A Homok Hercegnő [ Aemond Targaryen ]

25 fejezet

Aemond

Aemond épp a folyosón sétált a szobája felé, amikor hangos lépteket hallott maga mögött.

- Aemond, várj! - hallotta meg a bátyja, Aegon hangját. Megállt. - Beszélni szerettem volna veled! Vagy inkább mondani, hogy lenne...

- Ne is folytasd! - szakította félbe. - Nem csinálok vagy megyek sehova!

- Ugyan öcsém! Legalább hallgass végéig. - mondta könyörögö hangon. Aemond bólintott - Este Robb megkérdezte, hogy lenne e kedvem kimenni a városba... Gondoltam te is el kísérhetnél. És mielőtt meg tiltakoznál, nem kell semmit csinálj senkivel. Mert tudom hogy jegyesed van, bla-bla! De csak meg innal pár kupa bort és kész.

Aemond nagyot sóhajtott. Nem akart menni, de egy kicsit mégis. Kíváncsi volt, milyen a város. De viszont nem pont a bordélyra. De viszont nem volt muszáj bármit is csinálnia.

- Jó!

A városban még éjjel is nagy volt a nyüzsgés. Az utcák tele volt emberekkel és gyerekekkel is. Nem csak férfiak sétáltak, hanem nők is. Ez különösen azért lepte meg Aemond-ot, mert Királyvárba a nők - a tisztességes nők - éjjelente nem szoktak az utcán mászkálni. Itt viszont igen.

Könnyű volt felismeri ki tisztességes nő és ki nem. A tisztességes nők el takarták a fejüket a shemaghgal.

Ahogy egyre beljebb érték a városba annál több volt az ember. Voltak olyanok akik valamilyen játékot játszottak egy kis asztalon, körülöttük pedig sokan feszülten figyelték, hogy ki fog győzni.

A Hold ragyog, megvilágítva az egész várost - az utca fényeket leszámítva. Aemond arra lett figyelmes, hogy egy árnyék vonul el felettük, amit másik három követett. Felnézett a háztetőre, amikor is észre vette ahogy egy ember rohant a tetőn és hárman üldözték. Amikor a tető végére ért, átugrott a másikra, majd tovább rohan.

Ilyen bizton nincs Királyvárban!, gondolta, miközben befordultak a sarkon. A város tele volt szűk kis utcákkal, ahol csak gyalogosan lehetett közlekedni. Persze elfért volna egy ló is az utcában, viszont nem tudott volna kikerülni annyi embert.

Befordultak meg egy utcába, amikor meglátott egy három szintes épületett. Az ajtói nyitva volt. Egy hatalmas bíró bársony lepedő takarta. A földszint ablakai is ugyanúgy el volt takarva.
Messziről érződött a füstölők tömény édes szaga.

Robb nem habozott, egyből be is ment. Aegon egyből utánna. Aemond kis habozás után követte őket.

Amit belépett egy kis előtér tárult elé. A szobából hat ajtó nyílt. A semmiből jelent meg három nő. Mind a három nőn gyenge öltözék volt. Földig érő selyem szoknya, choli - amit még délben tudott meg, amikor véletlenül meghallotta amint két udvarhölgy az öltözetűkről beszélgettek -, ami csak a mellrészt takarta. Az arcuk egy része el volt takarva egy selyem kendővel - ami nem igazán takart semmit.

A három nő közül az egyik beljebb vezették őket a sok ajtó egyikén. Amint felvezette őket az első emeletre, egy tágas szobába vezette őket.

A szoba mintha ketté lett volna választva. Az ajtóval szemben volt egy másik ajtó is. A szoba ezen felé üres volt, a padlót csak színes szőnyeg borította. A szoba bal oldalán - ami egy kicsit magasabban volt -, a négy oszlop közül kettőt egy eléggé mintás és mintás paraván választott el. Az oszlopok közt a két középső részén csak selyem függönyök lebegtek.

A terem ezen részén kis asztalok voltak, körülöttük színesebbnél színesebb párnák. A falon és a mennyezeten lógtak a gyertyák, csak azok világítottak be a szobát.

Aemond csak ekkor vette észre, hogy nem ők az egyetlenek a szobában. Négy férfi ültek a párnákon. Négy közül hármat ismer. Aki közepén ült az Jhon volt, jobb oldalán Davos, a bal oldalán Eric - Davos ikertestvére. Mellette aki ült nem ismerte. Még ülő helyében is magasnak látszott. Izmos volt, mint egy harcos. Sötétbarna haja, és melybarn szemei.

