Csepp a múltból 2.

..2.fejezet..

*****

Mielőtt elkezdjük, itt a warning! hogy a korábbiakhoz képest erősen 18+ ez a fejezet! Tudom, hogy minden alkalommal elnyekergem, mennyire bizonytalan vagyok az ilyenek írásakor, de ezzel a duológiával lényegében a határaimat feszegetem, szóval folytatom :D 200x csiszoltam már rajta, remélem "fogyasztható" kategória lett :D

Jó olvasást, Kedveseim! <3 

*****

Egy rohadt jövendőmondó vagyok! 

Csupán néhány órája igyekeztem észhez téríteni Oriont, megpróbáltam elmozdítani a rá nehezedő súlyok egy részét és most az azok meg nem történtének a levét itta mindenki. A Nagyúr összeroppant.

- Rion! - nyögtem a füsttől fulladozva, de persze semmit nem ért. Zulon jogos királyának testén apró lángnyelvek ringatóztak és a mágikus tűz a falak mentén elkezdte bekelezni az erődöt.

Muszáj volt felébresztenem, ezért odakúsztam az ajtófélfához, felhúztam magam és kóválygó fejjel bebotorkáltam...volna a szobába, ha a lángok falat képezve fel nem lobbannak előttem, amitől az arcomat védve hátratántorodtam.

- Rion ébredj! - kiáltottam újra és újra, ám az a sárkányvérű Nagyúr ezúttal jobban hasonlított egy felgyújtott mormotára.

Hirtelen ötlettől vezérelve végig küzdöttem magam a lángoló folyosón és a legközelebbi, még szabad járású szoba fürdője felé vettem az irányt. Sietősen tocsogósra áztattam egy plédet és bebugyoláltam magam, hogy minél nagyobb felületen védjen, ám sajnos a füst ellen nem ért fikarcnyit sem. A tüdőmet kezdte elnehezíteni az égés szaga, mire visszaértem a dolgozóhoz, erősen szédültem, hiába fedtem el az arcom.

Azok a rohadt lángok ismét falat húztak elém, de én már eldöntöttem, mit akarok és bár iszonyúan kockázatos volt a sárkánytűzzel szemben, de átvettettem magam a forróságon, tettem pár instabil lépést és térdre rogytam a kanapén alvó Rion mellett és véletlenül arrébb rúgtam a földön heverő, tervezetekkel teli könyvét. Semmi más nem járt a fejemben, csak, hogy fel kell keltenem, a józan gondolatokat felülírta a szükség. A rajta táncoló lángok ellenére megragadtam a vállát és rázni kezdtem, ám a belém hatoló fájdalom miatt felsikoltottam. 

Bármit is érzett meg  rajtam Rion, az egyik pillanatban még mélyen aludt és nyögdécselt a rémálmoktól, most azonban kipattantak a szemei, ezüstös tekintetét végigfuttatta rajtam, majd felült és megragadta az alkarom.

- Mi történt? - zihálta.- Zya mi történt veled???

- A tűz! Egész Sárkányvárat felégeted! - köhécseltem erőtlenül és minden egyéb gondolatomat az egés okozta szenvedés tette ki.

Mintha csak akkor látta volna meg a lángokban álló szobát. Leírt néhány mozdulatot a kezével, tenyerét összezárta és a tűz egyik pillanatról a másikra foszlott semmivé. Rion kiüresedve zuhant vissza a kanapéra és térdére könyökölve a kezébe temette sebhelyes arcát.

Hirtelen azt sem tudtam, mitévő legyek. Álltam ott a pokolian lüktető kezemmel, előttem meg a kanapén ült összeroskadva Zulon egykori rettenthetetlen királya. Utolérték a terhek és kicsúszott alóla a talaj. Letérdeltem elé.

- Rion... - súgtam a nevét, mert fogalmam sem volt, mi mást mondhattam volna.

Amikor felemelte a fejét és könnyek sávozták végtelenül kimerült, szomorú arcát, mintha vasmarok szorította volna össze a szívemet.