X. Légszomj

4 1 0
                                    

Volt olyan érzésetek mintha a benned kavargó szentimentális hurrikán el szívni kívánja az összes életerőd, levegőd és az ereidben pumpáló vért?
Igen, nekem is. Mikor megláttam hogy ugyanabban a halász csónakban fegyverrel felszerelkezve kóslatja a vizet utánam. Kíváncsi voltam. Mit szeretne ,így ki bújtam. Szóltam az újdonsult hangokkal amiket tanultam.
Federick -kiáltottam.
Hátra kapta a fejét és a gyűlölet ami sugárzott a szemében. Össze törte a szívem.
Te rohadék szörny szülött, azt akartam hogy meghalj már az elejétől fogva, te megölted az unoka bátyám. TE KIBASZOTT SZÖRNYETEG! ÉS UTÁNA ENGEM IS MEG AKARTÁL! - Köpte rám a szavakat.
Segítség Federick - mondtam és már a könny csípte a szemem.
Megdöbbenten nézett rám, majd újra az az undorító mosoly. Majd egy hirtelen mozdulattal lepofozott. Majd a hajam elkapta, klasszikus gondoltam. A szemeink villámot szórtak egymásra. Volt valami szenvedély ebben az élet halál kérdésben.
Sikítottam és a hangom mint tű a voodoo babába ütötte hátra őt. Ezután felmásztam. Kezeimmel tartottam magam. És egyensúlyoztam a csónak oldalán.
Mutattam a nedves bőröm, a meztelen melleim és az arcomra tapadt hajam.
Hirtelen megállt a lélegzete. És fura mód nem tudta tartani a szemkontaktust, majd elpirult. Hirtelen elfelejtette volna miért van itt ?
Szempillantás alatt eltűntem. Amilyen gyorsan tudtam el mentem a papírjaimért. És megmutattam neki őket. Betűkre mutattam.
Segítség Federick -mondtam közben ujjaim más más betűt érintettek.
Nézett rám.
Ez most valami rossz vicc? Beszélni szeretnél tanulni? - nagyot hahotázott ezen, pedig így volt. Szerettem volna elmondani neki mennyire sajnálom, és hogy gondoljon bele nekem mennyire nehéz így. Magam vagyok lent, nem tudom mi lett a sok más olyannal mint én a képen. Amit találtam a hajóban. Hogy tudom hogy mennyire rég kutatnak. És hogy a hozzá hasonló férfi aki mosolygott egy csoport képen az apja. Tudom mind ezt. De mit tegyek ha nem tudok szólni? Pedig annyi mindent mondanék. Annyi kimondatlan szó marja szét a torkom. Hogy egy ékezet szinte már mint kés vágja a hangszálaim.

hiszel bennünk?Where stories live. Discover now