Robb Jhon és Eric közé ült le. Aegon az ismeretlen férfi mellé. Aegon mellé pedig Aemond. Ekkor vette észre, hogy a teremben két nő is van, akik a bort szolgálják fel nekik.

Nem sokkal később még két férfi csatlakozott, amik a ruházatuk alapján katonák voltak, ők a vele szemközti sarokba ültek le. Pár perccel később még egy férfi bukkant fel.

Mors. Daella-ek nagybátyja. Nem igazán kedvelte, de Mors se kedvelte Aemond-ot. A félhomályban meg ijesztőbbnek és veszélyebnek tűnt. Davos mellé ült le.

Aemond még nem volt régóta Dorne-ban de már hallott pletykákat róla. Három éve elment Essosba. Senki se tudja az okát. Sokan azt állítják, hogy csak a fiát látogatta meg aki szeretett utazni. Viszont sokan azt is mondják, hogy az öccse száműzte. Ebből még több különböző pletyka terjeng. Sokan úgy vélik azért száműzte mert egy olyan nővel feküdt le akivel nem lett volna szabad. Ebből sokat azt mondják, hogy a herceg feleségével, Jocely hercegnővel. Mások azt állítják hogy a herceg egyik szeretőjével. Viszont vannak olyan merészek is aki azt állítják, hogy Daella hercegnővel. Ebből is több változat van. Az egyik ezek közül az, hogy a hercegnő is akarta, sőt még bele is szeretett a nagybátyjába - aki vér szerint nem volt az. A másik változat az úgy szól, hogy Mors szeretett bele a hercegnőbe, viszont Daella nem - hiszen mégis csak tizennyolc év van köztük. Mivel Daella nem szerette viszont, ebből arra a következtetésre jutottak, hogy Mors-nak ez a lehetőség nem felelt meg, ezért Daellat akarata ellenére magáévá tette.

Ez mind csak pletyka!, mondta magában. Hiszen az emberek szeretik a pletykákat, különösen akkor ha az uralkodó családról - vagy a nemesekről - volt szó.

De a pletykákat leszámítva Aemond nem kedvelte Most - de az öccsét se nagyon. Akaratlanul is figyelte, Mors minden mozdulatát. Ezt persze Mors is észre vette. Éppen mondott valamit Davos-nak - akit szintén nem igazán kedvelt -, mire az jót nevetett.

Körülötte mindenki beszélgetett és nevetgélt. Ő nem is akart igazán eljönni, csak szokás szerint neki kell vigyázni Aegon-ra, ugyanis Aegon képtelen vigyázni magára.

Halk zene szólalt meg. Olyan hangszer hangja volt amit korábban Aemond soha nem hallott. Dallamos, csengő lágy hangja volt.

A szoba mindkét oldaláról a ritmust követve három - három nő libbent be. Három nő ugyanúgy volt öltözve mint aki ide kísérte őket. A másik három majdnem ugyanúgy, annyi különbséggel, hogy rajtuk a szoknya helyett bő buggyos nadrágot viseltek. Vizon most a hat nőnek az arcán nem csak egy olyan átlátszó selyme védett. A selyem anyaga sokkal jobb takarta az arcukat. Csak a szemük látszódott, meg a hajuk egy része. Szorosan egy kontyba kötötték össze a tarkójukon.

A tánc elléggé rendhagyó volt - legalábbis Aemond számára.

Mezítláb táncoltak, olyan hajlékonyak voltak, mintha nem is lettek volna csontjaik. Úgy teketegtek mint a kígyók.

Aemond arra lett figyelmes, hogy Davos mondott valamit Mors-nak, amitől minden izma megfeszült. Mind a ketten egy lányra nézték. Aemond nem vett észre a lányon semmi érdekességet. Azt leszámítva, hogy gyönyörű volt, magas. A hasa bal oldali részén egy kisebb seb volt észre vehető. Ismerős volt neki. Nem látta az arcát, de mégis. Gyönyörű volt abban a lila ruhában. De nem csak őt figyelték. A mellett táncoló zöld ruhás lányt is. Egy kicsit volt alacsonyabb a lila ruhásnál, de ő is gyönyörű volt - bár az arca neki se látszódott.

Ahogy a tánc végett ért egy kék ruhás lány egyből le is ült Robb mellé. Egy piros ruhás pedig Eirc mellé.

Aemond ekkor figyelt fel, hogy Mors felállt és egyenesen a lila ruhás lány fel ment. Megragadta a karját mire a lány ijedte rezzent össze. Mors nem törődött vele, kirángatta a szobából a folyosóra.