hiszel bennünk?

IX. Várakozás

Kezelgettem a sebeim, algával kenegettem őket, akadt egy pár mely a bőröm, a testem, a pikkelyeim hasogatták fel. Fájdalmas napok teltek ezek miatt el. De mára azt tudom mondani. Nem fájnak annyira. Képes vagyok újra szembe nézni vele, ki tisztítottam a hajót a csontvázakat elvittem be takartam őket a tenger porával, mint látszik én is tudok gyászolni. Elgondolkodtam rajta milyen életük volt míg tartott, mi lehetett a céljuk , a kedvenc vízi viráguk és mi után kutattak. Elkezdtem jobban fel tárni a hajót, szekrény fiókokat nyitogattam, hátha megtudok róluk valamit. Találtam egy képet. Egy pici lányról. Állt a fehér ruhájában hajában egy virág koszorú ékeskedett, pici duci kezei pedig egy sárga pitypang csokrot tartott büszkén. Szép barna szemei voltak, és világos barna haja gondosan megfésülve omlott le a csepp vállára, egy részét a szél lebegtette meg. Kutattam tovább, iratok, adatok, de nem értettem belőlük semmit. Elkezdtem őket tanulmányozni, félre raktam őket. Hasonló betűket láttam mint a Federick név, amit már ismerek. Azokat a betűket gyakoroltam és szó összetételekre bontva próbáltam őket ki ejteni. Szeretném meglepni őt a tudásommal. Találtam egy képet, ami megdöbbentett.