‼️ A könyv trágár szavakat és erotikus jelenetet tartalmaz 🔞
"Nem futhatsz örökké a halál elől, Zyana Belmont!"
Vagy mégis?
Főhősnőnk előtt a feladat, hogy megszerezze a rúnakő két darabját, ha meg akarja törni az átkot és ha meg akarja keresni a s...
Hát persze, hogy rákérdezett. Az az alagsor tényleg úgy nézett ki, mint egy labirintus, de valami mintha rángatott volna a megfelelő irányba.
- Mármint azon kívül, hogy Garren üvöltésétől zengett a főépület? - kérdeztem vissza. - Te hogy bukkansz rám újra és újra, amikor segítségre van szükségem?
Rezzenéstelenné vált az arca.
- Én kérdeztem előbb.
Halványan elmosolyodtam. Nem terveztem sem csipkelődni, sem veszekedni. A kezéért nyúltam, hogy a mellkasomra tegyem. Hogy ő is érezze. Széles tenyere alatt hevülni kezdett a bőröm a közelségétől.
- Mikor akartad elmondani? - kérdeztem halkan.
Lesütötte a szemét és hosszan, mélyet sóhajtott.
- El akartam mondani. - ült mellém az ágyra és rám emelte ezüstös tekintetét. - De aztán olyan dühös lettél, amikor megtudtad, mi történt veled a kastély után... A Helbe kívántál már így is és nem akartam még ezt is rád zúdítani, hogy azt hidd, ezzel magamhoz láncollak. - összevonta szemöldökét. - Mit érzel pontosan?
- Pontosan? - nevettem fel. – Fogalmam sincs. A semmiből jön és mintha ki akarna ugrani a szívem a helyéről, olyan furcsa érzés kerít a hatalmába. - megdörzsöltem a mellkasom, jelezvén, hogy: - Olyan mintha ez a rész remegne. Csak azt tudom, hogy oda kell mennem hozzád. Azonnal.
Néhány másodpercre belefeledkeztünk egymás tekintetébe.
- Ez amiatt van, igaz? - kérdeztem. - A véred teszi.
- Fogalmam sem volt, hogy lesz ilyen következménye is. Ha zavar és nem akarod...
Kezére tettem az enyémet.
- Nem zavar, Rion! - mondtam halkan. - Mármint...amíg nem értettem, azt hittem szívinfarktust fogok kapni, de aztán eszembe jutott, hogy elég hosszú élet vár rám. - kuncogtam és az ő szájának sarka is megrezzent.
Felém fordult és közénk emelte két tenyerét.
- Amikor tegnap éjjel bajba kerültél, mintha az összes ér bizseregni kezdett volna a testemben és a szárnyaim maguktól bukkantak elő. Collent úgy pofon vágtam, hogy elterült a barlangban - ezúttal már szélesen mosolygott és én bármit megadtam volna, hogy lássam a parancsnok képét, amikor Rion szárnya orrba vágta. - Elviselhetetlen volt az a nyomás idebent – folytatta és a mellkasára tette a kezét. - Tudtam, hogy óriási bajban vagy. Aztán amikor megláttam ott azt a rohadékot... - szorította össze állkapcsát - nem is emlékszem pontosan mindenre, csak arra, ahogyan ott ülsz a sarokban. Csak rád emlékszem, de annak minden egyes másodpercére...Nem tudom, mi történt volna, ha nincs ez a megérzés és nem is akarom, hogy elmúljon.
Finoman megsimította arcomat, én pedig lehunytam a szemem. Jól esett az érintése. Nagyon is.
- Miattad vagyok képes újra érezni. Köszönöm! - mondta halkan és arcának melegét csak centiméterekre éreztem az ajkamtól. A szívem hevesen vert, elöntött az a fajta izgatott forróság, amit csak ő volt képes okozni bennem és a világon semmi pénzért nem akartam kinyitni a szemem. - Nincsenek előtted titkaim, Zyus. Egyedül számodra vagyok nyitott könyv. - suttogása simogatta az arcom, becézése a lelkem.
Oops! This image does not follow our content guidelines. To continue publishing, please remove it or upload a different image.
