig tele van a hely. Látszik a bátyámon, mennyire büszke. Én persze sokkal büszkébb vagyok rá, mint ő saját magára.

-Szépségem! -szólt oda egy srác. -Szeretnék rendelni-mosolygott.

-Máris megyek-így is tettem-Mit hozhatok? -érdeklődtem mosolyogva.

-Egy kávét kérnék három cukorral és tejjel. Egy kis tejszínhab is mehet a tetejére.

-Rendben-mondtam majd elindultam, vagyis csak indultam volna.

-Várj! -szólt utánam. -Igazán megadhatnád a számod-kacsintott, majd egy félmosoly jelent meg az arcán.

-Esetleg moziba ne vigyelek el? -ironizáltam.

-Most, hogy mondod, de. Menjünk-nem számítottam másra.

-Mondták már, hogy seggfej vagy? -intéztem felé kérdésem mosolyogva, amire tudtam a választ.

-Mondtak már, hogy nem bánsz valami szépen a bátyád haverjaival? -ennek hallatán lefagytam.

-Tessék? -néztem rá értetlenül.

-Örvendek, Ethan Baker-nyújtotta jobbját.

-Szatmári Ella-fogtam vele kezet. Tudtam, hogy valahonnan ismerős ez a zöld szempár és ez a kócos, enyhén hullámos barna haj. Hát persze, Ethan. Noel haverja az egyetemről.