Csepp a múltból 2.

..24.fejezet..

Mióta ücsörgött Rion az ágya szélén kiüresedve? Mikor is zúzta apró darabokra azt az asztalt a kandalló előtt? Azután, hogy megtudva az igazságot, jeges vitát folytatott Serával vagy azután, hogy a semmiből dörrent meg odakint az ég?

Kopogtattak.

Riont nem hatották meg Sera dacos könnyei, noha volt igazság abban, amiért hagyta Zyának, hogy néhány órát Sárkányváron kívül töltsön. Biztosra vette, hogy Daven meg az ő fejét próbálja majd venni, amiért így bánt a feleségével, de Zulon királya állt elébe. Magasról leszarta a következményeket, mert a mágusoknak ebbe semmilyen joguk nem volt beleavatkozni. Ez a "bízz Zyában", meg a "tudom, hogy nincs semmi bajuk" Sera szájából csak üres halandzsának hangzott, miközben a szerelme éppen karnyújtásnyira lehetett Emrystől. Rion tisztában volt vele. Tudta, hogy nem akarták veszni hagyni  ezt a lehetőséget a kőért, de az életük ezen újabb fordulata mindent felülírt. Ő...

Kopogtattak.

Hogyhogy nem érezte meg Zyán? Mit tett, amiért ezt így kellett megélnie? Mit élhetett meg Zya, amikor rájött, hogy várandós és tudta jól, hogy Orion nem akart örököst? És a legfontosabb...Mihez fognak most kezdeni?

Az a balta fejű Collen egyszerűen nem adta fel és addig dörömbölt a rohadt ajtó túloldalán, míg Rion fel nem tépte azt.

- Mit akarsz? - morogta parancsnoka képébe, mire az végig futtatta rajta, majd a szoba látványán elemző tekintetét.

Bizonyára nem állapított meg túl sok jót, mert arca megrándult, majd határozottan betolta királyát a szobába és magukra csukta az ajtót.

- Történt vele valami? - kérdezte Collen, teste megfeszült a visszafojtott indulatoktól. - Zyával... történt valami? El kell mondanod!

Hogyan lehetett volna olyan egyszerűen válaszolni erre? 

- Orion...

Ezzel nem fog tudni megbirkózni. Erre nincs jó megoldás.

- BESZÉLJ, ORION! - üvöltötte Collen. Hasztalanul, mert Rion csak visszaült a feldúlt ágyra és a mellkasát dörzsölte. 

- Nem...szerintem nincs nagy baja. Azt biztosan érezném - mondta végül maga elé meredve. - Legalábbis egyelőre.

- Akkor? - tárta szét karjait Collen. - Mi volt ez az egész Serával? Tőled harsogott az erőd.

Rion felhorkant és rásandított.

- Tudom, hogy hallgatóztál, Bräger. Azt is, hogy tudod - keményedtek meg Rion éles arcvonásai. - Szóval most, hogy talán jobban átlátod az életem, mint én magam... - sóhajtott - megmondhatnád mihez kezdjek.

Collent cseppet sem izgatta, hogy lebukott. Felnevetett és keresztezte karjait maga előtt.

- Viccelsz, ugye? Elmondják neked, hogy apa leszel, te meg szétvered a szobád? Igen...Serának és Davennek sem volt ehhez joga, de fel nem tudom fogni, hogy mi folyik a fejedben ezen túl. Változtak az érzéseid Zyával kapcsolatban? Nem akarod talán azt a gyereket, vagy mi?

- Sokmindent akarok, ami Zyával kapcsolatos, de még nem most és főleg nem egy ilyen gyereket! - vicsorogta Rion, mire a parancsnoka lépett egyet hátra. Alig hitt a fülének. - Nem attól tartok, hogy lesz, hanem hogy mivel kell majd szembenéznie. Soha nem tudnám megbocsátani, ha történne vele valami a származása miatt. Miattam...

Collen felfogva a helyzetet, leült királya mellé és a térdére könyökölt.

- Te tényleg azt hiszed, hogy egyedül kellene megvédened az örökösödet? Tényleg attól félsz, hogy bármi baja lehet egy olyan anya mellett, mint Zya? Visszajött a halál torkából. Kétszer - hangsúlyozta. - Ő nem az a nő, aki leél melletted még negyven évet, majd elhantolod és rád marad minden felelősség. Zyával úgy sejtem évszázadok várnak rátok. Szerinted lenne bárkinek esélye ellene? Előbb áldozza fel magát, mintsem a kicsinek essen majd baja. Azt hiszed, adunk esélyt annak, hogy mindez újra megtörténjen? - szembenézett királyával, halálosan komollyá vált az ábrázata. - Ha kijutottunk, akkor esküt akarok tenni neked. Már régóta gondolkodom ezen, úgyhogy kérlek fogadd el! Halálomig a biztonságról akarok gondoskodni.