Bezárva veled {chanmin}

III.

A párnába fúrva fejem kezdtem el sírni.

A másnapom sem volt jobb. Reggel még napfelkelte előtt keltem, így volt időm egy kicsit jobban megismerni a "szobámat". Megnéztem az asztalban azt az egy fiókot ami ott volt, de csak ceruzák, papírok és egy sminkes dobozt találtam, amit egyből tettem is vissza. Én nem teszek magamra sminket...Túlságosan szeretem és nem akarom, hogy azt higgyék, hogy uralkodhatnak fölöttem ezek a köcsögök!

Jobban megnéztem a gyűrűs dobozokat, de nem nagyon találtam semmi érdekeset. Bár volt ott egy elég fura kinézetű gyűrű, de nem fordítottam rá nagy figyelmet. A szekrényt is feltúrtam, de csak ruhákkal voltak megtömve. A fiókokat is kipakoltam, de hiába... semmi menekülésre használható dolog.

De mielőtt még figyelmetlennek gondolnátok! A tegnapi kabátommal letakartam a kamerát és szerencsére Minho nem jött be, hogy mit csinálok. Viszont, hogy hol van ez a kis szerkezet? Az egyik sarokba volt egy apró dolog és az egyik pillanatban felvillant, így észrevettem. Persze, mikor sikeretlenül végződött a kutatásom egyből leszedtem róla a kabátot. A nap már ekkor feljött, úgyhogy gondoltam bemegyek a fürdőbe, aminek az ajtaja az ágy mellett volt. Kerestem a szekrénybe valami kényelmesebb öltözetet, amit nem nagyon találtam. Így csak kivettem egy szakadt farmert és egy szűkebb fazonú pólót. Miért ilyen ruhák vannak itt?

Bementem és ott is körbenéztem. Nem volt semmi extra. Egy kosár, gondolom a koszos ruháimnak, egy mosógép egy kád meg egy csap. Volt még egy apró szekrény is, ami három fiókkal rendelkezett. Persze ezt is megnéztem és hát... elég érdekes dolgot találtam. Az elsőbe nem volt semmi komoly, csak egy tusfürdő meg még fogkefe, fogkrém. A másodikban parfüm és arcápolási cuccok. Na, de a harmadik! Azt meg se kellett volna néznem. Két dolog volt benne. Síkosító és óvszer.

Amint ezeket megláttam egyből csaptam vissza a fiókot. Lélegzetem hevessé vált. Mi a fasz? Odaléptem a csaphoz és hideg vízzel próbáltam lenyugtatni magam. Eddig is voltak furcsa dolgok, mint a smink és a ruhák, de erre... erre egyáltalán nem számítottam. És ezt már a második nap. Azt hiszem nem kutakodok tovább.

Gyorsan megmosakodtam és a hajamat is megmostam, majd mikor végeztem a megszárítkozással egy hangot hallottam meg.

-Hé! Itt vagy? -Kérdezi Minho. Egy kicsit ijedt hangja volt. Lehet elaludt a képernyő előtt...

Egy kicsit idegeskedve, de kimentem. Figyeltem, hogy hogyan reagál mikor meglát és egy kicsit örültem mikor észrevettem, hogy  megkönnyebbültem fújja ki a levegőt. Megijedt, hogy elszöktem? Sehogy se tudtam volna megtenni. Kezében egy tálcát tartott, ami meg volt rakva hívogató szendvicsekkel meg egy pohár vízzel. Mikor az utóbbit megláttam nyeltem egy aprót. Nem is vettem eddig észre mennyire kiszáradtam.

-Hoztam reggelit. -Változik a hangja komolyra. Letette az asztalra, de én nem mertem megszólalni. Nem akartam, hogy megint az legyen, mint ami tegnap. Amikor közelebb lépett hozzám, hogy le tudja tenni az asztalra enyhén befeszültem. Rám nézett és az ételre mutatott. Én csak bólintottam és intettem, hogy menjen el. Nem akarom, hogy a közelemben legyen. El is indult, de az ajtóban megállva még egyszer megszólalt:

-Délben kijöhetsz egyet kimozdulni.

Erre nagyot dobbant a szívem. Komolyan mondja? Majdnem kiugrottam a bőrömből. Ez az!

