*ੈ✩₊˚▐ ❛ Mindenki azt mondja, Konoha csendes városának akadémiája nagy neve mögött átlagos. Azonban senki sem tud semmit azokról a történetekről, melyek azokról az átlagos lányokról, a szerelemről, a nehézségekről, a barátaikról, a fiúkról, az élet...
Oops! This image does not follow our content guidelines. To continue publishing, please remove it or upload a different image.
‧͙⁺˚*･༓☾ ☽༓･*˚⁺‧͙
❝ Lehet, hogy... nem tud úgy szeretni téged, ahogyan te elképzeled. De ez nem jelenti azt, hogy nem szeret... önmagához képest maximálisan. ❞ — ANNA TODD
Hosszas keresgélés után végül rálelek a tökéletes „vázára", amit a virágnak gondoltam. Bár nem kifejezetten virágtárolásra szántuk, de ez most mellékes. Megtöltöm a feléig vízzel, majd belehelyezem a virágom.
— Ugye tudod, hogy szólhattál volna, ha kell váza? — nyit be a szobám ajtaján Sora mindenféle figyelmeztetés nélkül, kezében két egyberuhával. — Bár, ahogy nézem, egy olyan gaznak, amit más kertjéből tépett, nem hiszem, hogy szükség lenne rá — nevet, [szemszín] szemeimet ekkor emelem el a telefonról, úgy meredek rá.
— Mit akarsz? — sóhajtok fel, feladom a próbálkozást, hogy egy vállalható képet csináljak róla amit mellékelni szerettem volna Sasukének a Narutóval való beszélgetés után, mert végül úgy döntöttem, a hívás mégsem olyan jó ötlet.
Rá kell jöjjek, mások sokkal ügyesebbek ebben; én —, nem elég, hogy magamról nem tudok egy jó szelfit lőni, de még egy gyönyörű virágról sem, ami alapból adott, hogy meseszép, szóval még alakítani sem kell rajta a képszerkesztőben.
— Jól van, azért ne harapd le a fejem, húgi! — Negyven percnyi fotózás után mégis mit vár tőlem? Ráadásul „legazozta" a virágomat! Egyáltalán mit szeretne?
— Nem vagyok éppen a legjobb formában, Sora, úgyhogy nyögd ki, mi van! Mit kell segítsek?
Megszoktam, ha a nővérem jön hozzám, ez leginkább azért van, mert tanácsra van szüksége, mit vegyen fel, ha kiruccan; magyarul ma este is találkozik valahol a barátaival és Itachi is ott lesz. Ha a kettőnket vesszük egy kalap alá, sokban különbözünk: ő házias, én nem, nekem van érzékem a divathoz, neki nincs, ő képes volt felnőni, nekem ezzel még máig gondjaim vannak ezzel, s a listát még lehetne sorolni. Abban viszont mindketten hasonlítunk, hogy egyikünk sem mer lépni, ha arról a fiúról van szó, akibe mindketten fülig bele vagyunk zúgva, habár én ennek érdekében már megtettem a szükséges lépéseket.
— Szerinted melyik lenne jobb? — mutatja fel a babakék és bézs színű egyberuhát, mindkét darab aranyosan fest rajta, kielemelik a törékenységét és a szépségét egyaránt.
— Ha le akarod nyűgözni, cseréld le a ruhatáradat. Nem hordhatod örökké ugyanazokat a ruhákat — forgatom meg a szemem.
— Mi az, hogy ugyanazokat a ruhát?! Múlt héten vettem ezeket! — háborodik fel, mire nagyot sóhajtok.
