Kezeket fel Mr. Kim ~Taekook~

48. Fejezet

-BASZKI! - Fogott remegő, vérző lábára miközben a földre esett.

-JUNGKOOK! - Fordult vissza Taehyung és még szorosabban magához szorítva Yeosangot szaladt volt párjához, s össze vissza lövöldözött. -Jungkook.. Szerelmem.. - Térdelt le hozzá.

-Szaladj! Menj már! Én meg leszek! - Könnyezett be, ahogy fiát és volt párját nézte. -Taehyung, vége van, meg mondtam! Most pedig menj, vidd a fiunkat! Szaladj Jinék után! Én meg leszek! - Remegtek ajkai, s csak jobban izzadt. Elmondhatatlanul fájt a meglőtt lába, és a szíve is.

-Hagytam, hogy szakíts velem amiatt a fasz miatt! De azt, hogy meg is halj miatta, na azt már nem! - Remegett, sírt kétségbeesetten. -Mindjárt itt vannak.. Ha utol érnek meghalsz.. -

~~~két nappal korábban~~~

-Szóval New York.. - Sóhajtott fel Jungkook, ahogy Taehyung mellkasához bújt.

-New York.. - Motyogta a férfi és Jungkook csupasz testére húzta a takarót. -Ha nem éljük túl, én nagyon szeretlek, Jungkook! Mindennél jobban szeretlek! - Nézett a fiatalabb könnyfátyolos szemeibe.

-Én is mindennél jobban szeretlek! - Sóhajtott és egy lágy csókot hintett az idősebb férfi ajkaira.

-Yeo akkor anyádéknál lesz? - Kérdezte Taehyung.

-Igen.. - Motyogta a nyuszi fiú. -Féltem őket, de ez egy nehéz küldetés lesz.. - A fiatalabb ezen szavai után csak hosszú, mély csendbe burkolóztak a szerelmesek. Percekkel ezelőtt még kétségbeesett, szerelmes szeretkezésben forrtak össze, hogy még utoljára egymáséi lehessenek, hogy elvesszenek és elmerüljenek a szerelmükben, hisz lehet, hogy ez volt az utolsó alkalom, s más nap már holtan fekszenek majd valamerre. Szomorú volt ez a pillanat nekik. Olyan szépen alakulgattak a dolgok azok után, hogy Nináéknak vége lett, de most, most Alex jött és tönkretette a nyugalmukat. Elrabolta Jint, hogy megmutassa bárkit megkaphat, s azt tehet vele amit akar. Senki sem tudta, mi fog történni, s csak a legrosszabbra számítottak.

Sokkal rosszabb dolgok történtek mint amire számítottak. Semmi sem ment úgy ahogy eltervezték.

Semmi.

Sóhajtva simított Jungkook combjára miközben a volán mögött ülve vezetett. Már majdnem a titkos felszálló helyen voltak.

-Ott vagyunk már? - Kiabált ki a csomagtartóból egy vékony hangocska. A két férfi azonnal szívroham közeli állapotba került. -Apaaa pisilnem kell!! Ott vagyunk már?? - Yeosang egyre hangosabban kiabált ki a fegyverek közül. A kisfiú bemászott a csomagtartóba mikor senki sem figyelt rá. Csak segíteni akart. Nem érdekelte, hogy nem mehet, ő akkor is segíteni akart az apjainak!

-Kicsim.. - Jungkook elfehéredve fordult hátra. -Neked nem kellene itt lenned.. -

-Tudom apu, de mondtam, hogy segítek! - Kiáltott fel ismét. - Nagyon kell pisilnem! - Mondta ismételeten. Taehyung félrehúzódott és a csomagtartóból előhalászva fiát, az út szélén megpisiltette.

-A hátsó ülésre.. - Motyogta, majd kinyitotta a hátsó ajtót Yeosangnak. -Fiam, legközelebb, ha aut mondom, otthon maradsz a nagyiékkal.. Akkor otthon maradsz! - Csatolta be.

-De apa, nagy vagyok és erős! Segítek!-

-Nem! Gyenge vagy és kicsi! - Csapta be az ajtót. Nem akart így beszélni vele, hisz az ő apja is hasonlóan bánt vele, de ez egy olyan dolog volt, ami sajnálatos módon igaz volt. Yeosang kicsi volt, s gyenge. Egy kisfiú! Hat éves. És Taehyung egyetlen gyermeke, akkor is, ha csak találta az úton. Vagyis Yeosang találta meg őt.