A férfi becsukta maga mögött az ajtót, én pedig egyből a pohárhoz nyúltam és majdhogynem egyben lehúztam az egész tartalmát. A testemen egy jól eső hideg folyam futott végig a torkomtól a gyomromig. Egész életemben nem voltam még ilyen szomjas! Elégedetten tettem le a poharat, majd a szendviccsel kezdtem szemezni. Olyan tökéletességgel volt egymásra helyezve a belerakott cuccok, hogy a hasam kordult egyet. Kezemet a hasam köré fontam, hogy kevésbé fájjon az ürességtől, majd újból feltekintettem az ételre. Egy vajszínű kártyát vettem eszre a tálca szélén, amit kissé vonakodva, de felvettem. A szöveget dőlt, kissé keszekusza írással volt felvésve; Remélem meggondoltad magad. B.C.C 

Összevontam a szemöldököm. Ki lehet az a B.C.C? Erre meg is kaptam a választ, mert mikor megfordítottam a cetlit cirkalmas betűkkel egy név állt rajta; Bang Chan. Viszont akkor miért kell még egy C betű?

Még mindig a kezembe szorongatva nyúltam el az ágyon. Annyi megválaszolatlan kérdés kergette egymást, hogy már búgott a fejem. Szemeimet lehunytam és úgy próbáltam rendezni kicsit a fejembe a dolgokat. Viszont mikor csoportokba helyeztem egyre több és több kérdés merült fel.

Szenvedésemből az ajtó nyitódása rántott ki. Ijedten kaptam fel a fejemet, majd egy grimasszal a fejemen ejtettem vissza. Miért ő?

-Már megint te? -Kérdeztem meg hangosan is az illetőtől, aki csak mérgesen felhúzott az ágyból -Neked mégis mi bajod van?

Nem tett semmit csak a kezén lévő bronz bevonatú órára mutatott. Dél múlt öt perce. Egyből észbe kaptam és a kedvem is jobb lett. Most van a kimenőm!

-Csak egy fél órát kapsz! -Dörmög rám majd indulna el. Nem mozdultam, de nem is tudom miért. Ezt persze észrevette és egy szemöldökfelvonással állt meg előttem újra.

-Nem hallod amit mondtam? -Kocogtatja meg újból az óráját, amin -újból megnézve - a Minho név díszelgett. Ennyire nagyra lenne magával, hogy a saját nevét nyomtatja az órájára? Ez milyen önimádó! Szánalmas. Persze ezen nem tudtam sokat füstölögni, mert eszembe jutott. Csak egy fél órám van és abból már értékes perceket vesztettem. Hisz fél óra alatt nem fogom tudni körbejárni ezt a helyet! Úgyhogy gyorsan szedtem a lábam Minho után aki mindeközben nagy léptekkel már rég elindult arra felé, ahol előző este is vezetett.

-Nem kell utánam jönnöd... -morog rám és erre megtorpanok. Ő persze meg sem áll aminek örültem. De akkor... Akkor szabadon mozoghatok ebbe a "kastélyban"? -Ha fél óra múlva nem látlak a szobádba akkor... Ne akard tudni mi lesz a vége! Ne késs!

Ahogy a férfi utánam kiáltott kirázott a hideg. Várj azt mondtam férfi? Nem lehet sokkal idősebb nálam... Igaz látszik, hogy nem egy puhány fazon, de... Mindegy hagyjuk is.

Sarkon fordulva indultam el az ellenkező irányba. Testemen izgatottság futott végig. Mit fogok találni? S ez talán a szökésemet segíteni fogja?

Próbáltam lassítani a tempómon amit felvettem és észszerűen körbe nézni. Minden ízlésesen volt berendezve és régies vagy modernebb tárggyal volt kidekorálva. Fejemet ide- oda kapkodtam a sok szépség között.  Engem mindig is érdekeltek ezek a dolgok így kíváncsiskodva néztem meg közelebbről ezeket.Elhaladtam egy kisebb lépcső mellett, ami lefelé vezetett, de nem foglalkoztam vele. Sima szürke volt, alig vettem észre. Amikor egy nagyobb, gazdagon kidíszített vázához értem oda és már meg akartam volna érinteni a szemem sarkából észrevettem egy apró fehér valamit a fal sarkában. Felnézve egyből felismertem. Egy kamera volt. Reflexből léptem egyet hátra, nehogy azt higgyék, hogy kár akarok okozni. Bár így belegondolva nem is rossz ötlet...

Gonosz terveim helyett, körbenéztem és egy másik kamerát is észrevettem. Ahogy elindultam a folyosón egyre több kis szerkentyűt találtam. Csodálkozva néztem őket, mikor azt vettem észre, hogy megint a szobám ajtajánál állok. A karórámra pillantottam és egy öt perccel idő előtt érkeztem meg. Meg vontam a vállam majd beléptem a szobába és behajtottam az ajtót.

Arra azonban nem számítottam, hogy majd mit látok ott.

Halihó!
Az igazat megvallva nekem nem annyira jön be ez a rész, de azért remélem tetszett!
Addig is legyen csodaszép napotok!