Kezeket fel Mr. Kim ~Taekook~

8. Fejezet

Alig telt el pár pillanat, de a szobában lévő feszült légkör, szinte elviselhetetlen morajlásai vízhangoztak a fiatalok fejében.

-Ne hazudj, Jeon. Aki egyszer zsernyák volt, az mindig is zsernyák marad! - Köpte oda kíméletlenül. Jungkook szemeiben könnyek gyűltek és felnézett az idősebb szemeibe.

-Az lehet Taehyung, de én már rég nem a hivatásomnak élek! - Azzal felállt és Taehyung elé lépett. Félt. Egyenesen reszketett a félelemtől, sok érzés kavargott benne, de ott állt a férfi előtt. - Én rég neked élek, én szeretlek! - Jelentette ki ahogy Taehyung sötét szemeibe meredt. Az idősebb megdermedt, majd meglökve Jungkookot meghátrált. Hangját éles ütemben felvezetve felkiabált.

-De engem TE ne szeress! - Bánta. Ó igen is mennyire fájt, neki látni ahogy a fiatalabb arcát könnyek szántják végig! De erős maradt. Vagyis csak annak tettette magát! Nem volt ő abban a pillanatban, a nagy Kim Taehyung! Reszketett, belül félt! Kavarogtak benne a gondolatok és az érzelmek! Egyszerre csapott le rá minden kételye és félelme! Egyszerre kerítette őt hatalmába a szerelem boldogsága, amit aztán a zord bú és kegyetlen elutasítás megfolytott a maga sötét kendőjével!

-Nem tehetsz ez ellen semmit, nem foglak nem szeretni, csak mert te azt mondod; ne tegyem! - Folytak könnyei, s csak erőszakosan letörölte őket. Most először érzi azt, hogy már nincs veszteni valója! Pedig sok volt neki, ő mégis azt érezte számára már minden mindegy! Jungkook megtört. Ez az elutasítás elvágta tőle azt a hőn szorongatott, gyerek mesét, a szerelmet! Ugyan azt érezte mint Taehyung. A szerelem tönkre teszi az embert, magára hagyva összetaposva őt valahol egy éles kanyarban! Jungkooknak ott volt a legjobb barátja, a családja, mégis Taehyung volt az akibe görcsösen kapaszkodott és azt merte rá mondani; a mindene! A fiú azt hitte, amit Taehyungal tapasztalt az elmúlt egy hétben, az talán a férfi lelkének egy kis darabja, egy apró szeretet foszlány, egy kis szerelem amit az idősebb magának sem akart bevallani! Hiába gondolta jól, ezek a tettek amiket Taehyung az előbb leművelt, a valóságot is meghazuttolják! Taehyung eddig nem érezte azt, hogy baj lenne, hogy egyedül van. Most már igen!

-Tudod mit, most ide hívok egy lányt, és előtted baszom meg! Akkor majd elfelejted ezeket a gyerekes szarságokat! - Vette elő a telefonját és tárcsázni kezdte az egyik ott dolgozó nőt. - Oh Szia Jennie! - Vette fel és flörtölős hangnemben kezdett el beszélni. Jungkooknak a szíve még több és apróbb darabra hullott szét akkor. Tudta, hogy Taehyung nem viccel. Tudta, hogy megteszi. Jungkookot a vörös szoba székéhez láncolta Taehyung. Majd a megérkező lánnyal kezdett enyelegni. Jennie először zavarban volt a könnyes szemű megtört fiú miatt. Majd elő véve az ős ribancot, szégyenét elsöpörve feküdt a férfi alá! Jungkook sírt. Nem is akárhogy. Nem bömbölt, nem vonyított, nem rázkódtak vállai! Csak ült, s könnyei potyogtak. Nem is nézte mi történik, csak hallgatta. Maga elé meredve combjait nézte, s csak folytak könnyei. Meg sem mukkant. Majd mikor vége lett az aktusnak, a kiszívott nyakú Jennie egy köntöst kapott magára, és amíg a férfi elment dolgát végezni, az az épp újoncokkal foglalkozni, addig eloldozta Jungkookot. A fiú értetlenül, undorodva, s megannyi kétellyel és ellenszenvvel nézett a lányra.

-Sajnálom! - Mondnta halkan. - Tudom, hogy ez nem hoz helyre semmit, de sajnálom, hogy ezt kellett tennem! Taehyung jóképű férfi, de félek tőle! Túl őrült és túl nagy a hatalma! Jungkook, igaz? - Kérdezte a lány ahogy közelebb ült a kanapén. A fiú bólintott és továbbra is inkább csak combjait nézte. - Nézd, én ezt nem akartam megtenni, de mint mondtam félek Taehyungtól! Ő a főnököm. Nem mondhatok neki ellent! Úgy sorozott be a maffiába, hogy épp a barátnőmmel voltam randin! Lisa volt a neve, igazi szépség.. - Sóhajtott egy gondterheltet. - Lassan négy éve vagyok itt, de ez az első alkalom, hogy Taehyung ilyet kért tőlem, eddig csak gyilkoltunk meg drogot csempéztem! De ez furcsa volt! Amint viszont megláttalak, és azt a nagy tébolyodottságot a szemeiben... Nem ismerem annyira őt, de ez soha sem jelent jót! És figyelj, nehogy azt hidd, hogy én itt megmondom a frankót és minden úgy van ahogy mondom, de szerintem Taehyung csak nem szeretne szerelmes lenni! Az a sanda gyanúm, hogy valahogy elcsavartad a fejét és megzakkant! - A fiatalabb csak halgatta a hosszú monológot. Nem mondott semmit. Fejben viszont kinevette a lányt! Ő nem tudta volna elcsavarni a férfi fejét! Taehyung pedig mindig is zakkant volt! A férfinek csak szex kell, semmi több! Igen, ezt gondolta. De ha a mi kis Kuksink tudta volna, hogy miben téved, ha a mi nagyon őrült Taehyungienk tudta volna, hogy mit is indított el, vajon még így is megtette volna? Ezt viszont senki nem tudja! Épp eszű ember biztos nem. De Taehyung koránt sem épp eszű!

