..18.fejezet..

409 37 97
                                    

*****

Kedveseim!

Elérkeztünk végre a 18.fejezethez. Köszönöm a türelmeteket! Cserébe talán az eddigi leghosszabb Csepp a múltból fejezettel készültem nektek és lesz itt minden... Én már most nagyon izgulok, hogy mit szóltok majd hozzá :)

Jó olvasást kívánok! Ha tetszett nektek, kérlek csillag vagy komment formájában jelezzétek felém! Nagyon örülök nekik minden alkalommal <3

Sylvi

*****

A következő három napban úgy tettem, ahogy Rion tanácsolta és magamnak szenteltem minden percét. Pihentem, engedtem, hogy begyógyuljanak a régi sebek és az újonnan szerzett mágiámmal ismerkedtem. Fura egy jószágnak bizonyult... Az íjászatnak köszönhetően könnyen kiürítettem a fejem a gondolatok terhe alól, hogy fókuszálni tudjak, így elég gyorsan ráéreztem, hogyan csalogassak a tenyerembe sárkánytüzet. De a tűzfúria testet öltésével már meggyűlt a bajom...

Korábban a düh hozta belőlem felszínre és most, tiszta fejjel már nem volt kiindulási pontom. Megpróbáltam kiterjeszteni a lángokat az egész testemre, de az átváltozás elmaradt. Nem lettek pikkelyes, karmos ujjaim, sem narancsosan izzó szemeim. Bár még mindig meg tudtam volna barátkozni a gondolattal, ha nem válok többé tűzfúriává, de a sikertelenség iszonyúan bosszantott. Akartam is meg nem is és ezzel Rion is tisztában volt. Nem erőltetett rám semmit, csak élénken figyelt és tisztán érthető tanácsokkal látott el. Higgadttá és fegyelmezetté vált, valami egyértelműen változott benne az elmúlt napokban, mert semmilyen közeledést nem mutatott felém.

"- Nagyszerű.

- Ügyes vagy.

- Semmi gond. Próbáld újra, csak most úgy, hogy..."

Ezzel a négy mondattal dolgozott, amiben fel tudtam fedezni némi érzelmet és ez teljesen összezavart. Túlagyaltam már minden beszélgetésünket, ott is magyarázatot kerestem, aminek semmi köze nem volt kettőnk viszonyához és egyszerűen nem találtam rá indokot, hogy mit ronthattam el, ami ide vezetett. 

Meg is lett az eredménye az elmém csapongásának...

Mióta megszereztem a rúnakövet, Collen és Wylan szorgalmazták, hogy csaknem egész Sárkányvár kemény kiképzést kapjon, így lassan már a szolgálónők kezébe is került egy-egy fegyver és én is újra közéjük álltam gyakorolni. Ám a gondolataimnak köszönhetően figyelmetlenné váltam és sorra veszítettem el az összecsapásokat... Collen tudta, hogy mi zajlott bennem és türelmesen várt, egészen a negyedik győzelméig, amikor kivette a kezemből a kardot és utasított, hogy töltsek a seggemen még egy napot. 

- Miért, mi fog változni egy nap alatt? - kérdeztem sértetten, mert nem akartam ilyen könnyen feladni.

- Remélhetőleg az agyam - szúrta oda Collen. - Addigra talán kiég attól, amit műveltek Rionnal és nem kell, hogy zavarjon a csiki-csuki módszeretek.

Összefontam a mellem előtt a karjaimat.

- Te nem is vagy a barátom.

- Jajj ne! Lebuktam - kapott a szívéhez, majd a lehető legbunkóbban folytatta: - Tudod, mit?Remek. Köszönöm, hogy felmentettél ezalól, mert így legalább szívbaj nélkül elmondhatom, hogy mindketten idióták vagytok. Nézd - csúsztatta kardját az oldalára rögzített hüvelybe - a vak is látja, hogy mit éreztek egymás iránt. Ti miért nem tudjátok már belátni?

Csepp a múltból 2.حيث تعيش القصص. اكتشف الآن