*ੈ✩₊˚▐ ❛ Mindenki azt mondja, Konoha csendes városának akadémiája nagy neve mögött átlagos. Azonban senki sem tud semmit azokról a történetekről, melyek azokról az átlagos lányokról, a szerelemről, a nehézségekről, a barátaikról, a fiúkról, az élet...
Oops! Ang larawang ito ay hindi sumusunod sa aming mga alituntunin sa nilalaman. Upang magpatuloy sa pag-publish, subukan itong alisin o mag-upload ng bago.
‧͙⁺˚*･༓☾ ☽༓･*˚⁺‧͙
❝ Mindenkinek van valahol a világban egy párja, aki olyan, mint ő, aki kiegészíti, aki neki rendeltetett. ❞ — JULIETTE BENZONI
Ahogy minden pénteken, így a mostanin is ottalvós bulit szervezünk két ötletgazda barátnőmmel. Általában én alszom náluk, mert Amane, Ino és Sakura szüleivel ellentétben, vicc nélkül félóránként rutinszerű csekkolást tart. Mi ezt inkább lélekszámellenőrzésnek hívjuk, mert a bátyám szentül meg van győződve arról, hogy a fiúk szó szerint ki-be mászkálnak a szobám ablakán, ahogy a filmekben.
Azóta tart ez az állapot, amióta meséltem neki arról a bulis estéről, amikor megkaptam az első csókom. Mondjuk ebben az is nagy szerepet játszhatott, hogy a szüleink kapcsolata úgy ért véget, ahogy, így persze Amane is teljesen ehhez mérten próbál viselkedni. Nem hibáztatom érte, de amikor a barátnőiddel vagy valami téma közepén, és akkor nyílik ki az ajtód, amin a szúrós tekintetű bátyád dugja be a fejét, az egy kicsit azért sok.
Mostanában rendszerint Sora is velünk tölti ezeket az estéket, de most egy házibuliba ment, ahová csak azért volt bátorsága - húsz éves kora ellenére -, mert az egyik egyetemes barátnője párja tartja. Meg persze azért, mert a házibuli egy igencsak jó lehetőséget ad: ma van a napja, hogy végre lép egyet Itachi felé. Bár Amane nem nagyon örül ennek, én annál jobban, hisz Sorának végre van elég bátorsága.
Miután utooljára én is megérkezem Sakuráékhoz, hosszas vívódás után a Dögölj meg, John Tucker!-re esik a választásunk. mint minden pizsamapartin. Ha kismilliószor nem néztük meg, akkor egyszer sem. Már lassan vagy fél órája megy a film, amikor Ino hirtelen felpattan az ágyról, és egyenesen a képernyőre mutat, ahol John Tucker éppen felméri Katet.
— Úristen, [Név]! Sakura, ugye te is arra gondolsz, amire én? Neked is megvan, ugye? Megvan a terv! — Ino vad sikongatásának köszönhetően majdnem kiszakad a dobhártyám a helyéről. Összenéznek Sakurával, akinek az arcáról szintén a megvilágosodás jeleit tudom leolvasni.
— Nem is értem, hogy ez eddig miért nem jutott az eszünkbe! Pedig ezzel minden el van rendezve! — lelkendezik rózsaszín hajú barátnőm boldogan.
— Vagyis? — nézek rájuk kérdőn, mert őszintén, halványlila gőzöm sincs arról, ezek ketten miről beszélnek. Persze sejtem, hogy megint kitaláltak valami néhol zseniális vagy éppen kevésbé bevethető ötletet Gaara meghódítását illetően, de azért nekem nincsenek olyan telepatikus képeségeim, mint nekik, hogy egy pillantásból is megértsem, mit gondol a másik.
— Szóval... — veszi magához a szót Ino, mire automatikusan rázni kezdem a fejem.
— Nem fogom ellopni a matekfüzetét, hogy újra egy szerelmeslevelet írjak, csak hogy lássam, ahogy megint kidobja!
