hiszel bennünk?

VII. Kegyetlen

Valami elborította az agyam, de nem a saját életemért való félelmem. A szégyen, amit át kellett élnem miattuk. Hogy tehették velem ezt? Mit hisznek mi vagyok én? Egy darab kínálati termék, na ebből nem esztek! Szemeim elöntötte a düh, karmaim vészjóslóan szelték a levegőt, fogaim csak a vérre vágytak. Elkaptam az engem tartó halászt, karjába bénítóan mélyen eresztettem körmeim, ordított szitkozódott, egy lökettel a nyakára támadtam, hangos reccsenéssel, a nyelőcsöve szét fröccsent, a nyakat körülvevő erekből a vér omlott, erőt adott nekem. Meglepő gyorsasággal kaptam el az evezőt tartó halászt a fejét hátra csavarva lustán ropogó hanggal törtem ki a nyakcsigolyát. Élettelen teste alá hullott, szét nyílt feje pedig elborzasztó hangot hallatott. De amint rá vetettem magam Federickre, akin verejték cseppek könnyel és takonnyal vegyülve könyörögni kezdett, az életért. Zöld szemei vannak. Minden haragom alá hagyott. Végre látom őt érzem, tapintom, le vittem a víz alá meg akartam neki mutatni mindent lent , a hajóm, a szigonyom, az életem, a kollekcióm. De neki furán elváltozott a feje, lila színbe váltott. Engedtem a szorításon, és ő vadul kapálozva úszott a felszínre, nem értettem miért még csak a közelébe se értünk mindennek ami lent van, miért megy ennyire gyorsan el? Talán nem érdekli? Követtem és még jobban kapálozni kezdett. Buborékok sürgő munkával szálltak utána. Felért a felszínre és vadul nyelte a levegőt. Néztem őt. Beszélt hozzám, nem értettem, mérgesnek tűnt kétségbeesettnek. Miért? Neki is meleg folyadék távozott a szemeiből mint nekem, hozzá értem az arcához, le gördítve egy cseppet. Vizsgáltam miért jön ez a folyadék tőle? Képes a szeme óceán vizet engedni? Vagy ő is szomorú mint amilyen én voltam? Közelebb mentem lassan. Ő feszülten figyelt engem nem mert most hangokat ki adni. És próbáltam megformálni a szót amit annyiszor emlegetett
S...se...segí..segítség -mondtam
Erre kényszeres nevetést hallatott. Tetszett a hang ami most a szájából távozott. Oda mentem és körbe öleltem de ő úgy ugrott el tőlem mint aki tűzbe nyúlt. Felmászott a hajóra, le dobva az elesetteket és vadul evezett, vissza sem nézve rám.