Kezeket fel Mr. Kim ~Taekook~

50. Fejezet

Ügyetlenül megfogva a nagy dobozt indul meg az újonnan vásárolt háza felé. Új ház, új holmik, új kezdet. Talán ezúttal jobb lesz minden. Hiszen már nem szabad Taehyungra gondolnia. Sem a kisfiára. Sem a barátaira. Alex figyelteti, szóval minden lépéséről tudnak. Nagyon megnyugtató... De mindezek ellenére Jungkook barátkozni akar, s fájó sebeit elfedve akar új életet. Semmi kedve nincs egy másik férfi karjaiba bújni, Taehyungot akarja, de tudja, hogy a továbblépés a legjobb megoldás ebben a szituációban.

-Oh szia! Ne segítsek? Te biztos az új szomszéd vagy akiről Matilda néni beszélt! Szegényke harminc évig itt élt, aztán most az idősek otthonában már jobban boldogul.. - Kezdett bele random csevegésbe egy fiatal magas, fekete hajú srác. -Amúgy Kang Taehyun vagyok! - Vigyorgott. Taehyun.. az már majdnem Taehyung. Hát ez fenomenális.. Csak nem fogja tudni elfelejteni a férfit. Jungkook csak nagyokat pislogva állt egy helyben. -Te nem vagy olyan beszédes, mi? - Kuncogott fel.

-Ja.. - Bókogatott kissé fehér orcákkal a fiatalabb, s még mindig fehéredő ujjakkal szorongatta a nehéz dobozt.

-Oh jaj, bocsi tényleg! - Azzal kikapta a kezéből a dobozt, s mintha csak egy toll pihe lenne, be is vitte a házba a nyitott ajtón keresztül. Az idősebb csak pislogva állt ott, s sajngó lábáról lehelyezve a sújpontot állt át a másikra.

-Miből van ez a gyerek? - Mormogta miközben azon merengett, hogy milyen jó képű és fiatal is. -Nem lehet több húsznál.. - Mormogta amikor a másik dobozhoz nyúlt.

-Ja, valóban csak húsz vagyok! - Mosolygott mögötte a fiú. Az idősebb csak megugrott és mellkasára szorította kezét. Ennyire el lenne puhulva már most, hogy meg se hallja, ha valaki megközelíti? -Amúgy, te mennyi vagy? Te sem tűnsz öregnek! -

-Huszonhét.. - Mormogta és egy kisebb dobozzal a ház felé döcögött.

-Woa... Nem nézel ki annyinak! - Bólogatott, s egy nehezebb dobozzal az idősebb mögött battyogott. -Hogy-hogy ide költözöl? Busan ezen része nincs annyira belakva.. -

-Busanban születtem. Lényegében haza jövök.. - Motyogta.

-Oh.. - A férfi hangneme igen csak felhős múltról árulkodik. A döcögős mozgása pedig csak még inkább. -Mi történt a lábaddal? -

-Rendőr vagyok. - Tette le a dobozt a konyhapultra, s megpróbálta ennyivel letudni.

-Woa.. Még sosem voltak rendőr barátaim! Tudod én énekes leszek! Nemsokára koliba kell költöznöm! Itt csak egy barátom miatt vagyok. Eredetileg Soulban lakom. - Mosolygott. -Na, deeeee.. ez még mindig nem ad teljes magyarázatot a lábadra.. - Biccentett az említett testrész felé. Jungkook csak kemény arccal a fiatalabbra bámult, szemeiben a múltjának viharos fellegei fedték be az életének napos egét, s bő esőjű, mennydörejes boltozata nem engedte őt a fényre lépni.

-Meglőttek. - Felelt csak ennyit, majd elindult kifelé, hogy autójából kivegye a következő dobozt.

-Micsoda? Jézusom!! És fájt? Fáj még? Ez nagyon menő.. Mi volt? Bevándorlók? Dulakodás? Mesélned kell! - Szaladt Jungkook után, mint valami kiskutya. A férfi csak gyilkos tekintettel nézett vissza rá.

-Nem menő. Kurvára fájdalmas és ezeknél meg még százszor rosszabb! - Taehyun csendben maradt. Az idősebb szavai sokkolták.

-Ro-rosszabb? Mi lehet rosszabb a dulakodásnál? Hisz.. A souli hírek nem említenek se...-

-Tudod, a rendőrség csinál sok titkos ügyet. - Motyogta. -Én meg beszoptam az egyiket. - Elméjét elöntik az emlékképek arróla bizonyos napról, mikor a kezébe kapta azt a bizonyos fekete aktát, rajta a vörös pecséttel.. Azokkal a pillanatokkal kezdődött minden. Az élete Taehyunggal pedig már véget is ért.. Gyorsan, s hirtelen jött, s gyorsan, s hirtelen is lett vége..