Bezárva veled {chanmin}

X.

Még a kulcs hangjára se figyeltem fel, ami rögtön utánam fordult el.

Már megint a sötét sikátor szerűségben álltam. A szüleim a kék színű, kis autónk mellett álltak és onnan figyelték az égboltot. Apám megfogta a kezemet és féltérdre ereszkedett, hogy rá tudjak ülni a lábára. Vidáman magyarázott a Kis Göncölről én pedig csak néztem a csillagtengert.  Utána a szüleim kezdtek veszekedni arról, hogy merre lehet a Nagy Göncöl. Én pedig nevetve hallgattam őket; "Nem a Nagy Göncöl sarka a kicsinek a szárával van egy vonalban! Úgy hogy arra van!" Mondja anya. Apa erre rákontrázott, hogy melyik irányba? Én pedig csak hallgattam őket. "Nem mindegy, hogy mi van a égen? Szép ahogy van, nem kell mindenbe magyarázatot keresni!" Gondoltam. (Már nem így hiszem, és a tíz évvel ezelőtti énem is a történtek után velem fog egyet érteni.) "Kicsim itt van egy kis pénz" nyújtja felém anyukám egy kis összeget "menj vegyél valamit!" Arcán most először mást vettem észre, mint eddig. Szeme idegesen csillant, mosolyába is volt egy feszült ív. Én már indultam volna el, de az agyam belülről üvöltött. "Ne, marad még! Mitől lehet ideges?" Próbáltam megállj parancsolni, de nem sikerült. Lábam vitt én pedig maradtam a kiáltó gondolataimmal. Már az üzletbe lépnék be...

Erőteljes kopogásra ébredtem fel. Mérgesen fordultam egyet az ágyban és nem foglalkoztam vele. Úgy is tudtam, hogy Minho az! Hiszen ki más lenne? Szememet se nyitottam fel, akkor sem mikor meghallottam a lépteit. Lehúzta rólam a takarót, amitől végül kissé idegesen ültem fel.

-Én csak aludni szeretnék Min... -A hangom a végére teljesen lehalkult mikor megláttam egy bizonyos illetőt. Nem, egyáltalán nem Minho volt az. Szerencsémre nem is olyan ember akivel nem találkoztam volna szívesen. Jisung állt az ágyam mellett egy apró vigyorral.

-Bárcsak én is olyan erős lennék, mint Minho! -Ábrándozott, majd elkuncogta magát -De sajnos nem vagyok. Én csak Han Jisung vagyok, aki meghozta neked a reggelit, amit már egy egy jó hat órája el kellett volna fogyasztanod.

Mennyi?! Hat órája? Akkor most mennyi lehet az idő? Dléután három körül? Ez hogyan lehetséges, hogy ennyit aludtam? Gyorsan felpattantam és idegesen kezdtem el turkálni a ruháim között.

-Azért nem kell ennyire sietni! Van temérdek időd körbenézni! Meg remélem jól aludtál, még én se tudnám eddig húzni a lóbőrt! -Nevetett rajtam Jisung, de én csak ideges tekintettel néztem őt.

-Mennyi? -Förmedtem rá. Nem rá haragudtam, hanem leginkább magamra. Meg erre a pöffeszkedő Chanra. Nekem semmi okom sincs itt lenni! -Mennyi időm van szerinted Jisung? Gondolom tudsz arról, hogy én csak egy rab vagyok. És mikor visznek el, hm? Lehet azok a szarházi vevők már holnap megérkeznek. Vagy két nap múlva! Honnan tudjam mikor jönnek, ha válaszok nélkül hagynak?

Remegtem a dühtől. Ez már pár napja ki akart jönni belőlem és most mindezt egy olyan emberre zúdítottam rá akire a legkevésbé akartam. Eszembe jutott Minho arca ahogy Jisungra nézett és egy kicsit összehúztam magam. Mi van, ha az előbbi személy felhúzza magát és nekem támad? A szekrénynek dőlve csúsztam le a földre és hajtottam le a fejem. Csak tíz perce keltem fel, de már most tiszta ideg vagyok.

-Sajnálom Jisung...-Motyogtam el egy bocsánatkérést, de ő csak leguggolt hozzám és elkezdte simogatni a hátam. Nem mondott semmit és ez volt a legjobb benne. Pár perc után sikerült lenyugodnom és akkor szólalt meg.

-Gyere, válasszuk ki a ruhád és, hogy mit veszel fel! Utána körbevezetlek! -Kezét felém nyújtotta, hogy felsegítsem én pedig elfogadtam. A fiú kerített elő nekem egy, igaz  kissé feszülős, de egy nagyon kényelmes, fekete nadrágot és egy átlagos szürke pólót. Ehhez felvettem még egy rövidebb pulóvert is. Ezután gyorsan elfogyasztottam a reggelim, ami rámen volt és már készen is álltam az indulásra. Izgatott voltam, mivel most egy olyan emberrel kelek útra, aki ismeri ezt a helyet és talán sikerül majd eligazodnom. Jisung végignézte a készülődésem, majd ő is vidáman pattant fel mikor megvoltam mindennel. Megragadta a csuklómat és elhúzott abba az irányba ahonnét tegnap jöttünk. Közben elkezdte magyarázni, hogy hogy találhatok az egészben egy rendszert.