A Homok Hercegnő [ Aemond Targaryen ]

11 Fejezet

- Már órák óta csak lovagolunk! - nyafogott Aegon

- De az órák alatt fogtunk három nyulat és két fácánt! - mondta vigasztaloan Robb, bár Aegont egy cseppet se érdekelte

Majd tovább lovagoltak. Tovább az erdő sűrűjébe.

- Lassan kezd sötétedni! - jegyezte meg Aegon

- Addig még órák vannak! - mondta Aemond aki most szólalt meg először

- Van a közelben valami folyó vagy patak? - kérdezte Daella

- Van! - mondta egyszerűen Aemond, majd az irányt mutatta

_________

Tűzet rakták a folyó mentén, és körbe ültek a tűzet. A nap utolsó sugarai még halványan látszódtak. Csend volt, csak a folyó halk zúgása hallatszott. A gyenge szél fújasa és a tücskők ciripelő hangja - meg persze a tűz lobogása.

A csendett Jhon törte meg.
- Aemond! - nézett az említett hercegre aki vele szemben ült - ,mond csak öltél már? Mármint állatot - kérdezte kissé lekicsinylően

- Igen! - mondta szárazon

- És te? - nézett Aegon-ra - Nem szegény ha nem! - mondta miután Aegon nem válaszolt

- Miből gondolod, hogy nem? - kérdezte Aegon, kitérve a válasz elől

- Először is onnan, hogy még mindég nem feltétel! Másodszor, fintorodva nézted a döglött nyulat egész úton! - mondta Jhon egy elégedett és pimasz mosoly keverékével

Jhon nagyon jó megfigyelő volt. Mindent látott maga körül, és sok mindent szóvá is tett - de nem mindent - ,és amit egyszer látott, sose felejti el. Úgy el tudja mondani, hogy a másik azt hiszi ő is ott volt akkor.

- Hagyd már! - szólt rá Daella

________

A nap már rég lenyugodott, és a csillagok és a hold fénye világította meg az erődöt. Mindenki a tűz körül ült, és a vacsoráját fogyasztotta.

- Kíváncsi lettem valamire! - törte meg a csendet Aegon, mire mindenki rá nézett - Milyenek a Dorne-i éjszakák? Pontosabban a Napdárda-i?

- Hát - kezde mondani Robb - izgalmasak és forrok!

- És varázslatosak! Minden ragyog! - mondta Daella

- Soha nem lehet tudni mi vár ránk!

- A bazárokról nem is beszélve - szólalt meg Jhon - Nincsen párjuk!

- Ott az embernek gazdagnak kell lenni, vagy gyorsnak! - mondta Daella mosolyoga - Ha nem vagy gazdag, csak jó tolvajnak kell lennie! Emlékszem, amikor először voltam kint.... - kezdte mondani, de félbe szakította a mesét amikor lépések hallatszodtak, és a lovak is nyugtalanok lettek

- Biztos valamilyen állat! - mondta Aegon

- Ez nem állat! - jelentette ki Jhon

A lépések egyre közelebbről hallatszodtak. Mindenki fel állt és az erőd mozgását figyelte. Feszülten figyeltek, fegyverrel a kezében. Majd a semmiből egy nyílvessző majdnem eltalálta Robb-ot, ha nem lett volna elég figyelmes és gyors.

Majd a fák közül három ismeretlen férfi jelent meg. 𝑮𝒚𝒊𝒍𝒌𝒐𝒔𝒐𝒌 - gondolta magában Daella.

Daella pontosan tudta, hogy ki küldte őket - ahogy Jhon és Robb is. Csak az volt a kérdés, hogy hányan vannak? - 𝒖𝒕𝒂́𝒍𝒐𝒎 𝒂𝒛 𝒆𝒓𝒅𝒐̈𝒕! - zsörtölődött Daella. Azért utálta mert az ellenfél előnyben van, a nyílt terepen sokkal könnyebb megküzdeni - különösen ha az emberek a sivataghoz van hozzá szokva.

Daella már csak arra lett figyelmes, hogy mind a három támadó a földön fekszik.

A semmiből bukkant élő még két ember. Jhon könnyen végzett vele, ahogy Robb is. Aegon és Aemond még pislogni se mertek. Ekkor valaki hátulról Daella torkához szegezett egy tőrt, és hátrébb húzta.

Aegon és Aemond félve nézték a történtekét - ők nem voltak hozzá szokva, hogy meg akarják őket ölni, hiába volt Aemond jó harcos, ilyet sose élt át. Viszont nagyon meglepte Daella és a testvérei higgadtsága.

Daella pontosan tudta mit kell ilyen helyzetben csinálni. Hogyan kell állnia, hogyan kell a kezét tartani - a kezét a férfi tőrt szorít kézen tartotta, hogy távol tartsa a torkától a fegyvert.

- Egy lépést se közelebb! - mondta a férfi fenyegetően - Vagy elvágom a torkát! Tegyétek le a fegyvereket! - parancsolta, miere Robb és Jhon össze nézték és le dobtak a fegyvereiket, ahogy a két testőr is tette utánuk.

- Mi lettünk a fegyvereinket. Most te jössz! - mondta Jhon határozottan - Vagy meghalsz.

- Hazudsz! Rajtatok kívül nincs itt senki! És ha megmozdultok, a hercegnő meghal. Vagy mondjam inkább 𝑺𝒂́𝒓𝒌𝒂́𝒏𝒚𝒐𝒌 𝒇𝒂𝒕𝒕𝒚𝒂? - mondta O-dornei-ul, mire Daella szemében gyilkos tűz lángolt.

Jhon-ra pillantott, aki egy aprót biccentett.
- Én figyelmeztettelek. - mondta nyugodtan

A támadó értetlenül nézett Jhon-ra. De ekkor Daella eltolta a tőrt és a vállán átdobta a férfit, aki hangos puffanással érkezett a földre. De a támadónak védekezni se volt ideje, ugyanis Daella elő húzta az egyik rejtett tőrjét és mellkason szúrta. Majd újra és újra és újra.

Amint fel pillantott látott még egy alakot közeledni, de mielőtt még fegyvert rántott volán Daella elővett meg egy tőrt és a támadó fel dobta, ami egyenesen a mellkasát találta el.

- Vannak meg? - kérdezte szinte suttogva, és remegő hangon Aegon

- Nem! - mondta Daella, miközben felállt, és érezte az arcába föccsent vért. - Erről egy szót se senkinek, világos?

- Miért? Ezt el kell mondanunk a..

- Kinek? - szakította félbe durván Daella - Kinek akarod elmondani? Ezek gyilkosok! Ha magadat nem tudod megvédeni senki se fog! Ha nem vagy elég figyelmes vagy gyors vagy ügyes, egy pillant alatt végeznek veled! Örülj, hogy nem téged akartak megölni. - mondta dühösen Daella, bár nem Aegon-ra volt hibás

- Akkor kit akartak megölni? - kérdezte értetlenül, de válasz nem érkezett, csak a szemét forgatta

- Ássatok egy gödröt, abba temetjuk el őket. - ezt a testvéreinek és az őröknek mondta, akik bolnintotak.

Ezután a folyó felé sétált, hogy lemossa a vért az arcáról.

Aegon és Aemond továbbra is értetlenül álltak. Nem értették, hogy mi is történt az előtt.