Csepp a múltból 2.

..16.fejezet..

*****

Sziasztok kedveseim!

A mai résztől egy picit megspékelem a részeket, megpróbálok mindegyikhez hozni majd egy apró illusztrációt. (Az elme csapdájához már van pár TikTokon :P)

Jó olvasást kívánok! *-*

Sylvi

*****

Collen már jó ideje a hideg, nyirkos tömlöc bejáratnál állt és maga elé font karokkal figyelte, amint Rion eltűnt és helyére a sárkány fékevesztett személyisége költözött. Orion szemében a bíborvörös elfedte az ezüstöt, szárnyai szorosan a hátához simultak és hátborzongató morgás tört fel a torkából.

Garrent kemény fából faragták, ezt Collennak is el kellett ismernie. Az a mocsok legalábbis egy ideig egészen elszántan igyekezett úrrá lenni a hangján és bár a Krieger parancsnok imádta az elégtétel - kínzás - látványát, mostanra már hunyorognia kellett a torokhangú üvöltés hallatán.

- Állítsd le! - sziszegte a Collen jobbján álló Erika és véres kezét a piros kötényébe törölte. - Kérlek!

Egyértelműen zabos volt és nem is lehetett rajta meglepődni. Orion csúnyán visszaélt a lány született tehetségével.

- Nem fogom tudni leállítani. Most biztosan nem - felelte Collen egyhangúan és szakállas képét dörzsölte, amint Orion újabb húsba vájó mozdulatot ejtett a férfin.

- Nem normális, amit csinál - erősködött Erika és ezzel felpiszkálta Collen dühét.

- Az a nem normális, amit ez a véglény művelt ma Zyával. - förmedt rá a parancsnok és összevonta szemöldökét. - Azon csodálkozz inkább, hogy még mindig egyben van!

A leglényegibb részben tényleg igaza volt Erikának, de nem volt itt a megfelelő hely és idő érveket sorakoztatni.

Amikor Orion megérkezett és kivágta az alagsor ajtaját, tudomást sem vett a már bent felügyelő Erikáról és Collenról, egyenesen a cellához iramodott. Feltépte a tömlöc ajtaját és a nyakánál fogva a rácsokhoz szegezte Garrent. Törött karja ellenére egy hosszú lánccal kikötözte őt...aztán üdvözlésül az övére erősített tőrrel két- két lassú, mély mozdulattal vágta fel a húst a férfi mellkasán és a combján.

*

Pontosan azokon a helyeken, ahol Zyán hagyott átkozott nyomokat a tövises bokor. Garren verejtékezve fújtatott, elharapta a száját, de amikor Orion váratlanul markolatig döfte a hasába a tőrt, már nem bírta tovább. Iszonyú üvöltésben tört ki és ez a kíntól eltorzult hang maga volt a Valhalla a Sárkánynak. Hosszú percekig fürdőzött ebben az érzésben, majd a lesápadt Erikát kérte, hogy gyógyítsa be a sebet. Amikor a lány visszakozva bár, de odalépett és a tőrért nyúlt, Orion megállította a kezét és ciccegni kezdett.

- Úgy, hogy benne is maradjon. - adta ki az egyértelmű utasítást, mire Erika cseresznyepiros szemei elkerekedtek, hitetlenségének erős szaga Orion érzékeit piszkálta.

- Én egy gyógyító vagyok, Nagyuram, nem pedig...

- Akkor gyógyítsd...meg! - vicsorogta Orion a lány képébe és cseppet sem érdekelte annak bosszúságtól felhevült arca.

- Ez nem helyes. Gondolkodjon már! - ágált ellen Erika. - Ön most nem...

- MOST! - dörrent rá Orion, majd megragadta a kezét és a Garren hasából kiálló tőr nyelére kulcsolta. - Meggyógyítod! Ha nem teszed, akkor tudni fogom, mennyit ér neked Zyana barátsága és az, hogy az életét áldozta érted is! Vagy talán később sem akarod majd kamatoztatni a tehetségedet? Ha hátat fordítanak neked, mert velem értenek egyet?