Kezeket fel Mr. Kim ~Taekook~

4. Fejezet

Míg Jimij csodálatos körülmények között, újra boldogságra talált s mindent megvitathatott szerelmével. Addig legjobb barátja, egy dohos, büdös, retkes, penészes pincében, egy székhez kötözve tért magához. Kezei és lábai, törzsével egyetemben, vastagon a székhez voltak kötözve. Szájára kötve valami rongyot vélt felfedezni. Igazi emberrablás feeling, igazi emberrablással megfűszerezve. Nem kellett neki sokat gonodlkodnia, hogy tudja, elrabolták és nem csak álmodik.

Ahogy körül nézett, ebben a rohadt pincében, iszonyat sok dög volt. De halál komolyan ruthadó hullák! Jungkook rövidke pályafutása alatt is igazán sok mindent látott, de ilyet!? Legrosszabb rémálmaiban sem gondolta volna, hogy valaha ilyen történhetne vele! Most még is itt ül a egy pincében, ismeretlen hely, ismeretlen dátum, pláne az elrabló ismeretlen. Ám mivel Jungkook nem hülye, hamar elkezdett gyanakodni arra a mafiára ami után nyomoznia kellett.

Viszont az ezen való gondolkodását megzavart a hatalmas fém ajtó nyílása majd csapódása. Léptek zaja, majd két öltönyös idegen megverte, eloldozta, s felkaparva őt felráncigálták az emeletre. Áldotta az eget, hogy kikerült a dögszagból, a sok hulla mellől, de ismét elöntötte őt a félelem. Felnőtt férfi, ráadásul rendőr, de ki ne fosna egy ilyen helyzetben? Az, hogy ő rendőr, jelen esetben nem segített semmit, talán még hátrányba is helyezte. Hamar felfogta, hogy ha jó erőben is lenne, képtelen lenne ennyi verő legényt szétkapni és elszaladni! Rádásul Jiminért is elkezdett aggódni. Fogalma sincs hol van, él-e még egyáltalán?

-Hova tenyük? - Hallatszott at egyik férfi mély hangja.

-Oda, arra a székre. - Szólalt meg mély orgánumán a vezér. Jungkook amint a fejét felemelte, hogy lássa kivel van dolga, akkora pofont kapott, majdnem lerepült a székről. - Érezd magad otthon. - Vigyorgott Taehyung. - Mától itt vagy otthon! - Lépett hátra egyet, s körbe mutatott a szobán. A pincéhez képest egy igen éles váltás következett, ugyanis Jiminhez hasonlóan, most egy luxus szobában találta magát.

Igazán értetlenül tekintett fel Taehyungra, de abban a pillanatban a levegő is benne rekedt. Egy igazán helyes öltönyös fickó, fekete, miliméter pontosan beállított hajjal, makulátlan, sima bőr, sötét, barna szemek, cseresznye piros ajkak, apró anyajegyek arcán, egy szóval tökéletes. Taehyung egy kissé elvetemülten vigyorgott, hozva a formát, szó nélkül egy helyben. Jungkook értetlensége, s aranyos külseje viszont elindított valami érthetetlent a férfiban. Aecára a vigyor ráfagyott, majd egy érzéstlen arckifejezésbe változott.

-Ki maga? - Törte meg a közéjük beállt csendet a fiatalabb.

-A néha Kim Namjoon és Jackson Wang főnöke! Örvendek biztos úr! - Hajolt meg kuncogva. Elvetemült elmebajai visszatértek, s a fiatalabb rémült arckifejezësét látva, felnevet. - Ha jól sejtem ma találkozott volna a nyomozóval, nem de? - Lépett egyet közelebb.

Jungkook fejében a gondolatok csak úgy cikáztak! Egyszerre volt teljesen rémült és izgatott is! Azzal a személlyel találta szembe magát, akitől még ő is rettegett, idő közben azonban ráébredt, nem ő kereste a mafiát, hanem a mafia őt!

-Miért vagyok most itt? - Kérdezte halkan, s inkább a cipőjét találta érdekesebbnek. A kinti forróságot bent a kiváló klíma miatt szinte meg sem lehetett érezni, így Jungkook arcán az apró pírt sem lehetett volna fogni a nyári hőségre.

-Mert idehoztalak? - Kuncogott fel ahogy közelebb lépdelt a fiatalbbhoz, majd megállva előtte mosolyogva kémlelte a fiút.

-De miért..? - Kérdezte halkan, s próbálta nem felhúzni ezzel a kérdésével Taehyungot, valahogy úgy érezte a férfi beszámíthatatlan, s jobb, ha vigyáz.