Csepp a múltból 2.

..10.fejezet..

*****

Sziasztok, Kedveseim! <3

Én csak annyit szeretnék mondani, hogy remélem, azért ti is úgy gondoltok majd rám, ahogyan a két főszereplő jómadarunk egymásra. Akkor is szerettek valamennyire, ha azt mondjátok, gyűlöltök :'D

Hiányoztatok! <3

Jó olvasást kívánok! Ha tetszett a fejezet, örülnék neki, ha komment vagy csillag formájában jeleznétek felém!

*****

Ez lenne majd mindig? Állandóan egymásnak esnének valami apróság miatt és piedesztálra emelnék annak a kevés, nyugodt alkalomnak a jelentőségét?  

Rionnak dührohama támadt még a gondolatra is, hogy ismét illúziókban éljen, ezért volt képtelen ottmaradni a szobában előző éjjel. Késő estig harcoltak Collennal, aki nem kérdezett semmit, csak tette, amit jónak érzett, majd ahogyan Rion haragja párologni kezdett, úgy nyílt meg parancsnoka felé és végre beszélgetni és képessé vált. Beszámolt Collennak a lány állapotáról, felkészítette arra, ami következni fog és a parancsnok nem is próbálta meg szépíteni a dolgokat.

- Rohadtul ki fog akadni. - forgatta meg a kardját Collen. - Iszonyúan pipa lesz, abban biztos lehetsz, de el kell neki mondanod végre az igazat!

Rion visszatolta a kardját a hüvelyébe és mélyet sóhajtott.

- Tudom.

A másnap reggel azonban csodásan kezdődött. Orion ugyanis arra ébredt, hogy Zya sokkal, sokkal közelebb feküdt hozzá, egyik kezével a párnáját ölelte, a másik, kinyújtott karja viszont Rion állát érte. És ha mindez nem lett volna elég meglepő...Rion maga fogta át a lány apró kezét.

Mi legyen? Nem kellene megvárnia, amíg Zya felébred, de Rion nem akart még véget vetni annak a pillanatnak. 

A látvány olyan gyönyörű volt és olyan szelíd... Ezt a kis összebújást Rion sokkal intimebbnek élte meg, mint amikor a fizikai vágyaikat élték ki egymással. Valami rohadtul nem stimmelt velük, az már bizonyossá vált... Normális emberek nem így működtek. Rionék ismerkedésként dugtak, mostanra pedig a másik csendes jelenléte is többet jelentett egy egész éjszakánál.

Talán ezért is bukott ki belőle korábban az a vallomás... Vagy talán azért, mert Rionba már nem fért el több aggodalom és megfogadta, hogyha csak kereteken belül is, de ki fogja mondani azt, amit érez, mert Zyának tudnia kellett, hogy ő komolyan gondolta minden cselekedetét és nem puszta felelősségvállalás miatt gondoskodott róla.

Ám most be kellett érnie ennyivel, hiszen a jövőről alkotott elképzeléseik nem egyeztek és olyan beszélgetés előtt álltak, ami miatt Rion akkor sem vallhatott volna még többet, ha akar. Na meg mert az a kevés elszántsága is tovaszállt, amiért a lány még mindig hazudni próbált neki.

*

Egyedül ébredtem és bár már nem voltak fájdalmaim, de a magány érzése a mellkasomra nehezedett. Az a bőregér túlságosan nagy hatást gyakorolt rám, hiszen máris ő vált az első reggeli gondolatommá. Egek! Össze kellett szednem magamat. Most, hogy végre lecsillapodtak a kedélyek, minden időmet egy korábbi gondolatomra akartam fordítani, ezért sietve felvettem az Asena által kikészített ruháimat és elhagytam Rion szobáját. Igazából jól is jött, hogy nem találkoztam vele, mert legalább egyel kevesebb embernek kellett magyarázkodnom amiatt, hogy miért akarnék kimenni Sárkányvárból.