Kezeket fel Mr. Kim ~Taekook~

22. Fejezet

Sietős léptekkel halad végig a hosszú folyosón. Magassarkúja víszhangosan kopog a csempéken, ahogy egymás után emeli, s teszi le kecses lábait. Haja egy laza kontyba van összefogva, s pár rakoncátlan tincs omlik arcába. Jobbra fordulva megáll egy ajtó előtt, s kopogás nélküp ront be.

-Na jól van csini baba! - Csapja pofán a székhez kötözött fiút. - Hol vannak a kis barátaid? - Hajol közelebb.

-M-Mondtam már, ho-hogy nem tudom! - Remegett meg teljes testében. - Ha-Ha tudnám sem mond-mondanám! - Dadogott félelmében. Mellkasában egy furcsa szorítást érez, torkában pedig hatalmas gombóc van. Tudja, hogy ő tette, tudja, hogy kivel került szemtől szembe.

-Hú, de kinyílt valakinek a csipája! - Azzal ismét képen törölte. - Hol vannak? - Emelte meg hangját.

-Nem tudom.. - Susmogta fejét lehajtva. - Nem tudom.. De az biztos, hogy Taehyung nem fogja hagyni, hogy bánsd Jungkookot! - Nézett fel a lányra.

-Azt majd meglátjuk. - Azzal sarkon fordult és becsapta maga mögött az ajtót. Bosszút forralt. Fogalma sincs hol vannak a fiúk, de előkeríti őket, megkínozza mindhármukat, majd Taehyung szeme láttán fogja megölni az ő szeretett kis Jungkookját! A fejében csak a gyilkosság képei ragyogtak, s nem bírt már tovább várni! Túl rég tervezi a bosszút, túl rég vesztette el Hoseokot ahoz, hogy meg lehessen állítani! A puffogós törpe szavai pedig csak olaj voltak a tűzre! Most lemossa a szégyent a Jung névről! Nem fog habozni, nem fog arra várni, hogy a kis alkalmazottjai megoldják az ügyet! Saját markába veszi az irányítást és minden követ megmozgat célja érdekében! Nem fog leállno amíg Jeon Jungkook életben van, nem fog leállni amíg Kim Taehyung nem érzi azt amit ő érzett akkor este!

-El kell mennem, a főnöknek szemet szúrna, ha a kis nyomozója nem lenne ott! - Sóhajtott pisztolyát tisztogatva. - De ne aggódj Cica, hazajövök mint mindig! - Mosolyodott el csábosan. - És nem kell aggódnod, vigyázok rátok! - Simított a lány lapos hasára. - Apa visszajön! - Nyomott puszit az említett területre majd felállt, s egy szenvedélyes csókba hívta feleségét. - Mielőtt eljön a hajnal, itthon leszek! - Azzal kilépett az ajtón.

Nina lefeküdt aludni, nem aggódott. Azt gondolta férje haza fog jönni. Hasát simogatva ült az ágyban, egyedül. Hoseok még nem tért haza. Elkezdett aggódni, mi van, ha most történt valami? Mi van, ha már nem tér haza? Ekkor pedig halk kopogásokat hallott a hálószoba ajtaján. Reménykedett benne, hogy ez Szerelme lesz, egy csokor rózsával a kezében, s idiótán vigyorogva fog majd belépni, de nem ez történt. Helyette az egyik cselédlány lépett be, lehajtott fejjel, egy fekete, vörös pecsétes borítékkal a kezében. A titkos szolgálat küldte a levelet. Nina szinte felbukva szaladt a lányhoz. Szemei könnyekben úsztak. Kitépte a szerény kis borítékot a kezéből, s kilökte a lányt. Szíve hevesen dobogott, torkában pedig gombóc nőtt. Mellkasát teljesen lefogta egy nehéz, szúró érzés, s nem hagyta szabadulni. Vékony ujjai remegtek, ügyetlenül feltépte a pecsétet, majd megfogva a levelet kezdte el olvasni a sorpkat.

Mrs. Jung, sajnálattal értesítjük önt, a férje Jung Hoseok,
2023. 09. 04. 23:47-kor életét vesztette egy bevetés során.

Részvétünk, a Dél-Koreai Titkos Szolgálat.

Ui.: A temetés 2023. 09. 07. Szombat délelőtt 10:00-kor esedékes a városközpont nagytermében.
A részleteket e-mailben küldjük. Mégegyszer részvétünket szeretnénk nyilvánítani.

Mellkasához szorítva a levelet esik a földre, s kezd el sírni. A könnyek patakként folynak végig hibátlan orcáján, mígnem állán lecsöppennek. Szeretne visítani, bömbölni, de nem jön ki egy hang sem torkán. Teljesen megnémulva remeg a szoba padlóján.

