Kezeket fel Mr. Kim ~Taekook~

Prológus

Az esőcseppek kopogtak az ablakon, vér folyt a falakon. Idegen férfi talpa gázolt át a meggyalázott anyai véren. A házban csend honolt. Mindennél kínzóbb csend honolt az éjszakában. Egyetlen hatalmas ajtócsapódás után pedig végleg magára maradt. A vér megfagyott ereiben, csak állt és nézett. Édesanyja a földön, meggyalázva, szét verve, fejében egy égtelenkedő jukkal, melyből a vér kis patakoskában folyt a szőnyegről a padlón. A gyermek csak állt, könnyei a kinti esőhöz hasonlón folytak végig puha arcocskáján, s a kint lévő égi zörej hangjai sem tudták már jobban megrémíteni. Innentől kezdve nem félt semmitől, nem aggódott semmiért, mindent egy lapra, minden mindegy alapon tettki. Csak sírt, még egyszer utoljára. Egyedül maradt eme nagy, szörnyű világban.
A kis fiú csak állt a szoba közepén, csak állt holt édesanyja vérében, majd örök bosszút esküdve kést ragadt apró mancsába. Valami, sőt minden, eltört benne.

A kis Taehyung csak állt a szoba közepén, késsel a kezében, bosszús, gyilkos, könnyes tekintettel.

-Egy nap, meg talállak és akkor megbaszlak, és megöllek! - Kiabálta a ház csendjében.

Izzadtan ébredt, kényelmes, pihe-puha ágyikójában. Ismét rosszat álmodott. Ismét maga előtt látta ahogy magára maradt. Ismét látta ahogy egy férfi, hatalmas bakancsal, pisztollyal kezében, megjelenik a házukban, s míg ő sírva könyörög, hogy hagyja abba, ne tegye, megbecsteleníti az anyját. Látta és hallotta. Majd ezután az erőtlen gyenge már amúgy is vérző -csak épp az erőszak miattt nemi tájékon vérző- asszonyt megverte, s fejbe lőtte. Mit sem törődött a síró kisfiúval, mit sem törődött Taehyunggal!

A fiával.