-Jennie, - vezette fel könnyfátylas íriszeit a lányra. - Te ugye megértesz, engem? - Kezdtek el ismét folyni könnyei. A lány csak egy bólintás után tette kezét Jungkook combjára.

-Megértem az érzéseidet! Jogosak. - Bólintott egy határozottat a lány. - Nem hinném, hogy érdekel. De most elmondom neked a történetemet, hátha mégis úgy érzed, meg szeretnél bennem bízni! - Mondta majd mikor épp kezdett volna bele a mesélésbe Jungkook is megszólalt.

-Én bízom benned. De akkor is fáj tudnom, hogy te voltál az a lány, akivel a férfi akit a legjobban szeretek, lefeküdt. - Sóhajtott, majd felkelt és az ablak elé sétált. Végig nézett a tájon, melyen már több százszor végig nézett. Eddig boldogság, vagy honvágy gyötörte, ha a szabadon szálló madarakat látta, vagy a fákat és a lágyan fújdogáló szellőt, de most, most a magányt, fájdalmat és legsötétebb démonjait érezte mikor végig nézett! Most azt kívánta, bár ő lenne az a galamb, ami az ablak előtt elröppent, s szabad úton szállhatott el a gondjaitól! El akart szállni a gondjaitól, repülni, Taehyung nélkül, és a fájdalom nélkül, amit Taehyung miatt érzett. A csendet a lány halk hangja törte meg végül.

-Átlagos kislány voltam. Nem volt különleges bennem semmi. A szüleim dolgoztak, apám fogorvos volt, anyám pedig tanár nő! Éltük az életünk, minden jó volt! Egy nap viszont a szürke életembe lépett Lisa! Cska úgy berobbant a kolis szoba ajtaján, úgy egyben az életembe! Maga volt a varázslat ami kettőnk közt volt! De mikor felfogtam mi ez, nem mertem a szüleim elé állni! Ők férjet és gyerkeket vártak tőlem, de én meg hazállítottam egy lánnyal! - Itt sóhajtott egyet majd felkelve Jungkook mellé sétált. - Épp randiztam vele, egy parkban.. - A hangulat még feketébb, s nyomottabb lett. Jennie lélekben újra át élte azt a napot..

-Woah, hova megyünk? - Kulcsolta össze ujjaikat a lány.

-A parkba. Úgy gondolom ez egy tökéletes lezárása lenne a mai randinknak! - Mosolyog a fiatalbbra. - Lis, én nagyon szeretlek! - Állt meg előtte. Ismét elvesztek egymás szemében. Hűvös szellő suhant végig a parkon, a lehullott őszi faleveleket felkapva vitte tovább a sárga füvön. A szellő végig simított a fiatal lányok csókolózó valóján, s megborzongva húzódtak el. Arcukat kissé kicsípte a hideg, a hűs novemberi szellő, elhozza a telet. Jennie aggódva igazította meg párja sálát "Nehogy meg fázz!" cím szavakkal. Mosolyuk és szerelmes nézéseik, viszont örökre egymás emlékeibe vésődtek. Az a szerelem, nem tudna elmúlni soha sem!

-Jenn, el kell mondjak valamit! - Sóhajtott Lisa. Jennie érdeklődve figyelte mit szeretne mondani neki a másik. - Elköltözünk. - Suttogta maga elé ezt az egy szót.

-Nem hagyhatsz itt.. - Suttogta az idősebb is. Hajukba kapott a hideg szellő, s ismét a télt sugallta feléjük. Szinte csontjaikba hatolt az az érzés, amit akkor tapasztaltak! Ekkor azonban egy hatalmas lövés hangja szakította meg a csendjüket. Majd sikolyok. Rengeteg halálhörgés. Pár pillanat múlva hiába rohantak kézen fogva az őrült lövöldözés elől, egy golyó félre ment. Lisa hasfalába fúródott, a lány pedig a földre esett. Jennie hiába kiabált segítségért, valaki leütötte őt, s vitte magával. Lisa vergődve, vérezve maradt magára a földön, egy hideg novemberi délutánon.

-Sajnálom.. Nem gondoltam volna, hogy ilyen szomorú a történetetek.. - Ölelte át a lányt Jungkook. Egy órája még nem gondolta volna, hogy ő valaha is hozzá fog érni ehez a lányhoz! Most még is megértették egymást, s sírva ölelik a másikat. Ha ezt a jelenetet Taehyung látta volna, erősen megkérdőjelezte volna, hogy álmodik-e. Még maga Jungkook sem tudta eldönteni, hogy ez a valóság, vagy egy végtelenül fájdalmas álom, ami a mellkasára nyomakodva szórakozik rajta gonoszul?