Bezárva veled {chanmin}

II.

Eljött a tervek ideje.

Újból körbenéztem a szobában és felmértem a terepet. Egy szekrény, egy asztal, egy tükör és... És egy ablak! Boldogan szaladtam oda hozzá és jobban szemügyre vettem. Normál méretű volt, pont kiférek rajta. Nem volt kikötve meg semmi és mikor kitártam észrevettem, hogy a szúnyoghálót is fellehet engedni. Ez így olyan egyszerű...

Már éppen lendítettem át a második lábamat mikor hirtelen kinyílt az ajtó. Hatalmas csattanással ütközött neki a falnak majd sietős léptek zaja váltotta fel. Még fel se fogtam mi történik csak két erős kezet éreztem a derekam körül majd a háttal a földre nyomott. Újból a földre kerültem. Remek.

Az ismeretlen sietősen becsapta az ablakot és én azt hittem, hogy mindjárt kitöri az üveget. Mikor ezzel megvolt fölém állt. Én pedig jobban megnéztem. Rövid, vörös haj és egy teljesen fekete ruha. Egy trikó volt rajta és arra felvett egy nagy kabátot. A nadrágja bő volt aminek a végét betűrte a hosszú szárú csizmájába. Egy öv is volt rajta aminek az oldalán volt egy kisebb batyu is. Az idegen nyújtotta a kezét, hogy felsegítsen és egy kisebb habozás után elfogadtam.

-Szeretsz csapkodni -Mondom az ajtóra és az ablakra utalva. Erre csak felmordul majd mérgesen néz rám amitől egy megijedtem.

-Bármelyik percben elszökhettél volna -Mondja egy kicsit rekedt hangon. Kezét a mellkasa előtt összefonta és lenézően nézett rám.  -Szerencse, hogy vannak kamerák.

Amikor ezt kimondta a szemeim tányér méretűre nyíltak. Kamera? Akkor...Akkor végig nézték, hogy én öltözöm?! Ez milyen perverz már!

-Én pedig jó, hogy figyellek -Tesz rá még egy lapáttal -Bár nem akarom ezt csinálni. Mért én kaptam azt a feladatod, hogy a figyeljelek! Mondjuk mások ezt se tudják megcsinálni...

Na ekkor ment fel bennem a pumpa. Ez most komoly?! Nem elég, hogy itt mondja, hogy ő a "megfigyelőm", de még itt magyarázza, hogy mások képtelenek erre?

A mostani helyzetemmel nem foglalkozva léptem közelebb hozzá és egy hatalmas pofont kevertem le neki. Légzésem szaporábbá vált és csak néztem rá. Több érzés kavargott bennem és nem nagyon tudtam eldönteni melyik, mikor az ismeretlen fapofával nézett rám, de a tekintetéből ki lehetett olvasni, hogy mérges. Egyszerre éreztem félelmet és, hogy futni kéne meg azt, hogy egy apró elégtételt szereztem magamnak. Én csak el akarok tűnni innen! Nem csináltam semmit, semmi okom itt lenni! Ezeknek a gondolatoknak hangot is adtam:

-Engedj el! Nem zárhatsz be ide, faszfej! Nem tettem semmit sem, te barom! Nem érdekel a hü...

Nem tudtam tovább mondani, mert a kezével lefogta a számat. Mérges voltam és szabadulni akartam ezért erősen ráléptem a lábára, amitől felszisszent és szerencsére elengedett. Fellökve őt indultam el a kijárat felé, de sajnos gyorsabb volt nálam. Elém ugrott és becsapta az ajtót. Megfogta a vállamat és maga felé fordított. Én ijedtembe hátráltam, de csak addig míg a fal engedte. Miért találtak fel ezeket? Kezét a fejem mellé rakta és felém hajolt. Az arca csak pár centire volt az enyémtől ami miatt levegőt venni is elfelejtettem.

-Ha még egyszer ócsárolni mersz... -Sziszegi a fogai között -Akkor megismered azt az oldalamat amit nem szeretnél látni... Értve vagyok?

Én erre csak bólogatni tudtam. Hirtelen a falnak szorította a csuklómat majd a nyakamra hajolt. Elkezdte csókokkal ellepni néha a fogaival is beleharapott. Én pedig némán tűrtem. Szemembe könny gyűlt és néhány le is csordult. Nem mertem ellökni magamtól. Akkor lehet jobban magamra haragítanám. Ebből az egészből egy hang mentett ki. A hang tompa volt mégis felismertem.