hiszel bennünk?

V. Érzelem

Volt már esetleg veletek olyan, hogy az ágyból kikelni is képtelenek vagytok? Valami húzza le a szívetek?
Tudom milyen érzés ez, de még nekem is új, miért gondolok rá most ennyit? Hisz csak most láthattam. Megijedtem az érzéseimtől újak voltak és mindent elsöprőek így megkellett óvni magam tőlük. Nagyon sok ideig csak egy rutin és egy lassú folyamat lett a napok, hetek,hónapok hátralevő része. Felkeltem, vadászat, gyilkolás esti töprengés rajta, a férfin. Minden este a fejemben járt, az emlék képe nem halványult, erősebb lett az idő múltával. Így mint minden szerelmes, őrült dolgot tettem ,felúsztam kukucskáltam, integettem, és énekelni kezdtem. 2 otromba férfi talált rám, beszélni, vággyal teli undorító szemekkel nézni rám, kötötték el a csónakot, jöttek és jöttek. De rossz tudatlannak lenni, most biztosan mindenki arra gondol, fuss , ússz vagy akármi gyilkolj. De én csak ledermedtem sosem volt velem ilyen. Hány lény van köztetek is akivel szörnyűség történt de nem is tudta hogy mennyire szörnyű az?
Az egyik ember erősen elkapott, illetlen módon kezdett játszani a melleimmel, a másik a hajam húzva akart ki szedni a habok közül. Én csak sikoltoztam, ki emeltek és úgy éreztem megfulladok ,elképedt arcokat láttam, az egyik le akarta vágni az uszonyom, már nem a vágy hanem a haszon vezérelte őket, emlegették
-Nézd, nagyon sokat keressünk ezzel , vágjuk le a farkát és dobjuk vissza , a cápák a többit elintézik a vér illatára.
Szemeim könyörögve cikáztak jobbra balra, mit kéne tennem? Hisz levegőt alig kapok fulldoklom, nem én nem akarok csonkán élni, és pláne nem ,meghalni.