Kezeket fel Mr. Kim ~Taekook~

25. Fejezet

Zsebkendőt az orruk elé tartva haladnak a lépcsőkön, s követik Taehyungot.

-Mikor érünk már oda? - Kérdezte Namjoon orrhangon.

-Kussolj, így is ideges vagyok! Szarrá lőtték a több milliós házamat aztán még a hullákat se viszik el! - Morgolódott a férfi. A házban bomladozó élettelen testek pedig egyre csak fogyatkozni kezdtek ahogy elértek egy bizonyos részt.

-Én még életemben nem láttam ennyi hullát.. - Motyogta Jimin remegő végtagokkal.

-Szerencséd. - Morogta Nam.

-Taehyung, nem lehetett volna azt, hogy csak te jössz be? - Kérdezte párját halkan.

-Nem. - Mondta majd megállt. - Itt lesz! - Azzal levett egy fesményt amin alvadt vér volt. A fesmény mögött pedig biza volt egy falba épített ujjlenyomat és retina szkenner. Taehyung odahajolt és a bal szemét beszkennelte a kütyü, majd a jobb kisujját beolvastatta. Valami egyet kattant a falban, majd kinyílt a széf.

-És mi van benne? - Kérdezte Kook kézelebb lépdelve. - Koton? - Vett ki egy dobozzal.

-Ja, de elsősorban ezért jöttünk! - Vett ki egy pénztárcát. - Tudod nekem nem csak egy számlám, meg egy tárcám van, mint sok embernek! - Mosolyodik el a zsebkendő alatt féloldalasan. - De azt tedd el Baba, szükség lesz rá! - Csapott egy kisebbet a fiú kerekségeire. Namjoon egy aprót köhhintett, hogy induljanak, majd fordult is meg. Végül mindannyian elindultak kifele, s a friss levegő szinte maga volt a megváltás. Köhögve borult a két rendőr a fűbe.

-Soha többet nem akarok bomladozó hullákat látni! - Kezdett el öklendezni Jimin. Erre azonban Jungkook elhányta magát.

-Chh látszik, hogy zsaruk. - Forgatta meg szemét Nam, Taehyung pedkg helyeslőn bólogatott. - Egyébként nem akarsz segíteni neki? - Biccentett Jungkook felé aki levegőt ks alig kapott és egyfolytában eresztette ki a gyomra tartalmát.

-Hogyan? - Húzza fel szemöldökét.

-Hát simogasd meg a hátát! - Nézett főnökére.

-Az miben segít? - Indul el a hányó párja elé, majd legugolva kezdi el simogatni a hátát.

-Hát megnyugtatja. - Gugolt le Jimin mellé és elkezdte simogatni a hátát. A két rendőr fiú még egy kis ideig öklendezett és hányt, majd levegőt kapkodva törölgették szájukat.

-Ez egy életre elegendő trauma volt.. - Motyogta Jungkook a hányásával szemezve, s az erős szagú trutyi pedig kacéran kacsingatott rá a fűből.

-Nem láttál még beleket? - Húzza fel a szemöldökét párja hajába túrva.

-Hát nem! - Sipított fel.

-De a szaga mindennél rosszabb volt! - Fakadt sírva Jimin.

-Jól van ne bőgj! - Adott Taehyung egy zsepit a fiúnak. - Te is kérsz Baba? - Adta a remegő kezbe. Miután a fiúk rendbe szedték magukat elindultak vissza a kocsihoz. - Van egy olyan érzésem, hogy veszek valamerre egy kisebb házat. - Nézte telefonját.

-Persze, csak úgy mert épp ehez van kedved, hasraütés szerűen megveszed az első házat ami tetszik! - Bólogatott szarkasztikusan Jungkook.

-Ez vicces mert Taehyung mindig így vesz házat! - Nevetett fel a hátsó ülésen Namjoon. A férfi egy kacér, féloldalas vigyor kíséretében indította be a motort és hajolt volna Jungkook ajkaira, de a fiú eltolta.

-Most mi van? - Húzta fel szemöldökét.

-Ja, jó! - Tette fel kezeit védekezőn és hátradőlt az ülésben. - Nem tudtam, hogy annyira szeretsz, hogy érdekel a hányásom íze! - Erre mindenki elfintorodott, Jimin pedig felkuncogott.