hiszel bennünk?

VÉGE

-Ann, Ann ? Hallasz engem drágám? Pedig már hozzám ért, megérintett doktor nő, javult az állapota most mégis úgy néz ki mint aki... sosem ébred fel újra. Ann könyörgöm nyisd ki a szemed.... szükségem van rád. Nem tudok nélküled élni.
A hangom mint a reszelő, alig tudtam magamból ki préselni a szavakat. Épphogy suttogtam. Nyitogattam a szemeim. Fura tapaszok, csövek és gépek zajai töltötték be a kórtermet.
-Hol vagyok? Kérdeztem kábán.
A férjem zokogásban tört ki. A meleg könnyek patakokban váltották egymást a kialvatlan borostás arcán. A mogyoró barna kedves szeme fénye elkopott a haja pedig ápolatlanul hullott az arcába. Ha ő így fest mióta éjszakázhat és reggelezhet rám várva? Lassacskán de kezdenek az emlékek be ugrani, ő a férjem. A fekete hajával, a huncut gödröcskéivel és a magas és szálkás testalkattal. Egy gyűrött fehér ing van rajta egy barna vászon nadrággal. Kávés poharak töltik meg a szemetest és a szoba levegőjét.
Mit keresek itt? -kérdezem kissé ingerülten.
A férjem elképedt arcot vágott. De mielőtt válaszolhatott volna, két rendőr jött a kórterembe.
- Ophra Ann, pár kérdést tennénk fel ha készen áll rá. Örülünk hogy fel épült és hogy újra velünk van. Hogy érzi magát?
- Voltam már jobban is - tápaszkodtam fel az ágyon. - Végre valaki elmondaná mi a fenét keresek itt?
Hatalmas fájdalom hasított a fejem jobb részébe, oda nyúltam és egy kötést találtam ott. Zúzodások borították el a kezeim. Még csak most veszem magam szemügyre. Felálltam a férjem segítségével, a tükörbe néztem és elkapott a szédülés, egy majdnem anorexiás test nézett csúfosan rám, a vörös hajam pedig lustán lógott a fejemen, szemeim be esve, a kék fény pedig szinte ki hunyt belőlük. Könnyek szöktek a szemembe. De tudtam erősnek kell lennem. És szembe néznem azzal ami ezt tette velem.
Oda fordultam a két rendőrhöz és megkértem mondják el mi történt.
-Miss Ann sajnos nem zaklathatjuk fel... a doktor külön megkért bennünket hogy , még nem stabil az idegállapota és hogy legyünk nagyon türelmesek önnel
-A JÓ FENÉKET VALAKI MONDJA MÁR EL MI TÖRTÉNT VELEM - örjöngtem és eldobtam a virágot az ágyam mellől ami neki csapódott az ajtónak.
A két nyomozó egymásra nézett és a férfi kimért hangon neki kezdett.
-Ön szem tanú volt a rég keresett sorozat gyilkosnak akit egész London köröz. Különböző egységek, különböző járőrök. Épp haza felé tartott mikor a hídon át kelve át látott egy síkátor külső részére. Az úr épp erőszakolt egy nőt, aki akkor már halott volt. És miután kielégitette magát, a nekrofil hajlamaival , meglátta önt. Ön pánikba esett, és futásnak eredt ahogy a gyilkos is. Ön lezuhant a hídról a víz partra erősen be ütötte a fejét de túl élte, mivel a homok nagy része és a víz felfogta a becsapódást. Emiatt Ön kómában volt. Nos ezek a meglévő információk.
- Tudom ki volt az az ember. A neve, Gerevich Federick. Tisztán emlékszem rá.