Kezeket fel Mr. Kim ~Taekook~

23. Fejezet

Sokszor merengünk az élet értelmén és annak fontos dolgain, nagy kérdésein. A sors fintorán, illetve azon, hogy vajon mi alapján választja ki, mikor basz el mindent? Nina éppenséggel egy nagy melankólikus gondolat menet közepén itta reggeli fekete kávéját és egy cigivel ujjai közt, nézett ki fejéből. Arra gondolt. Arra a napra.

Teljesen magába volt zuhanva. Élete legnehezebb, s legsötétebb perceit élte meg. Vagyis akkor azt hitte nem lehet rosszabb. Pedig de. Épp ült az asztalánál és papírokkal foglalkozott. A sok stressz és a feszítő mellkasi fájdalom teljesen körbelengte, úgy érezte nem bírja tovább! Hol képtelen volt enni, hol pedig képtelen volt abbahagyni az evést! Teljesen szétcsúszott! Úgy érezte friss levegőre van szüksége, így felkelt, hogy kimehessen a teraszra, ám ekkor hasába egy szúrró, görcsölő fájdalom nyilalt! Alighogy felkelt, már esett is a földre és összekuporodva visított a fájdalomtól. Nemszokása ily gyengének lenni, de most, nem bírt nem aggódni, nem bírt nem a fájdalomra gondolni! Ekkor pedig egy szolgálója szaladt be hozzá, majd elsötétült előtte a világ.

Mikor Nina felébredt, a fájdalom még mardosta alhasát, de a fertőtlenítő szag miatt képtelen volt lenyugodni. Kórházban volt. Folyamatosan anyai ösztöneit érezte erősen, ahogy már szinte kiabálják; HOL A GYEREK? De nem érezte jól magát. Szinte azonnal felült, hasára fogott és hiperventilálni kezdett. Tudja, hogy ez a fajta fájdalom nem jelent jót amikor az ember terhes. Csak rimánkodott magában, hogy ne veszítse el az utolsó dolgot ami férje után maradt.

Egy orvos lépett be a szobába. Egyfiatal huszas évei végén járó doktornő. Szomorúan lehajtotta fejét és megköszörülte a torkát. Nina szíve pedig ott, abban a pillanatban, újra darabokra tört. Még apróbb és szilánkosabb szemekre...

Elvesztette a kisbabáját.

Elvesztette a férjét.

Elvesztette a számára legfontosabb dolgokat.

A fájdalom hihetetlen dolgokra képes. Teljesen megváltoztatja az embereket és azoknak viselkedését. Ninával  is pontosan ezt tette a fájdalom. Tönkre tették az életét, elvették a gyerekét és a férjét. Vissza kapni ugyan már nem fogja őket, de bosszút még állhat! Tudja ő is, hogy nem fog változni semmi, de őt ez nem érdekli! Tudatni akarja azzal a személlyel, hogy ő mit érzett akkor! Tudatni akarja Kim Taehyungal, hogy milyen elveszíteni az élete értelmeit! Meg. Fogja. Öl. Jungkookot! Fejében a gondolatai egyre csak elkalandoznak, már szinte követni sem tudja az abban terjengő káoszt! A szíve hevesen dobog, mellkasán pedig a jólismert szorítás. Torkában egy aprócska, észrevehetetlen gombóc lakik, ami épp elég nagyra nőtt már ahoz, hogy ne tudjon enni. Elméjében a köd pedig egyre nagyobb lesz. Minden reggele ilyen.
Minden kibaszott reggele ilyen. Minden kibaszott estéje ilyen.
Már nem is önmaga. Folyamatosan Yoongi szavai víszhangoznak fejében, mintha örökre tudatalattijába égtek volna, hogy ezzel bénítsák meg, s kergessék az őrületbe!

"Szégyent hozol a Jung névre!"

"Hoseok nem egy ilyen gyenge kurvát edzett!"

"GYENGE! "

"GYENGE! "

"GYENGE!"

Abban a pillanatban tényleg gyengének érezte magát. Hatalmas küzdelmeket vívott a fejében és képtelen volt tisztán gondolkozni! De egy valamiben soha nem gondolta volna meg magát! Hogy azt akarja, Taehyungnak is fájjon! Fájjon neki úgy ahogyan akkor neki! Szenvedjen végig úgy mindennapot mint ahogyan ő! Egy maffiát kell visszarántani a nyeregbe, teljesen egyedül! Egyedül.

-Melletted maradok amíg csak élsz! Soha nem hagylak egyedül! - Mondta csillogó íriszekkel, a nő könnyfátyolos lélektükreiben elveszve. - Szeretlek Nina, hozzám jössz? - Nyitotta ki az apró fekete bársony dobozkát. A lány heves bólogatásba kezdett, egy hang nem jött a torkára. Mindkettejük éltetője hevesen verdesett mellkasukban, már szinte ki akartak szabadulni, hogy egymást ahol csak érik, csókolni, s érinteni tudják!