Teljes erőből püföli a boxzsákot, mely kishílyán leszakadt már. Levegőt is alig kap, mellkasában ott van az a folyamatos szorítás, gyomra liftezik, szédül, a hányinger keringeti. Érzi, hogy baj van mégsem áll meg! Ekkor nyílik az edzőterem ajtaja.

-Mrs. Jung.. - Mondja egy meghajlás után. Nina még mindig erőteljesen veri a boxzsákot és minden érzelmét kitölti rajta. - Egy levél érkezett a Titkos Szolgálattól.. - Mondja lehajtott fejjel. Nina megáll minden mozdulatában és szédelegve a lány felé indul.

-Olvassd fel! - Parancsol rá törülközőjéért tapogatózva.

-Mrs. Jung ön meghívást kapott a következő vacsora-találkozóra, mely 2023. 11. 27. 19:00-kor esedékes a Dél-Koreai Titkos Szolgálat fő épületében. A hallban pontban este hétkor van találkozó! Ne késsen. Üdvőzlettel a Dél-Koreai Titkos Szolgálat! - Olvasta a nő. Nina lihegve szorongatta kulacsát, s értetlenül nézett maga elé.

-Holnap este lesz és csak ma kapok róla levelet? Ez nem vall rájuk. Gyanús nekem! - Mormogja. - Ott leszek.. - Nézett a lányra. A cseléd alázatosan meghalyolt és kiment. - Ch.. Méghogy találkozó, meg vacsora.. Valaki forral valamit! - Kelt fel a padról majd a fürdőbe ment lezuhanyozni. Miután megtisztálkodott és felöltözött, a gépje elé ülve kezdett el egy üzenetet írni.

Szükség van rád. Szokásos hely, szokásos idő. Ne késs!

Miután elküldte, telefonját és egy pisztolyt magához véve, felvette szokásos combcsizmáját, majd a garázsba ment. Leakasztott egy kulcsut, felvett egy sisakot, majd férje motorjához lépett. Mióta Hoseok meghalt, azóta rá sem nézett a motorra, de most..

-Ne aggódj Drágám vigyázni fogok. - Motyogta mielőtt elindult volna.

A szél hüvös volt, az éjszaka pedig sötét. Egy fekete bőrdzsekis srác pedig a falnak dőlve tisztogatott egy véres kést. Éppen várt. Várt arra a személyre aki hívta. S ekkor pedig egy motor berregése rázta fel az éjszaka csendjét.

-Csá Nina! - Intett neki. - Mocival? - Nézett kérdőn a járműre.

-Ja, Hobié.. - Vette le a sisakot.

-Tudom. - Bólintott a feketeség. - Bárhol megismerem ezt a mocit.. - Sóhajtotta a faltól elrugaszkodva, s előre lépett. - Na mi kell őfelségének? El kéne takarítsam azt ott! - Biccent fejével a falra felkent személy felé, akinek a nyaka fel volt vágva, a torkából pedig még mindig csöpögött a vörös nedű. - Apropó, sosem szoktad azt mondani, hogy szükséged van rám! Nagy a gáz? - Kérdezte mire Nina csak bólintott. A nő előrébb lépett, magassarkújának talpa nagyot koppant mikor ismét találkozott a betonnal.

-Kellesz nekem, csak te tudsz segíteni! - Hajtotta le a fejét. Soha nem szokott érzelmeket kifejezni akkor mikor mások is jelen vannak, így a férfi nagyon meglepődött.

-Uh.. Komoly a baj én úgy látom! - Motyogta. - Hallgatlak! - Majd csípőretett kézzel elindult a hulla felé. - Nem gáz, ha ezt addig..? - Mutogatott össze vissza.

-Nem. - Mondta ismét semlegesen. - Szóval csak te tudsz rajtam segíteni! Meg kell találnod nekem valakit. Sokat fogok fizetni, ha jó munkát végzel, szóval ajánlom, hogy légy gyors és pontos! Ja, és ne bukj le! - Fonta össze karjait mellkasa előtt.

-Megoldom. - Vigyorodott el vállán tartva a nőt akivel nemrég végzett. - És csak megtalálnom kell? Ne öljem meg vagy ilyenek? - Húzta fel szemöldökét.

-Nem kell. Csak találd meg és hozd el. Vele én akarok végezni! - Húzta mosolyra ajkait. - Ja és még valami, Mingi! Csak a célszemélyt kell elhoznod. Taehyung jön magától! - Kuncogott el ördögien.